A tagállamokban intenzív kampány zajlott, több országban is magas részvételre számítanak (legalábbis az eddigi részvételtől magasabbra). A migráció volt a legfontosabb kampánytéma, valamint a zöldenergiára való átállás – azonban ezúttal a 2019-es „zöld hullámmal” ellentétben döntően nem ideológiai, hanem gyakorlati és versenyképességi alapon.
Az ukrajnai helyzet és a háború kérdése, valamint az orosz fenyegetettség még a balti államokban sem volt az első számú kampánytéma, ugyanakkor a háborúhoz való hozzáállás nagyban befolyásolhatja az egyes pártcsaládok létrejöttét és a jobboldali erőegyensúly beállását – olvasható a Magyar Külügyi Intézet összefoglalójában.
Jobbközép dominancia Németországban
A CDU/CSU előnyre 30 százalék körülire nőtt, toronymagasan vezetik a versenyt. A választás leginkább a „jelzőlámpa-koalíciós” kormány teljesítményéről mond véleményt: az SPD támogatottsága 16 százalék, a Zöldek 13 százalék alá, a liberális FDP pedig 4 százalékra csökkent. Eközben az AfD 18 százalékra erősödött meg a botrányok, az adminisztratív akadályoztatás és az ID pártcsaláddal való előzetes szakításuk ellenére is.
Sahra Wagenknecht újbaloldali mozgalma (BSW) 7 százalékon áll, a szélsőbalos Die Linke 4 százalékon, vagyis jelenleg sem az FDP, sem a Die Linke nem fog EP képviselőt küldeni Strasbourgba, de még a BSW sem nyugodhat meg. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a CDU/CSU akár 55–56, az AfD, az SPD és a Zöldek pártonként 12-12 képviselői helyet tudnak elhozni majd, az FDP elveszítheti mind a 7 képviselői helyét, a BSW pedig, ha bejut, akkor 3–4 mandátumot szerezhet.
Hasít a Nemzeti Tömörülés Franciaországban
A franciaországi EP választások Emmanuel Macron elnök utolsó mandátumában és annak félidejében zajlik. A választási eredmények nagymértékben tehát nem európai témákról, hanem Macron politikájáról mondanak véleményt. A francia radikális jobboldal toronymagasan vezeti a mezőnyt. Marine Le Pen pártját, a Nemzeti Tömörülést 32–34 százalékra mérik a közvéleménykutatók. Itt a listavezető a fiatal Jordan Bardella.
A jelenlegi kormányerők vannak második helyen 16 százalékkal. Harmadik a szocialista párt jelöltje Raphaël Glücksmann vezette lista, 14–15 százalék körül. Három további pártot mérnek még befutónak: a jobbközép LR párt, amelynek listáját Francois-Xavier Bellamy vezeti (7 százalék). A zöld EELV-t szintén ennyire mérik. A szélsőbaloldali formáció, amelyet Jean-Luc Mélenchon vezet (LFI) 8,5 százalékkal várhatóan a negyedik helyen végezhet. Esetleg még Eric Zemmour pártja, a Visszahódítás kaphat mandátumot. Ha ez utóbbi párt nem jut be, akkor valószínűleg ez a politikai erő teljesen meg fog szűnni.
Soha az EP választási kampányokban Franciaországban a bevándorlás témaköre nem kapott ilyen fontos szerepet, mint 2024-ben. A második helyen a franciák örök problémája a megfelelő vásárlóerő kérdése van. Fontos kérdéskör ezek mellett az ukrajnai háború, Franciaország Európában elfoglalt helyének megerősítése, illetve a környezetvédelem és a mezőgazdaság.
Meloni atlantista jobboldali pártja biztosan vezet
Giorgia Meloni miniszterelnök legfőbb célja saját, Olaszország Testvérei (FdI) pártja népszerűségének megőrzése, jobboldali koalíciós társaival egyetemben (Forza Italia (FI) és a Matteo Salvini vezette Lega), valamint a baloldal lent tartása. Ebben alapvetően jól is teljesít: az FdI, amelynek a listáját szimbolikusan Meloni vezeti, stabilan vezet a felmérésekben – 27-28 százalék körül –, míg a FI és a Lega – amely a 2019-es EP-választást 34%-kal magasan nyerte – 10 százalék alatt vannak.
Meloni a választások után vélhetően közeledni fog az EPP-hez, és akár valamiféle együttműködést is kialakíthat velük – Ursula von der Leyen újraválasztását a Bizottság élére támogatja is.
A baloldali Demokrata Párt (PD) az utóbbi hetekben valamivel 20 százalék fölé tudott erősödni, míg a baloldali populista Öt Csillag Mozgalom 15 százalék körül áll. A legérdekesebb kérdés talán nem is a választás maga lesz, hanem az azutáni jobboldali helyezkedés. A 2019-es győztes Legát, amely az ID frakcióban ül és oroszbarátnak számít, jobboldali domináns erőként felváltotta a FdI, amely viszont az ECR frakcióban foglal helyet, és alapvetően atlantista politikát folytat.
Spanyolországban is a jobboldal végezhet az élen
A 2023 nyári választás utóhatásai a spanyol belpolitikát a mai napig erősen meghatározzák. Akkor a Pedro Sánchez vezette szocialisták (PSOE) csak a katalán nacionalisták támogatásával együtt tudtak kormányt alakítani. Mivel az ő vezetőik közül többet a 2017-es illegális katalóniai népszavazás miatt a spanyol bíróságok jogerősen börtönbüntetésre ítéltek, a Junts párt és annak brüsszeli száműzetésben levő vezetője, Carles Puigdemont a támogatás feltételéül egy amnesztiatörvény elfogadását támasztotta. Ezt végül csak jelentős társadalmi ellenállás árán, nehézkesen sikerült Sáncheznek végigvinnie, miközben a PSOE támogatása is csökkent. Közben felesége révén korrupciós vádak is elérték, amelyek miatt a lemondáson gondolkodott.
A választást – az amnesztiabotránnyal mozgosítva szavazóit – így várhatólag a Néppárt (PP) fogja nyerni (35 százalék körüli eredménnyel), a PSOE pár százalékkal lesz lemaradva mögötte (30 százalék). A radikális jobboldali Vox, amely a felmérések szerint 10 százalék körüli szavazatarányra számíthat – az 5 évvel ezelőttinél jobbra, de némileg elmaradva a tavalyi választási eredményétől és a 2019 novemberi 15 százalékos választási csúcstól.
Nagyon szoros lesz a befutó a lengyeleknél
A PiS a választások utáni mélypontról visszajött, és 31 százalékos támogatottsággal fej-fej mellett halad a kormánypárti Civil Koalícióval. A parlamenti választások alatt 15 százalékos támogatottságú Harmadik Út viszont 10 százalékra esett vissza, miközben a radikális jobboldali Konföderáció ismért megerősödött. Rajtuk kívül a szélsőbaloldali Lewica érheti még el a bejutási küszöböt.
Donald Tusk annak ellenére, hogy az EU-pénzek megszerzésével kampányolt, egyáltalán nem alakított ki felhőtlen viszonyt Brüsszellel, konfrontálódtak a mezőgazdasági ügyek kapcsán, és együtt szavazott Magyarországgal a migráció ügyében.
A lengyel politikai élet központi kérdése továbbra is a PiS kormány szereplőinek elszámoltatása, és az ezzel kapcsolatos, sokszor a jogállamiságot is sértő lépéseket nem övezi jelentős nemzetközi bírálat. A PiS a stabil bázisát képes mozgósítani, de kevesebb sikerre számíthat mint 2019-ben. A nagy kérdés, hogy a Konföderáció szereplése, illetve, hogy csatlakoznak-e az ID hez, vagy az AfD-vel indítanak-e új szélsőjobboldali mozgalmat.
A KO az EPP tagja marad, és Tusknak is jelentős befolyása lehet az új Bizottság elnökének jelölésére. A PiS az ECR egyik jelentős vezetőjeként azzal a dilemmával néz szembe, hogy támogassa-e az ECR megerősítését azon az áron, hogy Marine Le Pen, Orbán Viktor, Andrej Babis, sőt akár George Simion beengedésével veszítsen egyéni hatalmából, cserébe egy 100+ fős csoportban politizáljon.
Románia: lejtmenetben a magyarellenes AUR
A két kormánykoalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a közös EP-jelöltlistás indulásról hozott döntéssel a jelek szerint eléri szavazat-maximalizálási célját, és jelentősen vissza tudja vetni a néhány hónappal korábban a pártrangsorban a PSD utáni második helyre felzárkózó Szövetség a Románok Egységéért (AUR) szélsőséges pártot.
Az AUR-ból korábban kivált S.O.S. Romania nevű, még szélsőségesebb formáció jelenleg az 5 százalékon billeg. A kormánypártok fő üzenete a választókhoz egyfajta relatív belpolitikai stabilitás fenntartása az immár harmadik éve tartó koalíciós kormányzás eszközével. Az egyik fő ígéret még a 2024-es év folyamán megvalósuló, teljeskörű Schengen-tagság.
A magát a legerősebb romániai ellenzéki pártként, illetve a 6 milliós román diaszpóra első számú politikai opciójaként definiáló, egykori futbal-huligán szövetségekből megszervezett AUR ideológiai „csomagját” a következő alapvetések alkotják: Nagy-Románia kultusza, irredentizmus, Nyugat-ellenesség, háttérhatalom-ellenesség, nemzetállami értékek, a föderális európai eszme tagadása, konzervativizmus, nemzeti identitás, szuverenitás, kereszténység, természetes család, genderellenesség, tekintélyelv, a globalizmus, a kontrollálatlan migráció és a neo-marxizmus elutasítása, hadüzenet a brüsszeli bürokratikus pszeudo-elitnek.
A párt élesen nemzeti kisebbség- és magyarellenes, ez utóbbi az egyik fő identitás-tényezője.
Az AUR az EP-ben az ECR-frakcióhoz kívánna csatlakozni, már amennyiben eredményes lobbival képes elfogadtatni antiszemitizmusának, magyarellenességének és oroszbarátságának mérséklődését, valamint vasgárdista-párti erőszakkultuszának az elhagyását.
Ausztria: vezet a populista Szabadságpárt
Az euroszkeptikus és populista jobboldali Szabadságpárt vezet a felmérések szerint az osztrák európai parlamenti választások előtt. A jelenlegi osztrák szövetségi kormánnyal szembeni lakossági elégedettség minden idők legalacsonyabb szintjét érte el. Bár egyesek ezt a világjárványra adott válaszlépések utóhatásaival hozzák összefüggésbe, valószínűleg a magas infláció is kulcsszerepet játszik ebben.
Az előrejelzések szerint a Szabadságpárt (FPÖ) nem csupán az EP választásokat nyeri majd meg, hanem az őszi osztrák parlamenti választásokat is. Stabilitásukat még az orosz kémbotrány sem rendítette meg. A jelenleg kb 30 százalékon álló FPÖ-t a szociáldemokraták (SPÖ) követik 22, valamint a Néppárt (ÖVP) 21 százalékkal.
Szlovákiára a merénylet hosszú árnya vetül
A szlovákiai EP választásokat elsősorban a miniszterelnök ellen elkövetett merénylet uralja. Bár a kampány itt is a migráció kérdéséről és a háborúról szólt volna elsősorban, az elkövető személyének átpolitizálása szőtte át a kampányt. Ez valószínűleg a Smer számára sok szimpátiaszavazatot is hozhat majd. A legutolsó felmérések szerint a Magyar Szövetség is bejutna az EP-be, de nagyon sok függ a részvételi aránytól.