Egy társasház az elektromos hálózat felújítására kötött szerződést a vállalkozóval. A vállalkozói díj 2,4 millió forint volt, a késedelemre pedig - mindkét fél esetében! - napi 5 ezer forintos kötbért kötöttek ki. A vállalkozó késett a munka befejezésével, ezért a végső, 2,6 millió forintos díjba a 235 ezer forintos kötbért beszámították. A társasház viszont 632 ezer forinttal adós maradt. Ezért indított pert a vállalkozó, plusz kérte még a 128 ezer forintos késedelmi kamatot és a 22 milliós kötbért is (ennyi halmozódott fel a társasház nem fizetése miatt a napi 5 ezer forintokból).

Az elsőfokú bíróság a késedelmi kötbért napi 2500 forintra mérsékelte, míg a másodfokú bíróság azt mondta: csak a kötbér töredéke jár a vállalkozónak. Az indoka így szólt: a kötbér mértéke aránytalan, rendkívül eltúlzott volt. A nem a késedelemmel érintett tőkeösszeghez igazodó, hanem napokra számított, felső határ nélküli kötbér rendeltetése ugyanis a rövidebb időtartamú késedelem szankcionálása. Ráadásul a vállalkozó a teljesítési határidő lejártát követő 8 év elteltével, közvetlenül az elévülési határidő lejárta előtt érvényesítette igényét a társasházzal szemben.

Ezek után került az ügy felülvizsgálatra a Kúria elé. A legfőbb bírói fórum véleménye szerint a kötbér rendeltetése kettős: egyrészt a kötelezettet szankció kilátásba helyezésével a szerződésben vállalt kötelezettsége maradéktalan, megfelelő teljesítésére ösztönzi, másrészt a szerződésszegés bekövetkezése esetére - a jogosult számára - előre kiszámítható mértékű reparációt biztosít.

A bíróságnak a kötbér mérséklése során alapvetően az arányosság követelményét kell szem előtt tartania, vagyis a szolgáltatás értéke és a kötbér egymáshoz viszonyított arányát kell vizsgálnia. Miután a kötbérnek nem volt maximuma a szerződésben, az a helyzet állt elő, hogy a vállalkozó a szerződéses szolgáltatás értékének mintegy nyolcszorosát, a hátralékos vállalkozói díj összegének harmincötszörösét, az adott időszakban a pénztartozások után fizetendő törvényes mértékű késedelmi kamatnak pedig - a teljes késedelmes időszakot tekintve - a negyvenszeresét kitevő kötbérigényt érvényesített.

A Kúria a határozatában kimondta: a másodfokú bíróság az arányosság követelményének megfelelő érvényesítésével határozta meg a társasház által fizetendő kötbér összegét, amely a vállalkozási díj mintegy 20 százaléka. Így a vállalkozó további kötbérigényt - megalapozottan - nem érvényesíthet.