Kovács Attila, az Alapjogokért Központ Európai Uniós kutatási igazgatója az Economxnak az Oeco-Index eredményei kapcsán először is azt állapította meg, hogy függetlenül az uniós források felhasználásától, a különböző geopolitikai fejleményektől, a COVID-tól, illetve az ukrajnai orosz agressziótól, nem igaz az a narratíva, hogy Magyarország leszakadt volna az Európai Unióban, hazánk ellenben igenis állja a sarat.
Az is látszódik az eurózóna déli perifériájának eredményeiből, hogy a görög-válság hagyatéka, a több mint tíz éve létező strukturális problémák továbbra is fennállnak. Az eurózóna kettészakadása, a gazdag északi és a felzárkózó déli tagállamok között nem állt le - tette hozzá.
A szakértő hazánk globális szinten elért harmincnegyedik helyét még jobbnak is értékelte, mint az uniós tizennyolcadik helyezést, ugyanakkor ebben az esetben azokat az ország-mintázatokat kell keresni, amelyek Magyarország számára is fontosak, ilyeneknek nevezte a látványosan feltörő arab-térséget, a közel-keleti országokat, valamint a BRICS-államokat.
Ugyanakkor kitért arra is, hogy miközben az egy főre eső vásárlóerő miatt a listán Kína (45.), India (107.) és Oroszország (76.) is hátrébb szerepel, ugyanakkor globális erejüket tekintve meghatározóak a világgazdaságban, Kína az Egyesült Államok kihívójaként pozícionálja magát.
Az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója szerint abból a szempontból nem született meglepetés, hogy a lista első tíz-tizenöt helyén olyan északnyugat-európai országok találhatók, ahol komoly innovációs potenciál van. Ilyen például Írország is, ahol például ott a Facebook központja. Azonban,
ha tágabb kontextusban vizsgálódunk, akkor egyik oldalon az elöregedő, a demográfiai kihívásokkal küszködő EU-t látjuk, míg a másikon az olyan erőközpontokat, mint az óriási saját piacra is termelni képes Kína és India.
Kovács Attila szerint a kapcsolati, gazdasági hálók feltárása, elemzése a jövőben még pontosabb mutatók létrehozását segíti majd. Ilyen fontos tényezők:
- az export-import kapcsolatok;
- a külföldi tőkeberuházások;
- a munkaerőpiaci;
- és migrációs folyamatok;
- az energia- és a nyersanyag-kiszolgáltatottság szintje;
- a kritikus szolgáltatásokhoz való hozzáférés, például élelmiszer-, és gyógyszerellátás.
A következő éveket az ezekre a kérdésekre adott válaszok fogják meghatározni – tette hozzá.
Az Oeco-Indexből az is kiderült, hogy
Magyarország volt már jobb pozícióban, 2017-hez képest az EU-ban négy (14-ről 18-ra), globálisan pedig öt (29-ről 34-re) helyet csúsztunk vissza.
A szakértő ezzel kapcsolatban elmondta, bár hazánk jól tudott egyensúlyozni a világjárvány alatt a nyitási politikával, minél jobban életben tartva a gazdaság működését, azonban az orosz-ukrán háború – függetlenül attól, hogy mit gondolunk róla – gazdasági szempontból valóban negatívan érintette az országot
Ez viszont szerinte elvezet a kulcs szemponthoz:
a gazdasági ellenállóképesség, a reziliencia a kérdéséhez.
Elmúlt a hetvenes évek békeidőszaka, amikor elég volt csak sokat termelni. Ma már nem olyan egyértelmű a képlet, mint amikor az amerikai középosztály felemelkedett a második világháborút követő évtizedekben – mutatott rá Kovács Attila. Így ma már az olyan kicsi, nyitott gazdaságoknál, mint amilyen magyar is, létfontosságú a rugalmasság, az alkalmazkodó-, és igazodóképesség, valamint a fundamentumaik stabilitása.
Turbulens idők érkeznek a világgazdaságban, és a világpolitikában, az orosz konfliktusnak nem látszódik a vége, illetve általános bizonytalanság van a levegőben a közép-keleti fejlemények, a kínai feszültég, vagy épp az amerikai elnökválasztás miatt. A befektetők kivárnak, vagy ami rosszabb, pánikolnak – húzta alá Kovács Attila.
Azok az országok képesek előre lepni, akik ezt az ellenállóképességet ki tudják építeni, a kiszolgáltatottságot pedig csak diverzifikált gazdasági struktúrával, hálózattal lehet kivédeni, ahogy arra Csepeti Ádám stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkár is utalt, amikor azt mondta,
egyaránt kötnek kelethez és nyugathoz, és erről a szerepről a jövőben sem akarunk lemondani.
Ezért fontos a reziliencia, csak így aludhatunk nyugodtan
– szögezte le az Alapjogokért Központ munkatársa.
Az Oeco-Indexből az is kiderült, hogy Németország (16.) és Franciaország (28.) egyre hátrébb szorul az országok fejlettségi rangsorában. Kovács Attila ehhez az tette hozzá, már csak az a kérdés, öt, vagy tíz év múlva szorul ki Németország a globális gazdasági top10-ből.
Az olyan negatív társadalmi tendenciák következtében, mint a középosztály meggyengülése, a migráció, a fuvarozók, a mozdonyvezetők, vagy épp a gazdálkodók ellehetetlenülése, az Eurostat adatai szerint létrejött Németországban a megélhetési szegénység statisztikai kategóriáját. Ami azt jelenti Kovács Attila szerint, hogy
vannak, akik dolgoznak, de statisztikai szempontból szegénynek minősülnek.
Ez Németországban tíz-húsz éve elképzelhetetlennek tűnt volna – magyarázta. A német gazdaság sebezhetőségét pedig megvilágította a zöld átállás, valamint a kínaiak és a Tesla által kiváltott nyomás a német ipar gerincoszlopára, az autóiparra.
Ezt súlyosbítja a politikai élet fragmentálódása is, Ausztriában-Németországban-Franciaországban is szétesett a politikai paletta, nehezebb koalíciót kötni, kormányozni. Ez egészen bizonyosan hatással van az Oeco-Index által is vizsgált politikai stabilitásra – magyarázta.
A módszertan
Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány által kidolgozott index értéke minden esetben 0 és 1 között szóródik. A 0 az alacsony, míg az 1 közeli értékek a magas fejlettségi fokot mutatják. A mutató számításakor az ismertetett részmutatókat veszik figyelembe, melyek azonos súlyt kapnak és később ezeknek a számtani átlagát veszik az egyes kategóriák értékének meghatározásához.Pásztor Szabolcs kutatási igazgató a módszertan ismertetésénél elárulta, az Oeco-Index megalkotásához összesen 25 részmutatót használtak fel. Ezek azokat a gazdasági, társadalmi és a politikai dimenziókat ölelik fel, amelyeket kellő gyakorisággal publikáltak, és az országok széles köre esetében elérhetőek a különböző nemzetközi adatbázisokban. A komplex mutató segítségével lehetőség nyílik az egyes országok és régiók összehasonlítására, illetve az időbeli változás figyelemmel kísérésére. Az elsődleges cél minden esetben a fejlettség szintjének és alakulásának egzaktabb megértése: az országok fejlettségének vizsgálatakor ne egyetlen mutató kedvező, vagy éppen kedvezőtlen alakulása alapján vonjunk le következtetéseket, hanem több mutató együttes változását nyomon követve.