A közelmúltban a Trump-adminisztráció háború lezárására vonatkozó javaslatai és az orosz, illetve az ukrán kormányzattal való viszonya tartotta izgalomba a nemzetközi közvéleményt. Azonban az elmúlt hetekben Moszkvának nemcsak Washingtonnal, hanem magát egy, a konfliktusban katonai erővel képviselő féllel, Phenjannal is intenzívebbé váltak a kapcsolatai.

Az elmúlt napok, hetek számos magasszintű találkozója a két fél között arra utal, hogy az oroszok egyeztetnek az észak-koreaiakkal – hiszen kurszki részvételük miatt ők is érintettek a harcok lezárásában. De Észak-Korea egyszerűen nem rendelkezik olyan súllyal, befolyással, és nincsenek is olyan ambíciói, hogy a tűzszüneti és békefeltételekbe, rendezésbe bárhogyan beleszóljon

– mondta az Economxnak Nagy Angelina, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) kutatója.

Az alábbiakban összeszedtük, hogy mit lehet tudni az észak-koreai erők háborús erőfeszítéséről és hogy milyen ellentételezést várhat a magát kommunistának valló rezsim a katonák küldéséért cserébe az Oroszországi Föderációtól.

Korea megjelenik

Miután Moszkva 2022 februárjában elindította Ukrajna ellen az általa „különleges katonai műveletnek” nevezett offenzívát, Észak-Korea és Oroszország jóval szorosabbra fűzte eddigi hadipari együttműködését. A két ország vezetői tavaly júniusban írtak alá államközi szerződést, aminek védelmi záradéka szerint, ha valamely felet agresszió éri, a másik segít neki. Az észak-koreai katonákat Kim Dzsongun közeli bizalmasa, Kim Jongbok vezérezredes vezetheti.

Ennek megfelelően a tavalyi év második felében a nemzetközi jog által is orosznak elismert kurszki területen tűntek fel Phenjan katonái. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök január elején jelentette be, hogy két észak-koreai hadifoglyot sikerült elfogniuk a kijevi csapatoknak, ezzel bebizonyítva, hogy a phenjani erők is részt vesznek a harcokban, amit azelőtt az ország hivatalos képviselője „alaptalan, közhelyes pletykának” nevezett az ENSZ közgyűlésén.

Nem vegyültek az oroszokkal

Március végén közölte a szöuli kormányzat, hogy a korábban érkezett 10-12 ezer fős kontingens mellé januárban és február folyamán további 3 ezer katonát küldött Oroszországba Észak-Korea. Február végén pedig arról adott tájékoztatást a dél-koreai hírszerző ügynökség, hogy több mint 1000 szakértő műszaki katonát küldött az eredetileg tavaly Oroszországba telepített gyalogos erők támogatására Phenjan.

Az észak-koreai katonákat nem egyből a kurszki frontvonalra küldték, eleinte a fegyverrendszerek kezelését, szupport szerepeket láttak el. Észak-Korea kezdetben elsősorban lőszerrel és fegyverekkel támogatta Oroszországot, a fegyverküldést pedig ezeket működtető csapatok is szokták kísérni. Az, hogy több lett az offenzív csapat Észak-Korea részéről, feltehetőleg annak az eredménye, hogy Oroszország felpörgette a kurszki ellenoffenzívát. Donald Trump beiktatásával, a fegyverszüneti és béketárgyalások közelebb kerültével Moszkvának sürgetőbbé vált, hogy kiszorítsa az ukrán csapatokat Kurszkból, mivel nem akart cserealapot csinálni a területből. Zelenszkijnek ugyanis volt olyan felvetése, hogy az ukránok által megszállt kurszki területeket elcserélnék oroszok által elfoglalt ukrán területekre

– húzta alá az MKI szakértője.

A Phenjan alá tartozó csapatok részvételét nem úgy kell elképzelni, hogy integrálódtak az orosz erőkbe, és észak-koreai és orosz vegyesalakulatok harcoltak Kurszkban, „ez már a nyelvi akadályok és a parancsnoki struktúrák különbözősége miatt logisztikai rémálom lenne”– hangsúlyozta Nagy Angelina . Hozzátéve, hogy bár „keringenek cikkek, videók arról, hogy nézeteltérések vannak az észak-koreai és az orosz erők között, azonban az orosz-ukrán háborúban mindkét fél részéről nagyon komoly dezinformációs kampány is folyik, ezért ezeket a híreszteléseket is érdemes a helyükön kezelnünk”.

A kurszki defenzíva és a veszteségek

Mint megírtuk, idén január elején ki is vonták az észak-koreai csapatokat a harci övezetből, ám február közepén újból megjelentek a kurszki területen.

„Valószínűleg arról van szó, hogy az oroszok újraszervezték és megerősítették egységeiket a kurszki ellenoffenzíva előtt, amelyben az észak-koreai csapatok is szerepet játszottak. A híresztelések szerint Észak-Korea csapatai komolyabb veszteségeket szenvedtek, így a kurszki területek visszafoglalásáért indított akciók előtt szükség lehetett Phenjan csapatainak megerősítésére” – magyarázta a visszavonulás okát a Korea szakértő.

Dél-koreai becslések szerint Phenjan 10-12 ezer katonát küldhetett Moszkva támogatására az Ukrajna elleni háborúba, de januárra már csak hétezren maradtak hadra fogható állapotban. Januári hírszerzési források alapján pedig az Észak-Koreából küldött 11 ezer katona közül legkevesebb ezret megöltek három hónap alatt. Észak-Korea és Oroszország nem közölt adatokat ezzel kapcsolatban. Az MKI munkatársa elmondta, hogy

ezek a legfrissebb hozzávetőleges adatok és „az 1100 fő állhat a legközelebb a valósághoz. A sérültek számát 2800-2900 főre teszik”.

Nagy Angelina hangsúlyozta, hogy az észak-koreai csapatok kezdetben kevéssé voltak hatékonyak, és veszteségeket szenvedtek, amikor harcászati szinten ismeretlen fegyverekkel találták szembe magukat. Mindazonáltal a csapatküldésből származó előnynek könyvelhetjük el Phenjan számára, hogy az észak-koreai katonák gyakorlati tapasztalatot szereztek nyugati szövetségesek modern fegyvereivel szemben és a legmodernebb hadviselést illetően.

Nukleáris segítség

Február elején közölte Kim Dzsongun, hogy az országára nézve veszélyt jelent az Egyesült Államok biztonsági partnerségének fokozása Dél-Koreával és Japánnal, ezért ígéretet tett Phenjan atomfegyver-programjának a gyorsítására. Sokan komoly veszélyforrásnak látják, hogy Moszkva támogathatja a „kommunista Korea” ezen törekvéseit.

Az észak-koreai nukleáris program fejlesztéséhez nyújtott esetleges technológiai segítség az egyik legfontosabb előny, amit Észak-Korea remélhetett a katonák küldéséért cserébe – húzta alá az MKI munkatársa.

Ennek megfelelően a csapatküldések óta több nukleáris és hagyományos fegyvert is bemutatott Phenjan, többek között katonai felderítő műholdat, atomtengeralattjárót és drónokat. Nagy Angelina hangsúlyozta, hogy „nagyon nehéz lenne kívülről megállapítani, hogy Észak-Korea pontosan mennyi technológiai segítséget kaphatott és kaphat Moszkvától. Másrészt, ha belegondolunk, Észak-Koreának az az érdeke, hogy a külvilág felé azt közvetítse, Oroszországgal való szorosabb szövetsége révén komoly fejlesztéseket tud kivitelezni nukleáris programjában. Mivel az észak-koreai nukleáris program lényege az elrettentés, a rezsim biztonságának és el nem mozdíthatóságának garantálása, Észak-Koreának érdekében áll minél inkább felnagyítani az orosz technológiai segítség mértékét és ezáltal saját nukleáris kapacitásainak fejlettségét”.

Az MKI kutatója hozzátette, hogy Oroszországnak sem érdeke olyan mértékben segíteni az észak-koreai nukleáris kapacitások felfejlődését, hogy az Phenjan túlzott megerősödéséhez, a Dél-Koreával való, gazdaságilag több előnyt ígérő viszony teljes elvágásához vagy akár regionális eszkalációhoz vezethessen.

Dél-Korea, Kijev és Oroszország

Habár Szöul korábban is támogatta Ukrajnát a védekezésben, de a magát kommunistának valló Korea katonáinak feltűnésével diplomáciailag és a kommunikáció szintjén is aktívabbá vált a viszony. Mivel a dél-koreaiak számára fontos volt, hogy információkat gyűjtsenek az észak-koreai csapatok kurszki tevékenységeiről.

„Ugyanakkor Dél-Korea ezután sem küldött támadó fegyvereket Kijevnek, érdemben nem lépett szintet a kapcsolat a két fél között. Dél-Koreának ugyanis nem áll érdekében elmérgesítenie a viszonyát Oroszországgal, egyrészt gazdasági megfontolásból, másrészt Moszkva Phenjanra gyakorolt befolyása miatt” – összegezte a déli szomszéd magatartását az MKI szakértője. 

Kapcsolódó