Miközben a klímaváltozással egyre akutabbá válik a globális vízhiány, ma már létezik olyan technológia, amellyel a szinte végtelen mennyiségben rendelkezésre álló sós tengervizet iható és öntözhető vízzé szűrhetjük. Ez a technológia azonban drága. Hogyan működik? Hol használják már? Ki fogja megfinanszírozni a szegényebb országoknak?
Ezekről a kérdésekről beszélgetett Kántor Endre gazdasági újságíróval Pogátsa Zoltán közgazdász a Pogi Podcast legújabb adásában. (Az előző podcastrészről pedig itt írtunk.)
Pogátsa Zoltán elmondta, bár alapvetően nem tartja magát technooptimistának, azaz nem hisz abban, hogy a klímaváltozás hatásai technológiai felfedezésekkel visszafordíthatók lennének, a Cipruson látottak meggyőzték. A szigetországban, ahol korábban az esővíz volt az egyetlen természetes – iható és öntözésre is alkalmas – vízforrás, a tengervíz szűrése jelenti az új reménysugarat.
A korábban használt szűrési módszerrel az volt a probléma, hogy a membránra, amelyre rávezették a tengervizet, rátelepedtek a tengeri mikroorganizmusok eldugítva a rendszert.
Az új módszerrel először palakövekkel szűrik a vizet, mielőtt ráengednék a membránra, ezek pedig előre kiszűrik a mikroorganizmusokat.
Ciprus ezt a módszert elsősorban a mezőgazdasági vízigényének a fedezésére használja. Iható víznek pedig így megmarad a tározókban a csapadékvíz, bár – Pogátsa Zoltán jelezte – a leszűrt víz tisztítva alkalmas lenne lakossági fogyasztásra is.
Cipruson kardinális kérdés, hogy legyen elegendő víz a turisták által elfogyasztott ételek megtermelésére is, a medencéket szintén fel kell tölteni, mindez pedig nem megoldható kizárólag az esővízzel
– jelentette ki a közgazdász.