Chris Hamilton, az Idahói Egyetem entomológiai, növénypatológiai és nematológiai tanszékének adjunktusa úgy írta le a tarantulákat, mint afféle karizmatikus organizmusokat, melyek nagyszerűsége abban rejlik, hogy a nyilvánosságot megvilágítják. Hiszen a legtöbben sosem látunk ilyet a vadonban. És ilyenkor a lenyűgözés művészete akkor is hatásos, ha egyébként félelmet kelt bennünk.

Más tudósok ugyanakkor már nem ennyire elnézőek: Jackie Peeler mitnegy 40 éven keresztül gondozta a tarantulákat, mostanra pedig úgy látja: ez az egyszerre félelmetes és lenyűgöző figyelem, amilyen madárpókot illeti, odáig vezetett, hogy a rajongók már világszerte adják-veszik a tarantulákat a feketepiacon.

A BBC írása szerint a hobbi a 2000-es években pörgött fel, mára pedig rendszeresen találkoznak a kutatók olyan pókfanatikusokkal, akik már több mint 100 fajból álló gyűjteményekkel büszkélkednek a közösségi médiában.

Alice Hughes, a Hongkongi Egyetem biológus docense szerint olyan, mintha Pokémont gyűjtenének: meg akarják szerezni mind.

Így a pókbiznisz csakhamar az egyébként is több milliárd dolláros forgalmat jelentő vadállat-kereskedelem egyik periférikus, de mégis elterjedt szektora lett. És ez nem csupán illegális: szakértők úgy vélik, hogy az éghajlatváltozással és az élőhelyek pusztulásával együtt a tarantula orvvadászat egyes fajokat a kihalásig fenyegethet, még azelőtt, mielőtt a tudósoknak lehetőségük lenne őket tanulmányozni.

Ezt az aggodalmat azok a megállapítások is alátámasztják, melyek alapján a tarantulákat nem éppen egzotikus háziállatként nevelgetik a kereskedők a hálószobájukban. Egy tanulmány szerint a tarantulafajok közel 43 százalékát szuvenírként használják, vagyis már kihalt példányokat montíroznak és kereteztetnek be, egyfajta trófeaként tekintve rájuk.

Ez azért is gond, mert egy tarantula akár 30 évig és képes élni, ráadásul a nőstények igen későn kezdenek el szaporodni. Ennek ellenére a leggyorsabban az ajándéktárgyak piaca növekszik a leggyorsabban.

Kép: Getty Images

Pokolra kívánjuk a pókokat

A vadon élő állatok orvvadászata az 1970-es és 80-as években exponenciálisan nőtt; nagyjából ugyanekkor vált népszerűvé a tarantulák háziállatként való tartása. A kereslet növekedésével párhuzamosan a fogságban történő tenyésztés és a legális kereskedelem piaca is megnőtt, Peeler szerint azonban az illegális kereskedelem még gyorsabban, pláne miután az internet is megjelent és könnyebben megtalálták egymást a fogyasztók és a kereskedők.

Hughes arra mutat rá, hogy a tarantula-kereskedelem szabályozása óriási kihívás, mivel rengeteg adat az állatokkal kapcsolatosan nagy hiányos vagy nem is áll rendelkezésre, ideértve a faj ökológiáját, elterjedését és populációs trendjeit. Napjainkban legalább 1000 ismert tarantula faj van a világon, és sok más fajt még nem katalogizáltak, vagy a kereskedők helytelenül katalogizálták őket. Ugyan a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó fajokat nyomon követik, ezek csak elenyésző százalékban mozgatják a piacot, az igazolt tarantula-fajoknak pedig mindössze csak a 3 százalékát regisztrálták eddig.

Egy átfogó szabályozás kidolgozását nehezíti a szakértők szerint a finanszírozás hiánya is. A pókfélékről ugyanis az általános közvéleménynek negatív gondolatok jutnak az eszébe, egy kutatás szerint pedig a média, a szenzációhajhász beállításaival és a tévhitek terjesztésével mintegy 43 százalékban okolható ezzel egy felmérés alapján.

A szabályozatlan tarantula-kereskedelemnek van egy jó oldala is: egyes szakértők úgy vélik, hogy a fogságban történő szaporításnak köszönhetően közvetve segíthet egyes populációk megerősítésében. Sőt, a fogságban történő tenyésztés még a szabályozottabbá is teheti a rendszert.

Van megoldás

Hughes úgy látja, hogy a fogságban tenyésztés akkor lenne hasznos eszköz, ha azt megfelelően ellenőrzik, erre pedig már van is jó precedens: az EU vadon élő madarakról szóló irányelve drasztikusan csökkentette a vadon élő madarak behozatalát az EU-ba, és ezt az iparágat nagyrészt felváltotta a fogságban történő tenyésztés által dominált iparág. Szerinte egy ilyen megközelítés nagymértékben megszünteti a forráspopulációkra nehezedő nyomást, és drámaian csökkenti a betegségek és kórokozók szállításának valószínűségét. De ezt tényleg a kezdettől fogva ellenőrizni kellene, máskülönben az illegális és fenntarthatatlan kereskedelmet viheti előre.

Carol Fukushima, a finnországi Turkui Egyetem Bisons Laboratóriumának tarantula taxonómusa és kutatója szerint Mexikó sikeres legális, fogságban tartott tarantulák tenyésztési programokat hozott létre, néhány tenyésztő szerint viszont még ezek az erőfeszítések sem biztos, hogy elegendőek ahhoz, hogy a piaci keresletet kielégítő példányokat állítsanak elő a helyi példányokból.

Nincs több fülnyírás: új élet vár a házi állatokra az unióban

Számos javaslatot tett az EU Végrehajtó Testülete mai ülésén annak érdekében, hogy a kutyák és a macskák életminősége is javuljon az Európai Unióban. Ha többre kíváncsi, itt olvashat tovább.