A kabinet foglalkoztatáspolitikájában a közmunkát helyezte a középpontba. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap teljes tavalyi költségvetésének 65 százalékát költötték a közfoglalkoztatotti rendszer működtetésére, 13 százalékát a munkanélkülieknek járó támogatásra, és csupán körülbelül 4 százalékát a munkanélküliség kezelését szolgáló programokra - hívja fel a figyelmet az intézet.

Ez az arány még torzabb lenne 2016-ban, ha a költségvetési törvényben szereplő számok valósulnának meg. Idei évben a Nemzeti Foglalkoztatási Alap keretösszegének 70 százaléka menne a közmunkára, és csupán 3 százaléka a munkaerő-piaci programokra. Főleg akkor látszik a rendszer tarthatatlansága, ha a befizetett pénzek és a kiadások közötti kapcsolatot nézzük.

Így tartják felszínen az egészet

A Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak három fő bevételi forrása van:

  • Az EU-tól kapott támogatás (munkaerő-piaci programok támogatására),
  • A munkabérek utáni befizetések (munkaerő-piaci járulék és szakképzési hozzájárulás),
  • A költségvetés más bevételi forrásokból való befizetései.

A Policy Agenda szerint a munkabérek utáni befizetésekben van egy "csavar". Bizonyos preferált társadalmi csoportok után az állam nem szedi be a járulékok egy részét. Ez a munkahelyvédelmi akcióterv, amely az alap számára "kompenzálásra" kerül.

A három bevételi forráshoz három kiadási csoport társul: az uniós programok megvalósítása; a klasszikus munkaerő-piaci programok támogatása; és a közmunka.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap mérlege
Támogatási csoportokBevételek
(milliárd forint)		Kiadások 
(milliárd forint)
Európai Unió programjai51,758,5
"Klasszikus" munkaerő-piaci programok314,385,3
Közmunkaprogram95340
Forrás: Policy Agenda

A bérekből levont járulékok 27 százalékát fordítják arra, amire azt a cégek és a dolgozók "adják", míg 73 százalékát közmunkára költi el az állam. Arra a közmunkára, ami inkább egy szociális program és így a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek számára segítség, de nem jelent ugyanakkor ilyen mértékben aktív segítséget az ismételt elhelyezkedéshez.

Mi lesz idén?

A közmunkát tehát olyan forrásból finanszírozzák, amelyet valójában nem is erre a célra szednek be. A tervek szerint a 340 milliárd forintos program 72 százaléka a bérek utáni befizetésekből (hangsúlyozottan nem tisztán erre a célra levont pénzekből) történik.

A közmunkarendszer kiadásait három tétel befolyásolja. Az első az érintett létszám, a második a közmunkásoknak adandó bér, míg a harmadik a dologi költségek aránya. A közfoglalkoztatotti bért a várakozásoktól eltérően nem emelte a kormány.

A dologi költségek aránya már most is magas (2014-ben 12 százalék volt), ezért ezen emelni indokolatlan lenne. Marad a közfoglalkoztatásban résztvevők létszámának az emelése. Ez azonban láthatólag nem csak akarat kérdése. A tavalyi évben sem sikerült a kormányzati létszámcélt teljesíteni (csak 90 százalékát), ezért nem várható, hogy idén jelentősen emelni tudnák azt.

A Policy Agenda modellszámításai alapján 2016-ban 258-270 milliárd forintot költenek el közfoglalkoztatásra, amely minimum 70 milliárd forint megtakarítást jelent a költségvetésnek. A közmunkások bérének emelésére lett volna fedezet, tehát nem pénzügyi, hanem politikai döntés született ennek kapcsán. Az is egyértelmű, hogy a kormány megtakarítással számolhat ezen a soron, és ez a többlet fedezetet nyújthat más kiadásokra - akár a munka világát nem érintő egyéb beruházásokra is - vélik a kutatók.