A középosztály gerincéhez - amely az átlagjövedelem 80-120 százaléka közötti jövedelemmel rendelkezők csoportját foglalja magába - az EU háztartásainak 23-40 százaléka tartozik. Az 1980-1990-es években a legtöbb európai országban a középosztály gyorsan növekedett, erősödésében fontos szerepet játszott a munkaerő-piaci részvétel növekedése, különösen a nők nagyobb arányú foglalkoztatása növelte a háztartások középosztályba való tartozásának valószínűségét - állapítja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) új összehasonlító tanulmánya. Emellett az 55-64 év közötti munkavállalók foglalkoztatási arányának emelkedése is hozzájárult a középosztály erősödéséhez - utóbbi esetében a munkában töltött idő meghosszabbodása jelentette a középosztálybeli státus megőrzését.

A kutatások azt is igazolták, hogy számos országban a kétkeresős háztartási modell elterjedése erősítette meg és szélesítette - egyebek mellett Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban - a középosztályt.

Már az orvos sem tartozik a középosztályba

Az európai középosztály azonban az elmúlt két évtizedben meggyengült, 2004-2011 között például 2,3 százalékkal zsugorodott, sőt, a legfrissebb adatok szerint az azóta eltelt időszakban ez a folyamat fokozódott. Az Európa eltűnő középosztálya? Bizonyítékok a munka világából című új tanulmány - amely az ILO és az Edward Elgar Publishing közös kiadásában jelent meg egy, az Európai Bizottság által finanszírozott projekt keretében - szerint a legtöbb vizsgált országban egyre több közepes jövedelmű háztartás kerül a medián jövedelmi szintek alá. Az ILO szerint Németországban és Görögországban a hanyatlás az átlagnál erőteljesebbnek mondható.

Forrás: ILO

Néhány olyan foglalkozás, amelyeket korábban hagyományosan a középosztály képviselt, mint például a tanári vagy az orvosi pálya, ma már nem feltétlenül tartozik automatikusan a közepes jövedelmű csoportokhoz, és már az sem biztos, hogy ha valaki egyetemre jár, a végzettségével a középosztályba fog tartozni, ami pedig nehezíti, hogy a fiatalabb generációk fenntartsák középosztálybeli státusukat - állapította meg Daniel Vaughan-Whitehead, az ILO vezető közgazdásza a kötet bemutatóján.

Miért történt?

A középosztály eróziója a munka világában több komplex tényezőnek tudható be, amelyek relatív súlya a nemzeti kontextustól függően változik. Néhány országban az alacsonyabb bérek és közszférában foglalkoztatottak számának csökkenése - ami hátrányosabban érintette a nők munkaerő-piaci részvételét az állami szektorban - vezetett a középosztály hanyatlásához. Más országokban az egyes szakmákhoz vagy foglalkozásokhoz tartozó munkavállalók elvándorlása játszott fontos szerepet. A munkahelyek rosszabb minősége, az alacsony béren működő ágazatok, illetve a fokozatosan gyengülő kollektív alku mechanizmusok (szakszervezetek gyengülése) is hozzájárultak a folyamathoz.

A középosztály nagyobb stabilitást mutat olyan országokban, ahol stabilak az ipari kapcsolatok (például Hollandia, Svédország, Belgium és Franciaország), illetve az egy háztartásban élő, munkahellyel rendelkező felnőttek száma magasabb és nő a kétkeresős háztartások száma. Ezt az állítást támasztja alá Spanyolország példája, ahol a középosztály 1980-as évek óta megfigyelhető dinamikus növekedése elsősorban a nők munkaerő-piaci részvételi arányának látványos emelkedésének tudható be - mondta Vaughan-Whitehead.

Ördögi kör

Az ILO szerint számos országelemzés azt mutatja, hogy egy ördögi kör alakult ki: a válság meggyengítette a középosztályt, amely idővel csökkentette az aggregát keresletet és így a gazdasági visszaesés súlyosbodásához és meghosszabbodásához járult hozzá.

A középosztály zsugorodásához hozzájáruló folyamatok a nőket különösen hátrányosan érintik. Miután sok országban az állami szektor a nők foglalkoztatásának fő forrása, így az állami szektort érintő leépítések közvetlenül is érinti őket és a kétkeresős háztartási modellt, ami pedig mára a középosztálybeli életszínvonal fenntartásának szintén jelentős tényezőjévé vált. Egy jövedelem ugyanis ma már talán nem is elegendő a középosztályban maradáshoz - tette hozzá Vaughan-Whitehead.

Nem új dolog

Bár a gazdasági és pénzügyi válság során - elsősorban 2008 és 2011 között - csökkent a középosztályba tartozók száma, a középosztály zsugorodása már a krízis előtt is számos országban, elsősorban Németországban (éves 3 százalékos esés), de Luxemburgban, Hollandiában, Görögországban, az Egyesült Királyságban és Dániában is tapasztalható volt - itt a munkavállalók gyakran az alacsonyabb jövedelmű csoportokba csúsztak le - sorolta az ILO vezető közgazdásza.

Az oda tartozókat hátrányosan érintették a válság munka világára gyakorolt negatív hatásai az olyan országokban, mint Görögország, Spanyolország, Észtország, Ciprus és Portugália. Bár a válságot megelőzően a középosztálybeliek aránya nőtt Spanyolországban, a krízis kezdetekor ez megfordult. A középosztály közép- és kelet-európai országokban tapasztalható erősödése szintén megtorpant a válság hatására.

A magyar középosztály nem nevezhető középosztálynak

Magyarországon a középosztály gerincét adó csoport a társadalom 34 százalékát teszi ki, amellyel első ránézésre nincs is semmi gond, hiszen ezzel a vizsgált európai országok között a középmezőny tetején áll. Viszonyítási alapként: Dániában és Svédországban a legerősebb a középosztály 40, illetve 39 százalékos aránnyal, Lettországban és Litvániában a leggyengébb 23, illetve 24 százalékkal. Továbbá Magyarországon az uniós és az OECD országokhoz képest nem nevezhető extrémnek a jövedelmi egyenlőtlenség.

Forrás: ILO

Ugyanakkor, ha az adat mögé nézünk és más országokkal összehasonlítjuk a középosztály jövedelmi helyzetét, akkor már a magyar középosztályt nem lehetne szociológiai értelemben középosztálynak nevezni - mondta Tóth István György, a Tárki Zrt. vezérigazgatója, a kiadvány magyar fejezetének szerzője. Ugyanis a középosztály szó jelentése azt is jelentené, hogy az e csoportba tartozó személynek biztosított a megfelelő lakhatása, a földrajzi mobilitás lehetősége (van autója), vannak megfelelő tartalékok (vagy biztosítás) az idősebb korra, amikor már gyengébb az egészsége és alacsonyabb a munkabírása, biztosítani tudja a rendszeres kikapcsolódást saját magának és a családjának, nem okoz gondot a gyerekei iskoláztatásának finanszírozása, illetve egy váratlan élethelyzeti sokk esetén biztosítani tudja magának erre az átmeneti időszakra a megélhetéséhez szükséges jövedelmet anélkül, hogy elveszítené a középosztálybeli státusát.

EU-SILC 2014, Társadalmi Riport 2016

Magyarországon a középosztály gerincét adó középréteg azonban szűk és nagyon gyenge, az oda tartozó háztartásoknak mintegy fele anyagilag deprivált (a mutatószám által vizsgált kilenc elemből három érinti) és mintegy negyedük anyagilag súlyosan deprivált (a mutatószám által vizsgált 9 elemből négy érinti). Vagyis a magyar jövedelmi középréteg 75 százalékának gondot okozna egy váratlan kiadás, közel 70 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, 35 százalékának probléma a rendszeres húsfogyasztás.

Depriváltak aránya a jövedelmi középrétegben Magyarországon*
Anyagi deprivációs tényezőkJövedelmi közép (%)
Képtelenek váratlan kiadás fedezésére75
Nem engedhetnek meg maguknak egy hét nyaralást az otthonukon kívül.68
Nem engedhetnek meg maguknak húsfogyasztást kétnaponta.35
Anyagi okokból nincs autó.19
Nem engedhetik meg maguknak a lakás rendes fűtését.12
Előfordult fizetési elmaradás pénzhiány miatt.8
Anyagi okokból nincs automata mosógép.1
Anyagi okokból nincs telefon.1
Anyagi okokból nincs színes tévé.0
Legalább három elem hiánya a fenti kilencből (anyagilag deprivált)42
Legalább négy elem hiánya a fenti kilencből (anyagilag súlyosan deprivált)20
*azok aránya, akiknek az esetében előfordul az adott probléma, 2014, Forrás: TÁRKI Háztartás Monitor 2014 .

Tóth István György szerint a Magyarországon a legnagyobb probléma a nők alacsony foglalkoztatása, az oktatás (a társadalom képzettségi szintje) és az adóztatás (az ILO szerint a középosztály megerősítése szempontjából a progresszív adóztatás kívánatosabb lenne.) A magyar középosztály gyengeségének ugyan történelmi okai vannak - többek közt a második világháború előtti önkényuralmi rendszerek, a kommunista rezsim és az 1989 utáni átmenet -, de Tóth a kiadványban megjelent tanulmányában megjegyzi: bár a középosztály aránya magasabb, mint 100 évvel ezelőtt, ám sokkal alacsonyabb, mint amekkorának lennie kellene, különösen egy erős, kiegyensúlyozott társadalmi struktúra megteremtésének szempontjából nézve.

Ennek fő okai:

  • A második világháború előtti Magyarország társadalmi és gazdasági szerkezetét a mezőgazdaság túlsúlya és az iparosodás kezdetleges foka jellemezte, meghatározó volt az erős vagyonkoncentráció mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, valamint magasfokú a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség, így duális társadalmi szerkezet alakult ki.
  • A háború utáni kommunista korszak széles társadalmi mobilitást hozott, ám a magyar társadalom kétharmadát a nyolcvanas években is státusz-inkonzisztensnek lehetett nevezni (azaz a magas társadalmi pozíció/politikai hatalom alacsony vagyonnal társult), mely leginkább az akkori "középosztályt" jellemezte, ez pedig nem tette lehetővé egy egységes, erős, vagyonát és fogyasztását tekintve is erős középosztály kialakulását.
  • A rendszerváltás a foglalkoztatásban nagy esést hozott. Hosszú évek rosszul kalibrált társadalmi és gazdaságpolitikáinak hatására alacsonyan képzettek tömegei estek ki hosszú időre a munkaerőpiacról - ez egyrészt növelte ugyan a versenyszektor termelékenységét, másrészt viszont az egész társadalomban a hatékonyság szintjének csökkenését eredményezte. Ezek a csoportok "alulról" nem jelenthettek utánpótlást a középosztály számára.
  • A privatizáció, amit jelentős részben a szocializmusból örökölt adósság menedzselésének kényszere hajtott, s amit menedzseri kivásárlások mellett a gyorsan lebonyolított nagyszabású (elsősorban külföldi érdekeltségeknek történő) eladások jellemeztek, fejlődést hozott, de nem járult érdemben a középosztály számarányának növekedéséhez.
  • A közszféra, amely hagyományosan a középosztály állásainak nagy részét adja (egészségügy, oktatás, szociális ellátás), hosszú ideig megreformálatlan maradt, túlfoglalkoztatás és alulfizetettség jellemezte, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a középosztály vagyonát és megtakarításait nézve gyenge maradt.
  • A háromoldalú társadalmi párbeszéd intézménye erőtlen: a szakszervezetek gyengék, megosztottak, lefedettségük és tagságuk rendkívül alacsony. Erős és működőképes tripartit testületek hiányában, a Munka törvénykönyvének módosítása lehetővé tette a munkáltatóknak, hogy nagyobb rugalmasságot követeljenek, ami kevesebb biztonságot jelent sok középosztálybeli állásban.

Komoly aggodalmak

A középosztály gyengülése aggasztó, főleg mert leginkább a fiatalokat sújtja, és így növeli a generációk közötti jövedelemkülönbséget. A megnövekedett egyenlőtlenségek és a középosztály fokozódó lemorzsolódása miatt célzott szakpolitikai intézkedésekre van szükség a folyamat megállítása érdekében - hívják fel a figyelmet a kutatók. Az ILO-kiadvány bemutatóján a szükséges intézkedések közül leginkább az oktatás és szakképzések fontosságát emelték ki, hogy a munkavállalók eredményesek legyenek a munkaerőpiacon.

Nem szabad elfelejteni, hogy amellett, a középosztályok jelentik a "demokrácia motorját", ők a legfőbb finanszírozói a társadalmak szociális védőhálóinak. Emiatt is nagyon fontos e csoport megerősítése és egy olyan rendszer kiépítése, amely védi ezt a réteget - vélekedett Vaughan-Whitehead. Az ILO szakemberei szerint mindez hozzájárul a tartós gazdasági növekedéshez, valamint az életszínvonal növekedéséhez is.