Rátaláltak a világ legöregebb, folyékony állapotban megőrzött borára, ami még időszámításunk előttről származik, benne egy különös összetevővel: egy férfi maradványaival 

- számol be az izgalmas régészeti leletről az Index a Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmány alapján.

Ez volt az első alkalom, hogy ilyesmit fedeztek fel

- nyilatkozta José Rafael Ruiz Arrebola, a Córdobai Egyetem vegyésze.

A borra egyébként véletlenül bukkant rá 2019-ben egy család, akik az otthonukat újították fel. 

A spanyolországi Carmonában fedezték fel a régészeti kincsesbányánk bizonyuló 2000 éves római sírt. Az urnában a csontmaradványok mellett a kétarcú istent, Janust ábrázoló aranygyűrű lapult, illetve közel ötliternyi folyadék. 

A vegyész úgy fogalmazott, egyáltalán nem számítottak arra, hogy mindezt megtalálják benne, mivel addig az összes urnában csak emberi maradványokat és különféle, temetkezéshez kapcsolódó tárgyakat találtak. Hozzátette, csak a későbbi pH-teszt mutatta ki, hogy az említett folyadék  bor volt. Arrebola kiemelte, a vizsgálatok során biomarkereket kerestek, amik olyan kémiai vegyületek, amelyek egyértelműen megmondják, mi az adott anyag.

Hét polifenolt - természetes eredetű vegyületek, amik a gyümölcsökben, zöldségekben, italokban és egyéb élelmiszerekben is előfordulnak - azonosítottak, amelyeket összehasonlítottak az Andalúzia régiójából származó borokkal. Így jöttek rá arra, hogy a folyadék valójában fehérbor, ami kissé elszíneződött az évek folyamán, ám hasonlít a környéken, a Montilla-Moriles borvidéken termelt évjáratokhoz.

A Carmonában talált ital pedig meg is döntötte a rekordot - amit előtte egy i. sz. 4. századból származó bor tartott, amelyet szintén egy római sírban találtak meg 1867-ben Németországban -, így már ez a legrégebbi, folyékony állapotban megőrzött bor a világon.

A római korban a borromlás megakadályozása volt a borászok egyik legnagyobb problémája.

Különböző adalékanyagok alkalmazásával azonban sikerült meghosszabbítaniuk a bor hasznos élettartamát,

  • használtak a gipszet,
  • vagy nagy mennyiségű cukrot adtak a musthoz,
  • de kísérleteztek só hozzáadásával is. 

A rómaiak gyakran temették el a halottaikat úgy, hogy különböző tárgyakat helyeztek melléjük, köztük parfümöt vagy fehérbort, mivel azt tartották, hogy csak a test hal meg, de a lélek tovább él. Bár a kutatók kihangsúlyozták, a megtalált bor számunkra is fogyasztható lenne, mivel a mikrobiológiai elemzés szerint nem mérgező, a bor mégis fenntartásokkal kezelendő, mivel kétezer évet töltött a föld alatt emberi maradványok társaságában.