- A Miniszterelnökség az új ciklusra vonatkozóan erősen ambicionálja a gyorsított pénzlehívás tervét - nagyjából 2018 végére az EU-s források döntő részét kifizetnék. Ezért az idei évre 2048, míg 2017-re mintegy 2100-2200 milliárd forintnyi kifizetéssel számolnak. Ehhez képest az NGM, mindkét évre körülbelül 4-500 milliárddal kevesebb kifizetést ütemezett be a költségvetésbe. Felülírják a terveket?

- Nem. Az összkormányzati szándék szerint a magyar gazdaság számára az a legkedvezőbb, ha gyorsan használjuk fel az uniós forrásokat. Ugyan van olyan "iskola", amely annak a híve, hogy az uniós forrásokat, a 7+2 éves ciklusra vonatkozóan időarányosan kellene elosztani és a kifizetéseket minden évben arányosan kellene ütemezni. Ez a logika azt feltételezi, hogy ezek a pénzek nem járulnak hozzá a gazdaságfejlesztéshez. Eközben mi azt mondjuk: ha valóban jó fejlesztéseket finanszírozunk és sokkal hatékonyabban használjuk fel a forrásokat, mint az előző időszakban, akkor a magyar nemzetgazdaságnak érdeke lesz, hogy ezek a beruházások gyorsabban valósuljanak meg. Ezáltal hamarabb hozzák mozgásba a cégeket, azok előbb kezdik el bővíteni piacaikat, ezáltal korábban fizetnek több adót - így anélkül jön létre a magyar gazdaságfejlesztés hazai alapja, hogy nagy mértékben kellene támaszkodni a külső forrásokra.

Szakmai vitánk nincs a Nemzetgazdasági Minisztériummal: a két tárca eltérő karakteréből fakad a kalkulációink közötti különbség. Az ő kifizetési előrejelzésük a mi prognózisunkhoz képest alacsonyabban van, ám tőlük el is várható a szigor, hiszen költségvetési stabilitásra kell törekedniük. Rosszabb lenne a helyzet, ha az NGM túlkalkulálná ezeket a bevételeket. Inkább tervezzenek alul, miközben számunkra adott a lehetőség, hogy túllépjük ezt a szintet - így teremtve pluszforrást a költségvetésnek.

- A kiszivárgott hírek szerint az Európai Bizottság ellenzi a felpörgetett támogatás-kifizetést. Ugyanez a helyzet a magyar kormány által preferált 50 százalékos pályázati előleg bevezetésével - mivel az átalányt indokolatlanul magasnak találják Brüsszelben. Miként viszonyulnak a kritikához?

- Az Európai Bizottság alapvető célja, hogy a magyar kormánnyal, a 2014-20-as időszakra kötött megállapodás betartását ellenőrizze. Az ő feladatuk, hogy a működést értékeljék, ám egészen addig, amíg mi eredményként tudjuk felmutatni, amit ígértünk, a Bizottság számára indifferensnek kell lennie, miként érjük el céljainkat. Ugyanígy nincs köze az Európai Bizottságnak ahhoz sem, hogy adunk-e 50 százalék pályázati előleget a pályázó cégeknek és önkormányzatoknak vagy sem, hiszen ezt mi a saját magunk költségvetési kockázatára tesszük meg.

A bizottság, a támogatás kifizetését követően csak három, négy hónappal később számolja el; amennyiben mindent rendben talál. Mindaddig a magyar büdzsé vállalja a kockázatot. Emiatt a kormány úgy döntött: a tényleges gazdaságfejlesztés érdekében partnerséget, kockázatközösséget vállal a hazai vállalkozói szektorral. Ezzel kapcsolatban is megfogalmazhat kritikát a Bizottság, ám nekünk nem Brüsszel, hanem a magyar választók és a magyar cégek érdekeit kell képviselnünk. Természetes, hogy a két érdek néha egymásnak feszül.

- Az EB, legutóbbi - február végi - országjelentésében bírálatokat fogalmazott meg a hazai közbeszerzések kapcsán. Úgy látják, egyes intézkedések csúsznak - főleg a "nyílt szerződéseket" támogató elektronikus közbeszerzésre vonatkozóak.

- Ezek, az egyébként jogos kritikák még a 2007-13-as időszak tapasztalataiból fakadnak. A Bizottság 2015-re elfogadott egy teljesen új közbeszerzési irányelvet, amelyet a 28 tagállamból elsőként Magyarország ültetett át a hazai joggyakorlatba. A magyar kormány 2015 őszén jelentősen átalakította a közbeszerzési törvényt, és hozott egy teljesen új rendelkezést, amelynek tapasztalatait az Európai Bizottság egyelőre nem láthatta - hiszen ennek eredményei majd csak az jövő évi országjelentésben jelenhetnek meg. Az említett e-közbeszerzési program, illetve -felület pedig nemrégiben létrejött, így a kifogás aktualitását veszítette.

Az uniós forrásokhoz való hozzáféréshez meg kell felelni az átláthatóságnak: e téren az új közbeszerzési törvény a közérdekből nyilvános adatok körét szélesítette, a korábbi rendelkezéshez képest. Ebben a küzdelemben, bármit tesz a kormány, az mindig egy lépéssel kevesebb, mint amit az ellenzék, a média, illetve a piac adott esetben elvár. Azt gondoljuk, a közbeszerzéseket illetően Magyarország Alaptörvénye világosan rendelkezik arról, hogy hazánkban csak átlátható tulajdonosi szerkezetű cég kaphat közpénzeket: nem véletlen, hogy például a Közgép tényleges tulajdonosi körének kilétét is csak a 2012-es hatálybalépés után hozták nyilvánosságra. Ám nemcsak a kormányzati aktivitás, hanem az élénk közéleti vita is arról tanúskodik, hogy más uniós tagállamhoz képest Magyarországon sokkal jobb a helyzet az átláthatóság terén.

Csepreghy Nándor (Fotó: Molnár Zsolt)

- Az EB azt is állítja, hogy a verseny és az átláthatóság korlátozott, miközben a pályázatok többségét konkrét cégekre szabták.

- Ez esetben viszont úgy gondoljuk, hogy a Bizottság kettős mércével mér. Vizsgáljuk csak meg: Ausztriában két társaság - a Strabag és a Swietelsky - kapja meg az építőipari beruházások 80 - 90 százalékát. Eközben a hazai építőipari összvolumen kevesebb, mint felét 4-5 nagy cég termeli ki, a másik rész mintegy 120 vállalkozás között oszlik meg. Míg a két nagy osztrák vállalkozás jelentős súlyt képvisel a magyar építőiparban, addig egy magyarországi szereplő esélytelen arra, hogy Ausztriában építőipari megbízást nyerjen.

Engedjen meg egy másik példát: egyetlen magyar élelmiszer-ipari cégnek sincs lehetősége arra, hogy francia kiskereskedelmi szereplővé váljon. Brüsszelben természetesnek veszik azt, hogy a külföldi vállalkozások előtti piacsemlegességet nem érvényesíti sem az osztrák, sem a francia, sem a német kabinet, miközben a magyar kormányon számon kérik amikor előnyben részesíti a magyar vállalkozásokat - rögvest versenykorlátozást emlegetve.

- Több ajánlásban is megfogalmazzák, hogy Magyarországot pénzvesztés veszélye fenyegeti. Ettől nem tartanak?

- Damoklész kardja, a támogatások felfüggesztése kapcsán hat éve folyamatosan ott lebeg, ám mindig sikerült megelőzni a bajt, még akkor is, ha bizonyos ügyekben csak néhány centiméteren múlt. A nemzeti érdekek érvényesítését tekintve eddig is felvállaltunk konfliktusokat Brüsszellel szemben, ezt a továbbiakban is megtesszük. Nem ez a kormányzat lesz az, amelyik egyfolytában azt figyeli, hogyan lehetne "jófiú" az Európai Bizottság szemében.

Ugyan politikai felelősségünk is van, ám elszámoltatási kötelezettségünknek a magyar adófizetők, a magyar vállalkozók és az egész társadalom irányába teszünk eleget. Eközben persze nagyon fontosak a Bizottság általi keretszabályok is - de ameddig lehet, mindig el fogunk menni a falig. Ez egy teljesen más "testtartás", mint amelyet a Bizottság a 2010 előtti Magyarországtól megszokhatott.

Márpedig mi nem fogjuk azt elfogadni, amit az előttünk regnáló kormány. Az Európai Unió részéről gyakori sugallat, hogy nettó haszonélvezőként illene csendben maradnunk. A 2007 és 2013 közötti ciklusban 8600 milliárd forintnyi támogatás áramlott az országba, miközben a magyar befizetések és az uniós támogatások egyenlege 5600 milliárd forint pozitívumot mutatott.

Érdemes azonban kiszámolni, valójában mekkora is volt ez az egyenleg: 2004 után, a tőke szabad áramlása szabályainak bevezetése követően mekkora volt az a vámbevétel, amelytől a magyarországi cégek elestek, illetve adómentesen mekkora tőkét vontak ki a nyugat-európai cégek magyar leányvállalataikból. Ha ezt a két értéket összeadjuk, jócskán nagyobb számot fogunk kapni, mint a fejlesztési támogatásként beérkező 8600 milliárd forint. Ugyanakkor elvi és anyagi alapon még mindig megéri az EU-tagság, de hozzáteszem - nem vagyunk másodrangúbbak másoknál.

- Egyes nyugati multicégeket azért nem csak a baloldali-liberális, hanem a jelenlegi kabinet is igen bőkezűen támogatott.

- Ez valóban egy nagy vita. De látnunk kell, hogy az anyagi támogatás önmagában nem tényező, és nem is csak a foglalkoztatás szempontjából jelentős. Például 2010 óta - amióta tendenciózusan építjük a magyar autóipari beszállítókat - az addigi egy-két élvonalbeli beszállító helyett immár több mint húsz van jelen a piacon. Ez tükrözi, hogy egy nagy autóipari gyártó megjelenése lehetővé teszi, hogy komplett iparágfejlesztésben gondolkodjunk. Ezen a hazai példán keresztül nem csak azt kell tehát szemlélni, hogy egy adott multihoz konkrétan mekkora pénz áramlik, hanem azt is, hogy az ezzel létrejött "ökoszisztéma" hány hazai vállalkozást képes felnevelni - például harmadvonalbeli beszállítóból élvonalbeli beszállítóvá, illetve az is fontos, miként tudjuk ezeknek a cégeknek a termékeit a nemzetközi piacon is értékesíteni. Egy-egy beruházásnak tehát számtalan áttétje van.

- A 2014-20-as fejlesztési ciklus során milyen "zászlóshajó" projektjeik vannak? Miként fognak a támogatások megoszlani?

- Kormányzati cél, hogy 2019-ig az összes megyei jogú várost bekapcsoljuk a gyorsforgalmi autóhálózatba. Ma ez nem megoldott például Eger, Békéscsaba, Sopron vagy Szombathely esetében. A közlekedés-fejlesztéssel tudjuk elérni, hogy ezek az egyébként jelentős, de eddig a megközelíthetetlenségükből fakadóan periférián levő városaink felzárkózhassanak, és bekerüljenek a gazdasági vérkeringésbe. Az összes autópályát kivezetjük a határig; ezáltal sokkal inkább tudjuk betölteni - gazdasági értelemben véve - kelet és nyugat között a "híd" szerepét.

Lokális jelleget adunk a gazdaságfejlesztésnek. A logikai irányítás, a kérdések felvetése kormányzati, míg a válaszadás területi alapú lesz - hiszen például a munkanélküliségi problémák Győrben a szakképzett munkaerő hiányaként jelennek meg, Miskolcon minden szektorban jellemző az álláshelyek hiánya.

Az új időszak fontos eleme a közfeladatot ellátó állam, a szolgáltató állam fejlesztése. Célunk, hogy az állampolgárok által igénybe vett szolgáltatások minőségében ne legyen különbség. Szeretnénk ezt annak ellenére, hogy tudjuk, az egyes régiók anyagi lehetőségei között hatalmas különbségek vannak, akár a szociális ellátórendszer, akár az oktatás vagy az egészségügy területén. Úgy látjuk, ha ezt a három területet "össze tudjuk húzni", akkor Magyarország az életminőség és a gazdasági prosperitás terén is a régió legversenyképesebb országa lehet 2020-ra. Felelősek vagyunk azért, hogyan teremtjük meg a 2020 utáni növekedés feltételeit.

A rendelkezésünkre álló uniós támogatások 40 százalékából szeretnénk többek között az említett nagy infrastrukturális beruházásokat finanszírozni, a források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fordítjuk, és a vállalkozásoknak adjuk. Hiszen tőlük függ, gazdaságilag hogyan teljesít az ország.