A bérek jelentős növekedését nézve okkal érezhetjük úgy, hogy az elmúlt évtized során nagyot javult a magyar életszínvonal, de azért érdemes figyelembe venni, hogy az elmúlt 10-12 évben az euróval szemben több hullámban jócskán leértékelődött a forint, illetve a gazdasági válság éveiben a bérek helyett az árak robbantak nagyot - írja a G7
A 2008-as válság előtt nagyjából 250 forintos euróárfolyamhoz szokhattunk hozzá, 2008 és 2019 között azonban nagyjából 28 százalékkal leértékelődött a forint az euróval szemben, ami főleg a külföldi utazások, vásárlások idején törheti le a növekvő magyar bérekből élők örömét. Az infláció kumulált mértéke meghaladta a 36 százalékot ebben az időszakban, jórészt a 2008 és 2012 között tapasztalt élénk árnövekedés következtében.
A bérekre nézve ez azt jelenti, hogy tizenkét év alatt a teljes állásban alkalmazásban állók bruttó havi átlagkeresete bár forintban kifejezve 83 százalékkal nőtt, euróban mérve már csak 43 százalékos az emelkedés. Ha pedig figyelembe vesszük a magyar fizetőeszköz tizenkét évnyi inflációját arra a következtetésre juthatunk, hogy valójában a harmadával lett magasabb az átlagfizetés.
Az átlagbér számítása azonban sokat torzít a valós képen, a fizetések esetében rendszerint viszonylag kevés, ámde kiugróan magas vezetői bér felhúzza az összes érték számtani közepét a nagy tömegben előforduló, az átlagtól jóval elmaradó keresetekhez képest. Emellett a KSH statisztikája csak a legalább ötfős vállalkozásoknál lévő munkahelyekre terjed ki.
Ha a bérszínvonalat a nemzeti számlákban megjelenő teljes bértömegnek a keresőkre való leosztásával jellemezzük, már egyáltalán nem láthatunk szédületes növekedést: 2008-hoz képest 2019-re az forintban kifejezve az inflációval való kiigazítás nélkül csak valamivel több, mint harmadával nőttek a keresetek, a pénzromlással is számolva pedig nagyjából most tartunk a válság előtti szinten.