Pedig bármilyen megdöbbentően hangzik, nem is olyan régen
A BALATON VIZÉT LE AKARTÁK CSAPOLNI, HOGY KUKORICÁT ÜLTETHESSENEK A TÓ MEDRÉBEN.
A szocialista időkben ugyanis Pap János volt Veszprém megye első embere, aki hatalmánál fogva mert nagyot álmodni, és a Dunántúlon felépíttette volna a szocialista Manhattant, miközben a Balaton leeresztésének gondolata is erősen foglalkoztatta.
A terve azonban szerencsére nem valósult meg, és a rendszerváltozás előtti Kádár-kori évtizedekben a külföldi utazási lehetőségek szűkössége miatt a magyarok számára a Balaton lett a riviéra.
Nekünk a Balaton a riviéra
„Sohasem kergetek én délibábot,
Józanul járok, nem álmodom.
Utazni szeretek, de majd kibírom,
Ha nem lesz farmom Vadnyugaton.”
Így szólt a korabeli sláger, és a rendszer hibáit elrejteni törekvő politikai vezetésnek kapóra jött a „magyar tenger” kínálta üdültetési lehetőség, amikor is a kempingek és a SZOT-beutalók segítségével egyre többen jutottak el nyaralni a tóhoz.
A mai ötven-, hatvanéves korosztály csak kapkodja a fejét a modern kori „retró” térhódításától, miközben emlékeiben még él a megélt valóság: a Balatoni Világos sör íze, a holdfényes romantikák, a vadkempingezés és az autóstoppolás hangulata, az Ötvös Csöpi-filmek emléke, miközben emögött az egész mögött már akkoriban érzékelni lehetett, hogy
VALAKIK IGENCSAK JÓL ÉLTEK A BALATONI IDEGENFORGALOMBÓL,
ami mágnesként vonzotta nemcsak a hazai, hanem a keleti blokk turistáit, sőt a nyugatiakat is.
A Vörös riviéra
Erről az időszakról szól Rehák Géza Vörös riviéra című kötete, amely a Kádár-korszak balatoni turizmusát és annak társadalmi-politikai vetületeit elemzi. A mű a szocializmus gazdasági, politikai és urbanisztikai vonatkozásainak felvillantásával mutatja be a „magyar Riviéra” kialakulását és működését, miközben betekintést nyújt a korszak ideológiai és gazdasági ellentmondásaiba. A könyvből kiderül, hogy
A CÍMBEN SZEREPLŐ „VÖRÖS RIVIÉRA” KIFEJEZÉS A HATVANAS ÉVEKBEN A NYUGATI SAJTÓBAN JELENT MEG ÉS TERJEDT EL.
Leginkább a Románia, Bulgária részéről a Fekete-tenger partján végrehajtott nagyarányú, tőkés devizabevételeket célzó idegenforgalmi fejlesztések kapcsán emlegették, de a szókapcsolat a Balaton vidékére alkalmazva is hasonló tartalmat jelölt, egyúttal utalás a magyar tenger partjainál létesítendő szocialista üdülőparadicsomról egykor szőtt álmokra.
A kötet szerzője gazdag történeti és társadalomtudományi háttéranyagra építve elemzi, hogyan változott meg a Balaton arculata az 1960-as, 70-es és 80-as években, amikor a konvertibilis márkával kitömött nyugatnémet turisták a Balatonhoz nemcsak a kedvező árak, hanem a keletnémet rokonokkal történő alkalmi családegyesítés céljából is érkeztek.
A szerző korabeli reklámokat is idéz, amik a Balatont mint „az igazi magyar tengert” népszerűsítették, miközben a külföldi turisták számára a tó már-már egzotikus, nyugati színvonalú élményt ígért.
A szerzőről
Rehák Géza a balatoni turizmus szakértője. Történész, politológus és jogász végzettségének megszerzése után doktori értekezését a 20. század második felének turizmuspolitikájából írta. Érdeklődése és a téma iránti elkötelezettsége éppen az egyik ilyen jellegzetes Kádár-kori építmény, a Balatonalmádi fölé tornyosuló Auróra szálló kapcsán született. Almádiban nevelkedve fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon kik, mikor, milyen megfontolásból döntöttek úgy, hogy a kisvárosias környezetben egy ilyen toronyszerű, egyértelműen nagyvárosi hotelépületet helyeznek el, és megszületett az elhatározása, hogy a Balaton-felvidék, Veszprém megye, illetve szélesebb látókörben a Kádár-kori Magyarország turizmustörténetét fogja kutatni.Rehák Géza történész, politológus és jogász háttértudása áthatja a könyvet, amely egyszerre ismeretterjesztő és gondolatébresztő. A kötet bemutatja a szállodák, kempingek és üdülőövezetek építésének folyamatát, valamint azokat a politikai és gazdasági döntéseket, amelyek hosszú távon meghatározták a térség arculatát.
A MŰ UGYANAKKOR NEMCSAK A MÚLTAT ELEMZI, HANEM RELEVÁNS KÉRDÉSEKET VET FEL A JELEN ÉS A JÖVŐ SZEMPONTJÁBÓL IS.
Összességében a Vörös riviéra izgalmas olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a Balaton történelme, a Kádár-kor társadalmi és politikai dilemmái, a turizmus fejlődése.
A kötet befejező része így zárul:
A Balaton-környék huszadik századi történetének tanúsága szerint ahhoz, hogy a tó körüli dolgok helyes irányt vegyenek, a valóság talaján álló, az ideológiákon felülemelkedő felelős politikai gondolkodás, a közérdek érvényre juttatását szolgáló jogi-intézményi keretek, valamint az egyéni felelősségvállalásból építkező társadalmi felelősségvállalás megléte egyaránt szükségeltetik.
Helytálló gondolatok ezek manapság is.