Pont került a hónapok óta pedzegetett kérdés végére: eldőlt, hogy Joe Biden amerikai elnök jövő év elején Donald Trumpnak adja vissza a stafétát és a Fehér Házat. A volt elnök a tisztségért folyó küzdelemben legyőzte ugyanis az aktuális demokrata alelnököt, Kamala Harrist.

„Ezt a választást inkább Trump nyerte meg, nem Harris veszítette el. 2016-ban inkább Hillary Clinton veszítette el a választást, ezúttal azonban nem ez történt. A republikánusok sokkal szervezettebbek, összeszedettebbek voltak idén, mint négy évvel ezelőtt, ezért is érhettek el ennyire látványos eredményt” – nyilatkozta az Economxnak Csizmazia Gábor, a NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa.

Kapcsolódó

A republikánusok nem pusztán Trump sikerének örülhettek, a szenátusban is többséget szereztek (53-46) valamint a képviselőházban is megvan még erre a lehetőségük. Cikkünk publikálásáig ez utóbbi „verseny” még nem dőlt el a republikánusok és a demokraták között: jelen állás szerint 213 képviselőjük lesz az alsóházban, míg a többséghez 218-ra lenne szükség. A szavazatok számlálása még folyamatban van.

A demokraták mozgástere mindenesetre most jelentősen beszűkült. „A hangjukat persze tudják hallatni, és a kongresszuson kívül is megvannak a kommunikációs csatornáik. A képviselőházban legfeljebb azt tudják kihasználni, ha vékony lesz a republikánus többség, tehát 218-220 fővel számolhatnak ott a republikánusok, akkor esetleg a párton belüli alsóházi megosztottságot kihasználhatják a demokraták” – magyarázta a szakértő.

Érkeznek a védővámok – vagy mégsem?

Trump meglehetősen sok ígéretet tett a kampány során. Több alkalommal is beszélt például arról, hogy megválasztása esetén minden külföldön gyártott termékre 10-20 százalékos vámot vet ki. Kiemelt céljaként emlegette az európai autóipar megszorongatását.

„Az összes kis európai állam együtt utasítja vissza az autóinkat, de nem kellenek nekik a mezőgazdasági termékeink sem. Ellenben autók millióit adják el az Egyesült Államokban. Ezért viszont nagy árat kell majd fizetniük” – mondta.

Akad olyan szakértő is, aki szerint a vámok jelentős emelése csak blöff volt Trump részéről, és valójában nem valósítja meg. Ezzel ugyanis egy másik ígéretét szegné meg, miszerint az elnöksége alatt csökkennek majd a megélhetési költségek. A vámok emelése ezzel szemben az infláció emelkedését eredményezné.

Csizmazia Gábor szerint azonban vámokra jó eséllyel számítani kell azt követően, hogy a Trump-adminisztráció munkához lát.

Trump többször is elmondta, hogy jó eszköznek tartja a vámokat. Ez két dolgot jelenthet: egyrészt, hogy bevételnövelésre szeretné használni a vámokat. Itt nagy kérdés, hogy a befolyt vámokból tudja-e pótolni az adócsökkentéssel kieső bevételeket. Másrészt pedig az is elképzelhető, hogy nem a bevételnövelés vagy a hazai szektorok védelme a célja a vámokkal, hanem hogy rávegye a partnerországokat, hogy Kínával szemben zárjanak össze. Ebben az esetben inkább csak furkósbotnak használná a védővámokat

– mondta.

Biztosan elégedett lehet Magyarország?

Ahogy arra több elemző is rámutatott már, a magyar kormány egyértelműen sikerként könyvelte el Trump sikerét, gazdasági szempontból viszont már nem feltétlen jó hír Magyarországnak a volt elnök visszatérése. Ha a védővámokat – ígéretéhez híven – kiveti az Európai Unióban gyártott termékekre is, az értelemszerűen nem lesz előnyös a magyar gazdaságra nézve. Ha viszont valóban csak fenyegetésképp szolgálna ez a lehetőség, a kínaiakkal szembeni összezárásra való ösztönzésképp, annak sem örülhet felhőtlenül a magyar kormány. Ez ugyanis a keleti nyitás gazdaságpolitikájával ellentétes lenne.

„A magyar kormánynak elsősorban politikai előnyt jelent Trump győzelme, a kereskedelempolitika pedig az EU-ban közösségi hatáskör. 2018 nyarán például Trump állítólag megemlítette, hogy a lengyelek – mint baráti kormány – mentesülnek a kivetett vámok alól. Ez az ígéret azonban értelmezhetetlen volt, miután a kereskedelempolitika nem Varsó kezében volt. Ilyen tekintetben tehát az előny inkább politikai” – fogalmazott a szakértő.

„Gazdasági tekintetben előfordulhatnak transzatlanti viták, de nem hiszem, hogy jobban eldurvulnának, mint Trump első ciklusa alatt. Látni kell azt is, hogy a Biden-adminisztráció az előző kormány védővámjaiból többet is visszavont vagy csökkentett, de az acél- és alumíniumvámokat például nem szüntette meg. Átalakította csak, kvótákat vezetett be az EU-val szemben, bizonyos szint felett pedig ugyanúgy védelmi mechanizmusok léptek életbe.”

Hozzátette, meglátása szerint a magyar kormány védelmi előnyt is bezsebelt Trump győzelmével a politikai mellett. Annak ellenére is, hogy felmerült, hogy Trump a NATO-ból való kilépéssel fenyegetődzhet. De sokan prognosztizálják azt is, hogy a régi-új elnök megpróbálhatja kiharcolni, hogy többet költsenek védelemfejlesztésre a szervezet tagállamai.

„Az előbbi valószínűtlen, nem érdeke kivonulni a NATO-ból, hiszen ez jelenti az Egyesült Államok számára a legfőbb kapcsot Európához. Az már valószínűbb, hogy Trump megpróbál majd több védelmi kiadást kifacsarni az európai országokból. Valójában azonban ez sem Magyarországot érinti elsősorban, a kelet-közép-európai országok többsége eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyeket a NATO-szövetségben megfogalmaztak. Nevezetesen, hogy a védelmi kiadások a GDP legalább 2 százalékát tegyék ki, 20 százaléka pedig védelmi beszerzésre, eszközbeszerzésre irányuljon. Ebben a lengyelek a legerősebbek, de Magyarország is teljesíti ezt.”

Mire számíthatnak az ukránok?

Trump Ukrajna kapcsán is hangzatos ígéreteket tett. A politikus-üzletember gyakorlatilag az orosz-ukrán háború kitörése óta hajtogatja, hogy az orosz támadás nem történt volna meg, ha még 2022-ben is ő állt volna az Egyesült Államok élén. A republikánus elnökjelölt máig kitart ezen állítása mellett, és számos alkalommal megígérte már: ha ismét ő kerül a hatalomra, néhány nap alatt véget vet ennek a fegyveres konfliktusnak.

„A kapcsolódó érdekcsoportok kommunikációja alapján világos, hogy ezt az ígéretet nem kell szó szerint venni. Azt nem tudni még, hogy rögtön diplomáciai útra terelné Trump a háború rendezésének kérdését vagy pedig felfegyverzett diplomáciát alkalmaz. Ez azt jelentené, hogy ad Ukrajnának fegyvereket, de hozzáteszi, hogy egzakt terveket szeretne látni azzal kapcsolatban, hogy ezeket mikor és hol használják. A republikánus panasz mindig is az volt Biden Ukrajna-politikájával kapcsolatban, hogy mindig csak annyi fegyvert ad, amennyi éppen elég, és ahhoz már nem elég, hogy az ukránok komolyabb áttörést érjenek el a bevetésükkel” – mondta Csizmazia Gábor.

Hangsúlyozta, az elképzelhető, hogy Trump a pénzcsapot elzárja Ukrajna felé, és nem biztosít több hitelt és segélyt az országnak.

Az Egyesült Államok jövőbeli Ukrajna-politikáját azonban alapjaiban határozhatják meg a kinevezések is, hogy kik alkotják Trump közvetlen tanácsadói körét.

Ha például Elbridge Colby korábbi Pentagon-tisztviselő befolyásos szerepet kap akár a Nemzetbiztonsági Tanácsban, akár a Pentagonban, az Egyesült Államok figyelme gyorsabban fordulhat a Távol-Kelet felé. Ő ugyanis nyíltan beszél arról, hogy nincs semmi baja az ukránokkal, de az elsődleges stratégiai kihívó a Kínai Népköztársaság, ezért leginkább a Távol-Keletre kellene összpontosítani


– magyarázta a szakértő.