Úgy döntött a legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) hogy lecseréli Kemal Kilicdaroglut. Azt a politikust, akinek a vezetésével az ellenzéki összefogás meg tudta szorongatni Recep Tayyip Erdogan elnököt és az Igazság és Fejlődés Pártját (AKP).
Ahhoz kétség sem fér, hogy rég izzasztotta meg az ellenzék annyire a két évtizede hatalmon lévő Erdogant, mint idén tavasszal. A korábbi 2018-as elnökválasztáson például már az első körben bezsebelte a győzelmet az államfő, a voksok 53 százalékával. A legnépszerűbb ellenzéki erő akkor a szavazók 31 százalékát tudta maga mellé állítani.
A szakértő szerint azonban az idei eredményt még mindezek fényében sem lehet sikerként elkönyvelni.
A politikában ez nem tekinthető sikernek, hiszen továbbra is ellenzékben maradtak. A siker az lett volna, ha nyernek. Ráadásul CHP szavazati aránya sem nőtt jelentősen, Kilicdaroglu 2011-es pártelnökké választása óta folyamatosan 20 és 25 százalék között mozgott
– nyilatkozta az Economxnak Szigetvári Tamás, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa.
Hiányzik belőle a kurázsi?
A 74 éves Kilicdaroglu a török Gandhi becenevet kapta munkatársaitól és a sajtótól – ez pedig nem véletlen. Közvetlen kollégái szerint mérhetetlen nyugalma gyakorlatilag már ijesztő, egy párttársa szerint nem túlzás kijelenteni, hogy soha nem emeli fel a hangját. „Néha bizonyos dolgok az őrületbe kergetnek minket, és nem bírjuk magunkban tartani az indulatainkat. Kilicdaroglu azonban még ezekben a pillanatokban is meg tudja őrizni a hidegvérét” – idézi az ellenzéki jelölt munkatársát a BBC.
A szakértők is egyetértettek abban, hogy a politikus nem éppen evidens választás a 20 éve hatalmon lévő Erdogannal szemben. Nem véletlen, hogy hónapokig kellett bizonygatnia az ellenzéki szövetségnek: alkalmas lehet a nagy feladatra, az aktuális államfő leváltására.
„Már a jelölésekor is sok kritikát kapott amiatt, hogy nem karizmatikus személyiség – szemben Erdogannal. Ugyanakkor később, a kampány idején arról is volt szó, hogy ez akár előnyére is válhat a túl erős elnöki pozíciót gyengíteni vágyó ellenzéki szavazók egy része esetében
– mondta Szigetvári Tamás.
A legnagyobb ellenzéki párt új vezetőjévé Özgür Özelt választották, aki 2015 óta a CHP frakcióvezető-helyettese, 2011 óta pedig törvényhozó. A 49 éves politikus mögé állt „a népszerű és karizmatikus – éppen ezért megosztó – isztambuli polgármester, Ekrem Imamoglu is, ami nagyban erősíti Özgür Özel párton belüli pozícióját” – hangsúlyozta a szakértő.
Hozzátette, a váltást most volt érdemes meglépni, „a márciusi önkormányzati választásokon ugyanis még nem a párt új elnöke »méretik meg« közvetlenül, így van ideje felkészülni”.
Erdogan gazdasági pálfordulása billeghet
Erdogan a május végi újraválasztása után érezhetően szelídebb, alkalmazkodóbb hangnemre kapcsolt – mind külpolitikai, mind gazdasági tekintetben.
„Valószínűleg az a célja, hogy továbbra is arról szóljanak a hírek, hogy Ankara kiszámíthatóbb, kevésbé agresszív lett, azt remélve, hogy így többen tartják majd Törökországot értékes szövetségesnek”
– vélekedett Constantinos Filis, az Amerikai Főiskola Globális Ügyek Intézetének igazgatója.
A közgazdászok többsége egyetért abban, hogy az Erdogan által korábban képviselt unortodox monetáris és fiskális politika, és ennek keretében az, hogy nem helyeselte a kamatemelést, jelentősen meglódította a török inflációt, a külföldi befektetőket pedig elüldözte Törökországból.
Az elnök szeptemberben mutatta be az ország középtávú gazdasági programját, ez pedig már az új, korábbi gazdaságpolitikával szöges ellentétben álló elvekre épült fel. „A szigorú monetáris politika segítségével egyszámjegyűre visszavisszük az inflációt” – hangoztatta Erdogan. Ezzel azonban a Financial Times szerint egyelőre nem sikerült meggyőznie a piaci szereplőket.
„Bár Erdogan támogatta az új gazdasági programot, a befektetők és a közgazdászok aggódnak amiatt, hogy meddig tart majd ki az elnök türelme a szigorúbb monetáris politikát illetően” – írja a lap. Szigetvári Tamás egyetért azzal, hogy a befektetői félelmek nem alaptalanok.
Erdogan közvetlen beavatkozása a gazdaságpolitikába elég katasztrofális hatással volt a török gazdaságra, amit természetesen a Covid-19, az orosz-ukrán konfliktus és egyéb külső hatások is befolyásoltak. A mostani gazdaságpolitika visszatért az ortodox pályára, kamatemeléssel igyekszik visszaszorítani az inflációt. Mivel azonban márciusban önkormányzati választások lesznek, és az AKP szeretné visszaszerezni Isztambult és Ankarát, a megszorításokkal járó gazdaságpolitikát valószínűleg nem sokáig engedi az elnök. A politikai sikerek érdekében ismét monetáris lazításba kezdhet
– mondta a szakértő.
Hozzátette, természetesen arra is van esély, hogy Erdogan belátta, a lazítás hatásai jelenleg nagyobb veszélyeket jelentenek, és nem éri meg ismét erre az útra lépni.