Vlagyimir Putyin többször is dicsekedett a minden eddiginél alacsonyabb munkanélküliséggel, a reálbérek növekedésével és a stabil inflációval. Szembenézve a gazdaságilag szinte stagnáló Nyugat-Európával és az Ukrajna elleni totális háború kezdetén Oroszországra vonatkozó borúlátó jóslatok kudarcával, ez a váratlan jólét bónuszt jelentett az elnöknek az oroszok szívében és pénztárcájában.
A gazdasági növekedés fő hajtóereje a háborúval kapcsolatos gigantikus állami kiadások. A modern történelemben először fordul elő, hogy az ország idén a bruttó hazai termék (GDP) 6 százalékát költi a hadseregre, és a védelmi kiadások meghaladják a szociális kiadásokat.
Emellett jelentős állami kifizetések történnek más, háborúval kapcsolatos tételekre is: például az ukrajnai megszállt területeken történő építkezésekre, a háborús veteránok és a védelmi szektorban dolgozók jelzálogtámogatására, valamint az eddig importált áruk hazai előállítására – írja Alexander Kolyandr az Európai Politikaelemző Központ (CEPA) kutatója, a The Wall Street Journal korábbi újságírója.
Összességében a kiadások a tervek szerint 2024-re elérik a 36,6 ezermilliárd rubelt (145 ezermilliárd forint), ami 26,2 százalékos éves növekedést jelent.
Ezt a kiadási őrületet részben az olajbevételekből finanszírozzák, amelyeket a brüsszeli szankciókkal nem sikerült megfékezni. Emellett a nagyobb gazdasági aktivitásnak köszönhetően megnövekedett adóbeszedés is táplálja az orosz államkasszát. Amíg mindkettő emelkedik, a kiadások fenntarthatóak, ez pedig segíti a gazdaságot. A költségvetési kiadások által támogatott háborús ipar eközben teljes gőzzel működik, ám ebben rejlik a bökkenő a CEPA kutatója szerint.
Mindenhol emelkedő fizetések
Az alig öt évvel ezelőtt még alig működő katonai gyárak éjjel-nappal működnek, és folyamatosan új munkaerőre van szükségük. Ebben versenyezniük kell más iparágakkal és a hadsereggel, amely folyamatosan magasabb fizetésű szerződéseket kínál. Nem csoda, hogy a fizetések nemcsak a katonai szektorban, hanem mindenütt emelkednek.
Egy részletesebb elemzés azt mutatja, hogy a bérek az átlag felett emelkednek azokban a régiókban, ahol nagyobb a katonai termelés és az építőipar, és ahol magasabb a szerződéses katonák aránya.
A növekedés a társadalom alacsonyabb és közepes jövedelmű részein a legmagasabb, ami a munkásokért és katonákért folyó állandó versenyt tükrözi.
A munkaerő iránti növekvő kereslet azonban a csökkenő kínálattal kénytelen szembesülni. A munkaerő-kínálatot a katonai behívás, a kivándorlás és a közép-ázsiai munkavállalókra vonatkozó korlátozások csökkentették a márciusi moszkvai Crocus Concert Hallban elkövetett terrortámadás után. Ennek eredményeképpen
a munkanélküliség minden hónapban új történelmi mélypontot ér el.
A közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy a munkanélküliség és az infláció fordított kapcsolatban áll egymással; a magasabb infláció alacsonyabb munkanélküliséggel jár, és fordítva. Az úgynevezett Phillips-görbe azt mutatja, hogy egy bizonyos ponton már a munkanélküliség apró csökkenése is az infláció erőteljes emelkedését eredményezi.
Moszkva kifejezetten jó az attríciós háborúban
A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ szakértője, Seremet Sándor lapunknak elmondta, hogy sokan jósolták az orosz gazdaság látványos összeesését a szankciók hatására, ez azonban nem következett be, ami viszont nem jelenti azt, hogy hosszabb távon ez ne válhatna valósággá.
„A pillanatnyi helyzet az, hogy az orosz gazdaság úgy ahogy, de képes teljesíteni. A kabinet évekkel ezelőtt elindította a Nemzeti Jóléti Alapot, amely a szénhidrogének értékesítésből származó többletet akkumulálja olyan esetekre, amikor az ezek eladásából származó bevételek csökkennének. Ezzel a tartalékkal be tudják foltozni a költségvetés lyukait.”
Hadigazdaság esetén, amikor három műszakban termelnek bizonyos üzemek, érthető a magas foglalkoztatási arány. A háború lezárását követően ennek nyilván meglesz a böjtje, hiszen egyáltalán nincs garancia arra, hogy ezt a többlet munkaerőt akkor is foglalkoztatni tudják majd. Oroszországban addig nem lesz nagy változás a közhangulatban, ameddig az emberek mindennapi élete nem romlik meg jelentősen.
Putyin új gazdasági programja jelentős szociálpolitikai támogatásokat tartalmaz, akár a családtámogatás vagy az oktatásban foglalkoztatottak ellátása terén. Az infrastrukturális projektek a nehezen elérhető települések összeköttetésén javítana. Ez a csomag azt a célt szolgálja, hogy a társadalom közhangulata ne romoljon
– mutatott rá posztszovjet térség szakértője.
A helyzet viszont nyilvánvalóan nem ideális az oroszok számára: „A szankcióknak megvan a hatásuk még akkor is, ha ezeket nyilván igyekeznek elfedni vagy bagatellizálni. Később fog ez jobban érződni, amikor azok az eszközök, amelyek például a szénhidrogéniparban is szükségesek, el fognak fogyni vagy lejár a szavatosságuk, és a szankciók miatt azok beszerzése továbbra is szankciók tárgya lesz.”
A szakértő rámutatott, hogy Oroszország az attríciós háborúkban kifejezetten jó, emiatt évekig el tudja még húzni ezt az inváziót anélkül, hogy az radikális hatást gyakoroljon a társadalmára vagy a gazdaságára. Ehhez az is hozzájárul, hogy az orosz határvidék kivételével a magterületek nincsenek kitéve a háború viszontagságainak, nem zajlik erőltetett mozgósítás, és az ország határai nyitottak maradtak.
Túl sokan dolgoznak Oroszországban
Történelmileg a munkanélküliség optimális szintje Oroszországban, vagyis az a szint, amelyen a gazdaság teljes kapacitással működik anélkül, hogy túlmelegedne és inflációs kiugrást okozna, 4 százalék körül van. Márciusban ez az érték 2,7 százalék volt, szemben a 2022-ig tartó évtized 5,1 százalékos átlagával.
Ha a termelékenység növekedne, akkor az optimális munkanélküliség csökkenne, ahogyan a 2000-es években is, amikor Vlagyimir Putyin még liberális gazdasági reformokat hajtott végre, és infrastrukturális projekteket szponzorált.
A Kreml azonban most nem új utakba vagy csúcstechnológiás gépekbe, hanem tankokba és rakétákba önti a rengeteg pénz.
Az eredmény az lett, hogy a termelékenység 2022-ben mélyen visszaesett: csak egy fokkal jobb, mint 2009-ben, a globális pénzügyi válság évében. A Kremlnek ezt helyre kell hoznia, hogy a növekedés fenntarthatóbbá váljon. Ez azt is megmagyarázza, hogy az infláció miért fut a központi bank célértékének kétszeresével, és miért nem hajlandó mérséklődni a 16 százalékos alapkamat ellenére sem.
Az infláció és a magas kamatlábak további terhet raknak az alacsony jövedelmű oroszokra, akiknek bevételük nagyobb részét kell alapvető javakra és szolgáltatásokra költeniük, emiatt nem tudnak hitelt felvenni a csökkenő reáljövedelmeik fedezésére. Az állam így kénytelen emelni a fizetéseket és a hátrányos helyzetűek kifizetéseit a szociális támogatás fenntartása érdekében, ami tovább gerjeszti az inflációt. Továbbá kölcsönöket és jelzáloghiteleket is támogat egyes társadalmi csoportok számára, nevezetesen a háborús erőfeszítésekben résztvevők számára, ami tovább osztja a társadalmat nyertesekre és vesztesekre.
Az ukrajnai háború és a xenofóbia hátulütői
A külföldi befektetések enyhíthettek volna valamennyit ezen a helyzeten jobb időkben, ám most erről szó sem lehet. Lehetséges lenne a közép-ázsiai munkaerő-kínálat növelése is, de a háború és a bevándorlóellenes érzelmek miatt ez is lehetetlen.
A Kreml ennek következtében saját maga által teremtett hármas kényszerhelyzetben van:
- A kormány nem tudja csökkenteni a kiadásokat, amíg tart a háború.
- A háború azonban elszívja a munkaerőt, felpörgeti az inflációt, és csökkenti mind a jólétet, mind a közhangulatot.
- A magas kamatlábak pedig, amelyeket az infláció tesz szükségessé, megfojtják a termelékenységbe való beruházást, és tovább torzítják a gazdaságot.
Vlagyimir Putyin még egy darabig folytathatja ezt a zsonglőrködést. Az olajeladások elég stabilan tartják a költségvetést: csak áprilisban megduplázódott, és 14 milliárd dollárra nőtt az előző évhez képest, miközben a katonai kiadások még mindig sokkal alacsonyabbak a GDP-arányosan, mint annak idején a Szovjetunióban, és az államkapitalizmus továbbra is sokkal hatékonyabb, mint a kései szocializmus.
Az orosz háborús gazdaság azonban minden egyes perccel érzékenyebbé válik a külső vagy éppen belső sokkhatásokra.
Az orosz államfő régen tudta, hogy a gazdaságot a legjobb szakemberekre kell bízni. Az ország központi bankját, pénzügyminisztériumát és gazdaságfejlesztési minisztériumát irányító férfiak és nők továbbra is magasan képzettek, és 2022-ben megmentették az országot a gazdasági összeomlástól.
Két évvel később egyértelműen megértették, hogy a rájuk bízott feladat hosszabb távon kivitelezhetetlen. A kérdés az, hogy ezt el merik-e mondani a főnöküknek? És ha igen, vajon ő meghallgatja-e majd őket?