Az egészségügy helyzetének értékeléskor Zombor párhuzamba állította a szektorra ható elmúlt fél évtizedbeli tényezőket és azok eredményeit. Mint kifejtette, öt év alatt az ellátórendszerre költött forrás 30 százalékkal nőtt, a beruházási ráta ötszörösére emelkedett éves szinten a korábbiakhoz képest, megközelítve az 1,7 milliárd eurót. A kormány pedig garanciát vállalt arra, hogy a gazdasági növekedés mértékének arányában növeli az egészségügyi ráfordításokat.

Ugyanakkor uniós összehasonlításban, a GDP arányos egészségügyi kiadás még mindig a legalacsonyabb, miként az egészségügyben dolgozók bére is. A mintegy 500 milliárdnyi beruházásra pedig döntően olyan helyszíneken került sor, ahol 30-40 éve semmit nem fejlesztettek, sőt karbantartást is alig végeztek. Emellett a lakosság nagy részének ellátásáért felelős Budapesten a beruházási ráta nem éri éves szinten az 1 százalékot sem.

Még 2-300 milliárd kellene a nyugvóponthoz

Paradoxonnak nevezte, hogy emelkedő ráfordítások mellett is fokozódnak a feszültségek, a gyógyító-megelőző kasszában például 2010-ben 750 milliárd volt, most megközelíti az 1000 milliárdot. Egy kiegyensúlyozott, bérfeszültségek és ellátási gondoktól mentes nyugvóponthoz azonban további legalább 2-300 milliárd forint kellene - tette hozzá.

A magyar egészségügy 25 éve politikai csapdában van, politikai szempontok és érdekek mentén ítélik meg az átalakítási kezdeményezések sikerét, vagy kudarcát - fogalmazott az államtitkár, a prioritások és a szükséges források meghatározása 25 éve várat magára.  Az egészségügyben mindenki tudja, hogy mit kell csinálni és tulajdonképpen mindenkinek igaza van: a kormányzatnak is, amikor úgy ítéli meg, válsághelyzetben erőn felül költ, és az ágazatban dolgozóknak is, akik eme erőfeszítések dacára nem érzik a körülményeik, terhelésük javulását.

Az egészségügyi bérek a válság és a konvergencia program hatására 2008-ban meredeken lefelé mutató pályára álltak és ugyan nőttek a 2011-es intézkedések hatására, de még mindig nem érik el nemzetgazdasági átlagot. A szektorra jellemző nehézségek, a drámai szintű elvándorlás régiós probléma is, ugyanezzel küzdenek a csehek, a románok, a lengyelek és a balti államok is, ezért Zombor szerint közös fellépésre van szükség.

Konszenzus kell a pénz elköltéséről

A radikális struktúra átalakítás politikai kockázatai - akár más források bevonásáról, akár a magánszféra nagyobb térnyeréséről legyen szó - visszafogják a kezdeményezéseket, így az állandó önbecsapás állapotában vagyunk - mondta Zombor Gábor, aki abban bízik, hogy a parlamenti egészségügyi vitanap egyik egyik rezüméje az alapkérdésekben való megállapodás lehet. Szerinte akkor lesz több forrás az egészségügyre, ha konszenzus születik a pénz elköltéséről. Az egészségügyi közkiadások gyors, nagy mértékű növelésére azonban a jelenlegi költségvetési számok alapján nem létszik lehetőség, de jó lenne hosszú távú megállapodást kötni az  egészségügyben dolgozókkal és kormányzati garanciákat adni egy ötéves rendezési tervre.

A magán- és közellátás szétválasztásáról szólva kifejtette, keresik a háziorvosi modell kiterjesztésének a lehetőségeit. A fekvőbeteg-ellátásból azonban hiányoznak a komplex rendszerek, bár vannak már erre utaló kezdeményezések.  Az intézmények stabilizációjánál a legnagyobb nehézség a területi egyenlőtlenség, és mivel egy-egy térségben a kórház a legnagyobb foglalkoztató, ez foglalkoztatáspolitikai kérdés is, ami szintén politikai konszenzust igényel. A most kialakított  működési rend mindenesetre sokkal szorosabb fenntartói, gazdálkodási kontrollt jelent, ami azért nagyon fontos, mert a plusz forrásért továbbra is küzdeni kell - hangsúlyozta az államtitkár.