Zelenszkijt kirúgnák, már meg is lehet az utódja

Vezető nyugati hatalmak magas rangú tisztségviselői arról tárgyalnak, hogy leváltanák posztjáról Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt – állította hétfői jelentésében az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) sajtószolgálata.

Idézték Szergej Nariskint, az SZVR igazgatóját, aki szerint a szolgálat megbízható információkat kapott erről. 

„Az okok között szerepelnek Zelenszkij arra vonatkozó beváltatlan ígéretei, hogy legyőzi Oroszországot a csatatéren, valamint az ukrán elnök végtelen arcátlansága a külföldi partnerekkel való kommunikációban, továbbá a határtalan nepotizmus és korrupció Ukrajnában. (...) De a legfontosabb, hogy Zelenszkij elvesztette az Oroszországgal való konfliktusban a Washington és szövetségesei érdekeit szolgáló manőverező képességét” – áll a jelentésben.

Az SZVR szerint Brüsszelben azt a forgatókönyvet vették fontolóra, amely szerint Moszkva és Kijev között létrejöhet a tűzszünet, amikor az ukrán hadsereg végleg elveszíti támadó potenciálját.

Állítólag mérlegelik, hogy ki lehet Zelenszkij államfő utóda.

Egyebek között az uniós külügyminiszterek ez év novemberében Brüsszelben tartott találkozójának kulisszái mögött felvetődött, hogy ez lehet valamelyik magas rangú ukrán katonatiszt, például Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka vagy Kirilo Budanov, az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főcsoportfőnökségének vezetője, valamint Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője, Olekszij Aresztovics, az ukrán elnöki hivatal volt tanácsadója és Vitalij Klicsko kijevi polgármester – áll a jelentésben. 

Az orosz állami média már tudni véli, hogy közülük ki kerülhet a legnagyobb eséllyel Zelenszkij helyére. 

A RIA Novosztyi spekulációja szerint az ukrán fegyveres erők ellentámadásának kudarca a kollektív Nyugatot arra a gondolatra késztette, hogy tárgyalásokra van szükség Moszkva és Kijev között. Zelenszkij azonban hajthatatlan, ezért az USA és az EU már most helyettesítőt keres neki.

– találgatja az orosz állami propaganda és meg is adja a választ:

Idézve a Washington Post-ot, azt írják: az ukrán ellentámadás azért hiúsult meg, mert Valerij Zaluzsnij, az ukrán védelmi erők főparancsnoka a hadművelet első napjaiban feladta a Pentagonnál kidolgozott stratégiát. A terv szerint az ukrán fegyveres erőknek állományuk 30-40 százalékát elvesztve 60-90 napon belül el kellett volna érniük az Azovi-tengert, és két részre kell vágniuk az orosz csoportot. A főparancsnok azonban attól tartva, hogy a hadsereg elveszíti az összes nyugati felszerelést, inkább a kis különítmények támadásait részesítette előnyben, mint a nagyszabású gépesített áttörést.

Bár az amerikai hírszerzés eleinte legfeljebb 50 százalékra becsülte a siker esélyét, Washingtonnak nem tetszett ez a fajta „önkény”. Június közepén az Egyesült Államok beidézte Alekszej Reznyikov ukrán védelmi minisztert, és magyarázatot követelt, hogy az ukrán fegyveres erők miért nem indultak támadásba áprilisban vagy májusban, a Pentagon főnöke, Lloyd Austin úgy vélte, hogy megfelelő taktikával lehetséges az áttörés. Olekszij Reznyikov, azóta már leváltott védelmi miniszter erre állítólag azt mondta, hogy nem ő hoz döntéseket, hanem a katonaság, vagyis Zaluzsnij.

A lap idézi Ruslan Bortnik ukrán politológust, aki szerint Zelenszkij „kizárt, hogy belemenjen a békébe”, ám Zaluzsnij – aki a The Economistnak már elismerte, hogy az áttörés zsákutcába került – már más tészta.  

„Nincsenek politikai követelései, ami azt jelenti, hogy Zaluzsnij révén teljesen vissza lehet állítani a helyzetet, ha ilyen igény merül fel” – érvelt Bortnik, aki egyébként a magyar Mathias Corvinus Collegium vendégoktatója. 

Jelen pillanatban igencsak kétséges, hogy hadiállapot idején elnökválasztást rendeznek Ukrajnában, a felmérések szerint ez az ukránok szerint sem időszerű, ám ha mégis megtartanák, akkor a RIA Novosztyi által idézet Rating Agency szerint a választások második fordulójában Zelenszkijnek és Zaluzsnijnak közel azonos esélyei lennének: 42 kontra 40 százalék. 

Az persze érdemes hozzátenni, hogy orosz állami propaganda sok követ megmozgat annak érdekében, hogy gerjessze Zelenszkij és más vezetők között a bizalmatlanságot, ezzel is paranoiába hajszolva az ukrán elnököt. Arra is spekulálnak, hogy egy esetleges választás vagy egy esetleges államcsíny után  – már ha nem omlik össze az állam –

kénytelenek lesznek letenni a fegyvert és békét kötni Oroszországgal, nyilván utóbbiak feltétele szerint.

Habár Zaluzsnij zsákutcás nyilatkozata nem okozott osztatlan sikert az ukrán elnök hivatalában, ráadásul minap az egyik helyettesét is lecserelték, talán korai lenne állítani, hogy végleg elmérgesedett a viszony Zelenszkij és a legfontosabb tábornoka között. 

Az ukrán védelmi erők parancsnoka bár az egyik legnépszerűbb ember ma Ukrajnában, talán esélye is lenne arra, hogy Zelenszkij helyére lépjen, első látásra semmit nem nyernének vele az oroszok. Ha van elkötelezett katonai vezető ma Ukrajna NATO-tagsága mellett, akkor ő az. Azok közé tartozik, akik a NATO-tagországokkal közös hadgyakorlatokat is a leghangosabban szorgalmazta.

Ám maga az orosz hírszerzés rántja le a leplet arról hogy miben is gondolkoznak: Nariskin igazgatóra meg persze állítólagos „európai” hivatkozva azt írták, hogy a névsorból mindegyikük képes lenne az „ukrán Pilsudski” szerepét eljátszani, évtizedekre erős kordont vonva Oroszország és (Nyugat-)Európa közé.

Hogy mit is akarnak ezzel a történelmi párhuzammal az nem egyértelmű: Józef Pilsudski a független, modern lengyel állam megteremtője amellett, hogy elfoglalta a mai Ukrajna és Fehéroroszország nagy részét, a lengyel függetlenség biztosítása érdekében a nyugati hatalmak szövetségét kereste, és mindkét szomszédjával, a Szovjetunióval és Németországgal is megnemtámadási szerződést írt alá.  

A mai korra átültetve ez értelemszerűen Ukrajna felosztását jelentené Lengyelország és Oroszország között, ezt többször bedobta már az orosz propaganda. Ám egy „ukrán Pilsudski” vélhetőleg egy ukrán ütközőállamot vezetne, a mainál jóval kisebb területen – az oroszok számára már csak egy bábállam lenne ennél kényelmesebb opció. 

Az álmodozás persze nem idegen a Kremltől: magasabb szinten legutóbb Dmitrij Medvegyev, Oroszország volt elnöke házalt egy térképpel a közösségi médiában, azt igyekezett ecsetelni, hogyan alakulhat Ukrajna sorsa a háború után. 

Az Index által is bemutatott térképen Ukrajna területének jelentős része egyébként Oroszországhoz, a többi pedig Lengyelországhoz, Romániához és Magyarországhoz van csatolva; valamiért csak a Kijevi terület van Ukrajnaként jelölve. 

Medvegyev akkor is azt állította, hogy a térkép „nyugati elemzők várakozásain” alapszik, ezt azonban semmivel sem sikerült bizonyítania.