Múlt héten pénteken adták át Balatonudvari csónakkikötőjét, amely mintegy 100 millió forint ráfordítással újult meg.

Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHN) vezetője az átadóünnepségen elmondta, hogy a kikötőfejlesztés eredményeként két móló mentén összesen 75 modern, elektromos töltési lehetőséget is biztosító csónakkikötőhelyet alakítottak ki.

A BHN közleménye szerint az önkormányzat és a halgazdálkodási társaság között megkötött vagyonkezelési szerződésnek köszönhetően évtizedes távlatban biztosított a horgászokat is kiszolgáló kikötő működése.

Szűcs Lajos, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnöke az átadóünnepségen úgy fogalmazott, kiemelt céljuk a horgászati pozícióik javítása, lehetőségeik fenntartása, fejlesztése.  

A csónakkikötők létesítése, bővítése azért is kulcskérdés, mert a horgászturizmust leginkább korlátozó tényező a horgászatra alkalmas szabad partszakaszok csökkenő száma.

Nem elhanyagolható hozadéka a fejlesztésnek a balatoni nádasok védelme, ugyanis mára ezres nagyságrendben találhatóak horgászcsónakok a különböző ideiglenes, engedéllyel nem rendelkező veszteglőhelyeken.

A BHN még 2020-ban vette pártfogásába a csónakos horgászkikötőt, a helyi önkormányzattal közösen elejét véve egy vitorláskikötő építését célzó magánosítási szándéknak.

Vitorláskikötő boom

Évek óta komoly gondot jelent a kevés csónakkikötő a Balaton körül, mindeközben viszont egyre több és egyre nagyobb vitorlás jelenik meg a tavon, amely miatt nő az igény az újabb vitorláskikötők létrehozására. Az elmúlt időszakban ennek megfelelően több vitorláskikötő építését is bejelentették, amelyek közül néhány esetében komoly civil ellenállás alakult ki, ilyen volt a Club Aliga-beruházás is.

A 213 téliesített hajóhellyel rendelkező, új okosmérővel felszerelt E-kikötő a Balaton legújabb kikötőjeként májusban kezdte volna meg a nyári szezont. Hiába történt meg azonban az avatás, a Pécsi Törvényszék júniusban megsemmisítette a kikötő vízjogi üzemeltetési engedélyét, mivel a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Club Aliga turisztikai fejlesztései kapcsán született kiemelt kormányrendelet nem vonatkozik a kikötőépítésre, mivel ez nem része a projektnek, vagyis a hatóság tévesen alkalmazta a szabályozást a beruházásra.

Az Aligai Fürdőegyesület (AFE) a kikötő használatbavételi engedélyét is megtámadta, erről július elején született volna döntés, azonban a bíróság elhalasztotta az ítélethirdetést, mivel az alperes Fővárosi Kormányhivatal időközben módosította az engedélyét, amely alapján a két mólószárnak a Club Aliga-tulajdonos Pro Mot Kft. csak kezelője, és azok továbbra is állami tulajdonban maradnak. Az ügyben ítélet szeptemberben várható.

Harc a kikötőhelyekért

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. az Economx megkeresésére azt közölte, hogy pontos statisztika nincsen arról, hány csónak található a tavon jelenleg. 4159 darab éves csónakos területi jegyet adtak el a horgászoknak a tavalyi évben, illetve további 4936 darab csónakos időszaki területi jegyet (ezek 24 és 72 órás, valamint 10 napos jegyek). 

Becslésük szerint közel 5000 darab csónak lehet a Balatonon, amelyekkel rendszeresen vagy alkalomszerűen horgásznak. Általánosságban elmondható, hogy az engedélyes csónakkikötőhelyek többszörösére lenne igény, emiatt égetően fontosak a Balatonudvarihoz hasonló beruházások.

A környezetkárosításra vonatkozó aggályok kapcsán elmondták, hogy a kikötő engedélyeztetési folyamatának fontos lépcsőfoka volt a Natura2000 hatásbecslési dokumentáció, illetve az illetékes környezetvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség volt a végleges tervek elkészültéhez, így minden hatályos jogszabálynak megfelelően készülhetett el a kikötő, amely a minősített, védett nádas határát nem érintette.

Németh Zsolt, a Balatonudvari Öböl Csónakos Egyesület elnöke az Economx kérdésére arról beszélt, hogy vitorlás (azaz lajstromos) kikötőben állhat csónak is, ennek szabályozási akadálya nincsen. Ennek megfelelően feltehetően beengedne csónakot is egy vitorláskikötő tulajdonosa is, de csak olyan áron, ami összhangban van a vitorlás helyekért kért díjakkal. 

Feltételezhető, hogy ha egy vitorlás hely ára mondjuk 600 ezer Ft/év, akkor egy csónak hely is került volna 300 ezer Ft-ba. Bár hallunk jóval 1 millió Ft feletti, csónakhelyért elkért éves kikötői díjról is... Ez a 300 ezer épp tízszerese a mostani, kisebb csónaktípusoknál (Sirány, leveles) jelenleg fizetendő 30 ezer Ft/év díjnak

– magyarázta az egyesület elnöke, aki szerint a jelenlegi, részben nyugdíjas csónakos/horgász közösség túlnyomó része ezt nem tudta volna megfizetni, és ezért kiszorult volna a kikötőből.

Németh Zsolt szerint az ilyen helyi lakos vagy nyaraló tagok helyét pedig olyan vitorlás tagok vették volna át, akiknek esetleg semmilyen egyéb kötődése nincs a településhez, csak éppen itt sikerült vitorlás parkolóhelyet találniuk, amelyekből általában sincsen elegendő, de különösen nem a Tihany-Révfülöp közötti partszakaszon.

Az elnök kérdésünkre válaszolva közölte, hogy az egyesület tagjai (jelenleg 83 fő) használhatják majd a kikötőt állandó jelleggel ott tárolt 71 csónakhoz. Ők éves tagdíjat fizetnek, 15-100 ezer forint közötti mértékben, attól függően hogy van-e saját helyük, és mekkora.

Emellett azok is használatba vehetik majd, akik a kikötőhöz kapcsolódó szárazulati területen tárolják a csónakjukat, és onnan minden kihajózás alkalmával vízre teszik, majd onnan kiveszik. Ezt a szolgáltatást most indítják el, a díja 30 ezer Ft/év. Arra is lesz lehetőség, hogy a kikötőben levő 1-2 szabadon lévő helyen 1-2 hetes időszakra letehetik a saját csónakjukat a tulajdonosok, ennek díja várhatóan 10 ezer Ft/hét lesz.

Az egyesület által üzemeltetett bérelhető csónakok valamelyikét kibérelők is használatba vehetik majd a kikötőt, ennek a rendszere még kialakítás alatt van, de bérelni várhatóan pár óra és 1-2 nap között időszakra lehet majd, és időtartamtól függően 5-15 ezer Ft között lesz a díja.

Összefogásra lenne szükség

Kővári Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének (BHSZ) elnökhelyettese az Economxnak arról beszélt, hogy a horgászturizmushoz hozzátartozik a Balatonhoz való hozzáférés is, aminek lehetősége nagyon beszűkült, mert a partokat lezárták, a rendszerváltás után a vállalati, szakszervezeti, állami területek magánkézbe kerültek, a horgászokat pedig előbb-utóbb mindenhonnan kiszorították, mivel a vitorlás sokkal nagyobb hasznot hoz, mint egy csónakkikötő.

A Balaton Fejlesztési Tanács bizonyos időközönként elkészíti a hosszú távú fejlesztési tervét, és a BHSZ-t kérték meg arra, hogy adják le azt a koncepciót, ami a balatoni horgászturizmust elősegítené. 

Ez alapján meglátásuk szerint a Balatonra hat darab 300-400 férőhelyes MOHOSZ-kikötőre lenne szükség, hasonlókra, mint a Velencei-tónál. A keleti medencében kettő, a nyugati medencében pedig négyre lenne szükség arányosan elhelyezve. 

Kővári Tibor azonban úgy látja, hogy a Balatonon nincsen meg az az összefogás, amely ennek megvalósításához szükséges lenne, a balatoni horgászokat még mindig három különböző szövetség képviseli. A szervezeti problémák mellett személyi problémák is vannak, nincsen egy olyan karizmatikus vezető, aki a Balatont országos szinten képviselni tudná. Az érdekérvényesítő képességük emiatt jóval gyengébb a Balaton Fejlesztési Tanácsban is, mint például a vitorlásoknak. A MOHOSZ-nak lenne ilyen képessége, azonban ők úgy látják, hogy a szervezet a Balatonon nem igazán van jelen.

A másik probléma, ami a fent vázolt koncepció megvalósításának útjában áll, az a pénzügyi rész.

16 évvel ezelőtt egy 40 állásos csónakkikötőt hoztak létre, amely 42 millió forintjukba került akkor. Ezt most több mint 100 millióból sem tudnák kihozni. Példaként említette a Balatonkenesei Horgász Egyesületet, ami egy 200 férőhelyes csónakhellyel rendelkezik, ahol nem az uniós előírásnak megfelelően volt a járófelület kialakítva, ezért át kellett terveztetni, meg kellett újítani, ami 186 millió forintba került. 

Azt is kifogásolják, hogy a kikötőiket pályázati támogatás nélkül kellett létrehozniuk, mert ezek a pályázatok mindig úgy voltak kiírva, hogy halgazdálkodási vagy vízgazdálkodási joghoz kötötték a támogatást. A Balatonon azonban a halgazdálkodást a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. végzi, a vízügy pedig a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltség, tehát nekik se vízkezelési, se halgazdálkodási joguk nincs, a pályázatokból ezért ki lettek zárva.

Kővári Tibor szerint rendet kelleni tenni már a Balatonon, amihez nagy összefogásra lenne szükség a MOHOSZ, a halgazdálkodás, az önkormányzatok, a Balaton Fejlesztési Tanács és a horgászok között, ebben az esetben lehetne kialakítani a megfelelő mennyiségű csónakkikötőt.

Az Economx kérdésére a BHSZ elnökhelyettese arról is beszélt, hogy a csónakkikötők létesítésének a törvényi feltételei terén sikerült már előrelépést elérni. Korábban az engedélyeztetés körülbelül hat évig tartott, most viszont már, amennyiben valaki utánajár és kézbe veszi az ügyet, akkor véleménye szerint egy éven belül is el lehet ezt intézni.

Folytatódik a harc a Balaton partján, kiborult a hatóság

A vízügy folytatja a küzdelmet az illegális víziállások és bejáróstégek felszámolására.