Már Keir Starmer brit kormányfő és Donald Trump amerikai elnök csütörtöki találkozója előtt is világos volt, mennyire különbözik a két országvezető véleménye Ukrajnával, az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban. Starmer a Washington felé tartó repülőgépen arról beszélt a vele utazó újságíróknak, hogy ha Ukrajna védelme nem lesz biztosított a háború lezárása után, Vlagyimir Putyin orosz elnök ismét támadásba lendülhet.

„A biztonsági garanciának el kellene rettentenie Putyint, hogy visszatérjen. Attól tartok, ha biztonsági garancia nélkül lesz tűzszünet, az egyszerűen csak arra ad neki lehetőséget, hogy kivárjon és újra nekilóduljon. Az Ukrajnával kapcsolatos ambíciói ugyanis – azt hiszem, mindenki számára – elég nyilvánvalóak” – mondta.

Körülbelül egy órával később pedig Trump kijelentette: „Nem fogok túl sok biztonsági garanciát vállalni, ezt majd Európa megteszi.”

Starmer a napokban Trump kedvére tett

Starmer különleges ajándékkal a tarsolyában érkezett az Egyesült Államokba. Kedden ígéretet tett arra, hogy 2027-re a GDP 2,5 százalékára emeli az Egyesült Királyság védelmi kiadásait. Ez szerinte azért szükséges, mert Európa a bizonytalanság új korszakát éli, amire megfelelő választ kell adni.

Az Egyesült Királyság jelenleg a bruttó hazai termék 2,3 százalékát költi védelemre, és korábban már elhangzott kormányzati ígéret arra vonatkozóan, hogy 2,5 százalékra bővítik ezt az értéket. Eddig azonban nem nyilatkoztak azzal kapcsolatban, hogy ezt mikor teszik meg.

Trump számára egész nyilvánvalóan fontos cél az, hogy többet költsenek védelemfejlesztésre a NATO tagállamai. Éppen ezért kedvére való lehet Starmer gesztusa – az viszont, hogy ennek fejében mennyiben lehet hajlandó engedményekre, az már másik kérdés. Az amerikai elnök mindenesetre korábban már leszögezte, ő azt tartaná ideálisnak, ha a szervezet tagállamai GDP-jük 5 százalékát költenék védelemre. Starmer most azt ígérte, 2035-re igyekeznek elérni a 3 százalékos értéket.

A brit miniszterelnöknek egyik világos célja, hogy a találkozón erősítse Trump és az Egyesült Államok elkötelezettségét a NATO-szövetség iránt. Egyes elemzők és politikusok egyenesen attól tartottak Trump újabb megválasztását követően, hogy akár a NATO-ból való kilépéssel is fenyegetődzhet majd a régi-új elnök. Az Economxnak nyilatkozó szerint azonban erre már akkor is csekély esély látszott. Trumpnak valójában „nem érdeke kivonulni a NATO-ból, hiszen ez jelenti az Egyesült Államok számára a legfőbb kapcsot Európához” – mondta lapunknak Csizmazia Gábor, a NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa.

Nem kizárólag védelmi témákról lesz szó

Az ukrajnai háborún és a NATO-köteléken túl természetesen egyéb témákat is megvitat majd Trump és Starmer. Egész biztosan nagy hangsúly kerül majd például a kereskedelmi kérdésekre. Ez különösen annak fényében pikáns kérdés, hogy Trump kijelentette,

  • az Európai Uniót az Egyesült Államok bosszantására hozták létre,
  • és a közeljövőben 25 százalékos vámot vet ki az EU-ból importált termékekre.

Az Egyesült Királyságnak persze ebben van némi előnye, miután 2020 januárjában kivált a blokkból. Ebből kifolyólag pedig lehetőségük nyílik külön kereskedelmi megállapodásokat és esetleges kivételezett helyzetet kivívni maguknak az Ovális Irodában.

Rachel Reeves brit pénzügyminiszter szerdán kijelentette, bízik abban, hogy az amerikai-brit kereskedelem és a beruházások terén kedvező eredményt hoz a csütörtöki Starmer-Trump találkozó. „Amikor legutóbb Trump elnök volt a Fehér Házban, a két ország közötti kereskedelmi és beruházási forgalom nőtt, és abban bízom, hogy ez ismét megtörténhet” – mondta a Reutersnek.

Az Egyesült Királyság legjelentősebb kereskedelmi partnere 2024-ben is az Egyesült Államok volt. A két ország közötti áruk és szolgáltatások forgalmának összértéke 2023-ban 317 milliárd dollárt tett ki, ezzel az Egyesült Királyság az Egyesült Államok ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere volt. Ugyanakkor az is igaz, hogy összességében az Európai Unió tagállamaival együttesen nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolít az Egyesült Királyság, mint az USA-val. Egyedi országok szintjén azonban az Egyesült Államok a britek legnagyobb kereskedelmi partnere.