Lengyelországot a Jog és Igazságosság (PiS) nevű, Kaczysnki-féle párt kormányzása idején, előszeretettel emlegették együtt Magyarországgal, mint az „illiberális demokráciák” fellegvárait. Ám Orbán Viktort és Jaroslaw Kaczynskit épp a legalapvetőbb elvi kérdésekben választja el egy világ egymástól - arról nem beszélve, hogy a PiS kezében sohasem összepontosult akkora hatalom, mint amivel a Fidesz rendelkezik 2010-óta.
Az talán kevésbé ismert, hogy bár Kaczynski valóban Lengyelország egyik, ha nem a legbefolyásosabb politikusa hosszú évek óta, miniszterelnök valójában csak 2006. július 14. és 2007. november 16. között volt - és utána sem ambicionálta a tisztség. A 2015-ös választási győzelem után a kormányfői teendőket először Beata Szydłonak, majd annak kényszerű távozását követően Mateusz Morawieckinek szervezte ki a kormányfői tisztséget. Legfeljebb miniszterelnök-helyettesi funkciókat vállalt be, azokat sem túlságosan hosszú ideig. A háttérből persze végig ő vezényelt – ám, ahogy kiderül elég komoly alkotmányos korlátok között.
Amíg 2010-ben a Fidesz gyakorlatilag megsemmisítő győzelmet aratott, ami kétharmados, alaptörvény-módosító többséget szerzett a parlamentben, a PiS nyolc éven keresztül legfeljebb csak álmodozhatott ilyen hatalomról – írja elemző cikkében az egyik legolvasottabb lengyel portál, az Onet – végigmenve az alapvető különbségeken,
ami miatt az ottani jobboldal nem volt képes lemásolni a magyar receptet.
Az egyik ok a sok közül, hogy Lengyelországban – a költségvetési megszorítások ellenére – a helyi önkormányzatok soha nem törtek meg, továbbra is az ellenzék erős támogatói bázisai maradtak. Eközben Orbán Viktoréknak már kormányzásuk első éveiben sikerült lecsökkenteni a magyar önkormányzatok hatáskörét.
„Cég" lesz a PiS-ből: Kaczynski úgy visszavonul, hogy már az utód is megvan?
Jaroslaw Kaczynskinak több mint egy évtizede nem volt ilyen rossz éve, mint az idei. >>>A Fidesz rendszere emellett az itthon csak nemzeti tőkésosztálynak hívott rétegre épül, a PiS-nek ezzel szemben nem sikerült még csak hasonlót sem felépíteni. Ráadásul utólag jól látható, hogy az amúgy egy politikai nézeteket valló Andrzej Duda elnök a kulcsfontosságú pillanatokban rendszerint Jaroslaw Kaczynski útjába állt. Vele ellentétben Orbán Viktornak a hagyományosan jóval kisebb szerepet betöltő államfő miatt sosem kellett aggódnia.
Hölgyeim és uraim, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy eljön a nap, amikor sikerrel járunk. Hogy Varsóba megérkezik Budapest
– mondta Jaroslaw Kaczyski – utalva a budapesti gyors reménybeli elérkezésére. Nos, a szavai azóta szállóigévé váltak, még ha nem is öregedtek túl jól.
2011. október 9-e volt. A Jog és Igazságosság sorozatban a második parlamenti választást veszítette el, és újabb impulzusszegény évre készült az ellenzékben. A választás éjszakáján Kaczynski a magyar unokaöccsei példájával próbálta felrázni a csalódott aktivisták hangulatát.
A PiS néhány évvel később, 2015-ben kapta meg a nagy lehetőséget – közben a Fidesz már 5 éve kormányzott. Azóta a magyar kormánypárti többség már túl volt az új Alaptörvény elfogadásán és a választójogi törvény módosításán. A képviselők számát 386-ról 199-re csökkentették, és átrajzolták a választási körzeteket is. A rendszer logikájából következett, hogy aránytalanul nagy bónuszt adott a mindenkori legnagyobb pártnak, és megnehezítette az ellenzék összefogását.
Azóta a Fidesz folyamatosan megnyerte az összes választást, és minden alkalommal megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát. Tagadhatatlan, hogy Orbán pártja magas támogatottságot élvez a magyar társadalomban – írja a lap – ám ilyen lenyűgöző győzelmekre és az alkotmányos többség fenntartására azonban a korábbi szabályok szerint nem lett volna lehetősége.
Talán itt mutatkozik meg ez a legnagyobb különbség a Fidesz és a PiS kormánya között.
Jaroslaw Kaczynski pártja meg sem közelített olyan többséget, amely lehetővé tette volna az alkotmány megváltoztatását. Ráadásul a kormányzás teljes ideje alatt még a PiS egyszerű többsége is a koalíciós partnerektől függött, akik épp a kulcsfontosságú pillanatokban mentek szembe Kaczynskival. Ugyan átvett a kulcsfontosságú állami intézményeket, ám csak álmodozhatott arról a hatalomról, amely 2010-ben Orbán Viktor kezébe került. A PiS első ciklusa során ugyan próbálkozott, például az EP-választás rendszerének megváltoztatásával, de épp Andrzej Duda elnök vétója húzta keresztül a számítását.
A jogrendszert jóformán csak kozmetikázgatni tudta, de a körzethatárok átrajzolásának terv is a fiókban maradt. Mi több, éppen az alkotmány volt az, ami később a Jog és Igazságosság legfőbb akadályának bizonyult. Bár a PiS az Alkotmánybíróságot az irányítása alá rendelte, kormányzása nyolc éves erőfeszítései ellenére sem sikerült befolyást gyakorolnia az igazságszolgáltatás felett.
A centralizáció a Jog és Igazságosság politikusaihoz is közel álló fogalom, ám úgy tűnik, csak Magyarországon lehettet a rendszer egyik pillére. Magyarországon formálisan az önkormányzatok megőrizték függetlenségüket, és a mai napig tartanak önkormányzati, meg polgármester-választásokat, nagyrészt a központtól függő intézményekké váltak.
Ezzel szemben Jaroslaw Kaczynski pártja habár nehezen viselte az önkormányzati tisztviselőket, megnövelte a kormány által kinevezett vajdák jogkörét, és aláásta az önkormányzatok pénzügyi alapjait, ám még népszerűsége csúcsán sem tudta uralni a helyhatósági választásokat, nem volt képes csökkenteni a polgármesterek hatáskörét sem.
Mi több, a lengyelországi önkormányzatok nyolc éven át a varsói kormány ellensúlya, egyben az akkori ellenzék fontos személyi és politikai bázisa maradtak.
Amit viszont nagyjából sikerrel átvettek, az nem más mint a média erőteljes állami kontrollja.
Jaroslaw Kaczynski már első, 2005-2007-es kormánya alatt keményen küzdött értük, a PiS a 2015-ös hatalomátvétel után viszont azonnal áttolták az új médiatörvényt, ami az állami TVP és a Polskie Radio felleti befolyást erősítette meg (és persze az egyik nagyvonalú kifizetőhelye lett a PiS-hez hűséges embereknek).
Az elemzés szerint a két kormány retorikájában is számos helyen tetten érhető volt a hasonlóság: a kereszténységről, migrációról, LMBT kontra hagyományos családmodellről vallott felfogásban is egy nyelvet beszéltek, azzal az aprócska különbséggel, hogy míg Magyarországon Soros György arca virított a plakátokról, Lengyelországban nem volt ilyen mumus, aki betölthette volna ezt a szerepet.
Bukott a magyar kampányrecept, befürödtek a kormánypárti tanácsadók
A magyar kampánygurukat is bevetettek a kudarcos választási kampányban - legalábbis egy lengyel lap szerint. Visszafelé sült el Kaczynskiék fegyvere. >>>A média újrapolonizálására Lengyelországban is volt szándék a PiS idején, de nagyjából csak szavak szintjén. Arra is a második ciklusig kellett várni, hogy megszülessenek az első előkészületek a kormánykritikus TVN einstandjára (pontosabban a tulajdonos Warner Bros. Discovery kiszorítására) egy jogszabálymódosítás segítségével, ám ez is, miután Andrej Duda megint beleköpött a PiS levesébe, gyorsan a kukában landolt. Egyetlen sikeresnek tekinthető és valahonnan ismerős lépés az volt, hogy az állami Orlen olajvállalat megvásárolta a Polska Press csoportot. A 20 regionális napilap kiadója pedig gyorsan átvette a kormány számára kedvező irányvonalat. Ez azonban elszigetelt eset volt. Nyolc év PiS-uralom után a legtöbb magán tévécsatorna, rádióállomás, újság, hetilap és portál független maradt az uralkodó tábortól.
Nemzeti tőkések vs. oligarchák
Miért bizonyult Jaroslaw Kaczynski sokkal kevésbé hatékonynak ebben a kérdésben, mint Orbán Viktor? A válasz leginkább abban rejlik, hogy a két politikus eltérően viszonyul a nagytőkéhez.
A Fidesz a PiS-hez hasonlóan kezdettől fogva bírálta a 90-es és 2000-es évek privatizációját, és támogatta a kulcsfontosságú gazdasági ágazatok visszaállamosítását. Orbán Viktor azonban az állami vállalatok megerősítése mellett magánvagyonra is lehetőséget adott kollégáinak. A cikk Mészáros Lőrincet emeli ki, mint aki nemcsak, hogy Magyarország leggazdagabb embere, de az energiaszektortól az építőiparon és a bankokon át szállodákig terjed a portfoliója, emellett még médiamágnás is.
A Jog és Igazságosság ezzel szemben soha nem volt képes kiépíteni a tőkésosztályát. Meg sem próbálta ezt megtenni. Befolyásos üzletemberek ugyan különféle módokon keresték a kormány kegyeit, de a leggazdagabb lengyelek listáján nem igazán szerepelnek olyanok, akik a jó politikai kapcsolataiknak köszönhetően tettek szert nagy vagyonra.
Jaroslaw Kaczynski hű maradt azokhoz az elveihez, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatokat erősítse, nem pedig a magánvagyont.
Az állami óriáscégek nagylelkűen támogatták ugyan a kormánybarát médiát, sőt, akár a politikát, ám továbbra is közkézben maradtak. Igaz ugyan, hogy a pártdelegáltak jelentős összegeket kerestek állami cégek igazgatóságaiban, a baráti vállalkozók pedig jövedelmező szerződésekre, támogatásokra számíthattak, ám ezzel egészen más léptékű vagyonokra tettek szert.
A lázadó elnök
Fontos szempont még, hogy Magyarországon az elnököt a parlament választja, és nagyrészt ceremoniális szerepet tölt be. Lengyelországban viszont sokkal erősebb a pozíciója – mind a kompetencia, mind pedig a közvetlen választásokból származó legitimáció tekintetében.
A PiS kormányzásának időszaka ugyan a baráti, vele egy közösségből származó Andrzej Duda elnöksége alatt zajlott, Dudát gyakran vádolták azzal, hogy alárendelte magát Kaczynskinek, ám legtöbbször az ellenkezője történt.
Valójában sokszor dugott botot a küllők közé és állította meg a száguldó jogalkotói görgőt, például az ún. igazságügyi reformok esetében.
Duda – még ha elvileg támogatja is a kormányt – a lengyel viszonyok között elkerülhetetlenül versenyképes hatalmi központtá vált. Jaroslaw Kaczynski minden egyes terve előtt, komolyan kellett hogy számoljon Andrzej Duda ellenállásának lehetőségével. Nos, Orbán Viktornak ilyenektől sohasem nem kell tartania.
Kaczynski és Orbán elvei tehát nagyon hasonlóak, ám éppen a kormányzás eltérő felfogásából és gyakorlatából következik, hogy két ciklus után a lengyel jobboldali kormányt simán leváltották – a Fidesz pedig 14 éve már betonbiztosnak tűnő alapokon vezeti az országot.
A cikk zárásként azonban már lát repedéseket és fenyegetést – utalva Magyar Péterre – mint aki, belülről jött, és kívül-belül ismeri a rendszert annak minden erősségével és gyengeségével együtt.