A zöldrefestés hamis vagy félrevezető „zöld állításokat” jelöl egy vállalkozás környezetvédelmi gyakorlatával, teljesítményével vagy termékeivel kapcsolatban. A zöldrefestés célja a nyilvánosság megtévesztése a környezetvédelem hamis üzeneteivel, azaz a valóságnál pozitívabb színben való feltüntetés – derül ki Császár Barbara, a DLA Piper Hungary finanszírozási praxisának szenior ügyvédjének összefoglalójából. Finanszírozásra szűkítve a zöldrefestés olyan közlés, amely a vállalkozás termékeit, szolgáltatásait vagy szabályzatait úgy mutatja be, mintha az pozitív környezeti hatásokkal járna, miközben nem ez a helyzet. Leegyszerűsítve, ilyen esetekben a vállalkozás kommunikációja nincs összhangban a tényleges tevékenységével (say-do gap).

A fenntartható és zöld finanszírozás óriási ütemben növekedett az utóbbi években, és a szakértők még nagyobb mértékű emelkedést jósolnak a jövőre nézve. Az ESG (Environmental, Social, and Governance) finanszírozás térnyerésével párhuzamosan megnőtt a zöldrefestés kockázata is, hiszen a vállalkozások kénytelenek megfelelni a növekvő nyomásnak.

Kapcsolódó

A megtévesztő kommunikáció az általános üzleti életben csak a fogyasztói viselkedést befolyásolhatja, a finanszírozási piacon azonban a vevőkön túl a beszállítókra, a hitelezőkre és a befektetők döntéseire is negatív hatást gyakorol. Ha a zöld finanszírozásra biztosított tőke nem a megfelelő helyre kerül, elveszíti azt a funkcióját, hogy támogassa a valóban karbonsemleges, energiatakarékos iparágakat és korlátozza a nagy energiaigényű és szennyező területeket. Emellett a piaci bizalmat is alááshatja és reputációs károkat is okozhat.

Számos kutatás igazolja, hogy a zöldrefestés a befektetők egyik legnagyobb aggodalma a zöld finanszírozással kapcsolatban. Erre is tekintettel az Európai Bizottság által is megfogalmazott célkitűzés a fogyasztók és befektetők védelme a „zöldrefestett” finanszírozási termékektől.

Bár kérdéses, hogy kizárható-e teljesen a zöldrefestés kockázata, mérséklésére azonban mindenképpen törekedni kell. De hogyan?

  • Egységes és egyértelmű meghatározások. Az egységes meghatározások hiányában fennállt a veszélye annak, hogy egyes vállalatok vagy tevékenységek tévesen zöld vagy környezeti szempontból pozitív értékelést kapnak, vagy megpróbálják „zöldre mosni” a működésüket. A megfelelő meghatározások és feltételrendszerek lehetővé teszik, hogy a nyilvánosság, a hitelezők és a befektetők hatékonyan bírálják el a zöld projekteket, és kiszámíthassák a projekt környezetvédelmi és társadalmi előnyeit, ezáltal csökkentve a befektetői kockázatot. Ennek keretében nagy előrelépést jelent EU-s szinten a Taxonómia Rendelet (az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról), amely meghatározza azokat a zöld tevékenységeket, amelyek ténylegesen hozzájárulnak a környezeti célkitűzések megvalósításához. Ez lehetőséget ad arra, hogy az egész EU-ban összehasonlíthatók legyenek a különféle tevekénységek és ne lehessen alaptalanul valamely tevékenységet vagy szolgáltatást fenntarthatónak titulálni. Az EU-n kívül, globális szinten azonban továbbra sem egyértelmű, ki mit ért a „zöld” és „fenntartható” fogalmak alatt.
  • Külső kontroll. Egyre nagyobb teret nyernek a CSR és a fenntarthatósági beszámolók, amelyek meghatározzák a vállalatok ESG jellemzőit. Annak érdekében, hogy ezek az önkéntes alapon készült beszámolók valóban megbízhatóak legyenek, szükséges egy külső szakértői vizsgálat. A külső szakértő által biztosított számonkérhetőség és átláthatóság biztosítja, hogy nem részesül olyan tevékenység zöld finanszírozásban, amelynek nincs, vagy nagyon kevés környezetvédelmi értéke van.
  • Közzétételi kötelezettség erősítése. A vállalkozások által önkéntesen készített beszámolókban a társaságok maguk döntik el, hogy mire fókuszálnak, ezért nem ritka, hogy a beszámoló a pozitív ESG információkra helyezi a hangsúlyt, miközben a negatív tartalmú információkról nem számolnak be. A cél az lenne, hogy a vállalatok, egyebek mellett, a teljes ökológiai lábnyomukról tegyenek közzé információt, ideértve a beszerzési láncolatukra vonatkozó adatokat.

A közzétételi kötelezettség erősítésében jelentős előrelépés az Európai Unióban az SFDR (az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2088 rendelete a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről). A Taxonómia Rendelet sem csak a zöld osztályozási rendszert foglalja magában, hanem jelentési kötelezettséget is előír elsősorban a pénzpiaci szereplők, illetve egyéb kiemelt vállalatok számára. A Taxonómia Rendelet alapján az érintett gazdálkodóknak számszerűsíthetően közzé kell tenniük, hogy tevékenységük milyen mértékben kapcsolódik a meghatározott környezeti szempontból fenntartható tevékenységekhez.

Fiji nyaraláson jött a felismerés

A „zöldrefestés” (greenwashing) fogalmát egy amerikai környezetvédő alkotta meg 1986-ban, Fiji szigetén töltött nyaralása alatt. A szállodai fürdőszobájában elhelyezett felirat arra kérte a hotel vendégeit, hogy a tenger és a korallzátonyok védelme érdekében több alkalommal használják a törölközőjüket.
A hotel valódi célja persze az volt, hogy a törölközők ritkább mosásával költségeket takarítson meg, azaz a környezettudatosság csak álca volt - a vezetőség számára csak abban az esetben volt releváns a környezetvédelem, ha az számukra anyagi előnnyel szolgált.