Egy friss strasbourgi döntés szerint jogsértő, hogy a NAV háromhavonta nyilvános listát tesz közzé a komolyabb adótartozást felhalmozókról. Ez az, ami a sajtóban is rendszeresen olvasható.
A történet még 2016-ban kezdődött: a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult ugyanis az egyik magyar érintett, akit szintén pellengérre állítottak. Ő azok között szerepelt, akiknek 180 napon túli, 10 millió forintnál nagyobb volt az adótartozása.
Az összeg mellett a neve, az adóazonosító jele, valamint a lakcíme is olvasható volt.
2019-ben elévülés miatt végül lekerült az illető listáról, igaz, egy archívumban továbbra is ott maradt a neve az örökkévalóságnak.
A korábbi strasbourgi kamarai ítélet még nem mondott ki alapjogsértést ezzel kapcsolatban, ám fellebbeztek, azaz kérték az EJEB nagykamarájának eljárását. Ott pedig már úgy döntött a testület, hogy az adóslistát előíró jogszabály alkalmazása az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének, azaz a magán- és családi élet, valamint az otthon tiszteletben tartásához való jog megsértésének számít. A nagykamara döntése ellen pedig már nem lehet fellebbezni.
A döntés ugyan csak a konkrét esetre vonatkozik – ám tulajdonképpen precedens értékű. Ez nem jelent mást, minthogy ezután az összes, az aktuálisan közzétett adóslistán szereplő ember pert indíthat, amelyet Strasbourgban erre az ítéletre hivatkozva meg is nyerhet.
A nagy DE pedig itt következik: ameddig nem módosítanak a Gyurcsány-kormány óta hatályban lévő jogszabályon, a NAV-nak kötelező tovább listáznia. Ha nem így tenne, akkor pont az adóhatóság sértene törvényt.
A jogi dilemmát csak egyféleképpen lehet feloldani: jogszabályt kell módosítani. Nem csak nálunk, hanem más európai országokban is.
Az emberi jogi bíróság ítélete szerint az eladósodott adózók személyes adatainak közzétételére vonatkozó magyar jogszabály szerinti módosított közzétételi rendszer szisztematikus, anélkül, hogy elfogadásakor az adófegyelem biztosításához fűződő közérdeket mérlegelték volna az egyén személyiségi jogaival szemben.
A bíróság szerint a jogszabály alkalmazása az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének – a magán- és családi élet, valamint az otthon tiszteletben tartásához való jog – megsértésének számít.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága mindezek ismeretében úgy ítélte meg, hogy
a jogsértés megállapítása önmagában is elegendő elégtétel a kérelmező által elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésére.
Ezenkívül kimondta: Magyarországnak 20 ezer eurót (mintegy 7,6 millió forint) kell fizetnie a kérelmezőnek a költségek és kiadások megtérítése címén.
További részletek