Az "elmúltnyolcév" is hibás, de a gazdasági növekedés, a devizahitelek kivezetése, az adócsökkentés, valamint a bank- és reklámadó bevezetése és a foglalkoztatási helyzet javulása remélhetőleg megoldja a problémát - röviden így foglalható össze a kormányzati álláspont a szegénység hazai terjedése kapcsán.

Arról kérdeztük a nemzetgazdasági tárcát (NGM) és az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), hogy vajon miért nő 2008 óta a szegények aránya Magyarországon, miközben a visegrádi országokban már pozitív fordulat látszik, továbbá a kedvezőtlen folyamatok kezelésére milyen kormányzati intézkedések születtek, azok milyen eredménnyel jártak és milyen további lépések várhatók. (A szegénység terjedését bemutató 2013-as Eurostat-adatokról korábbi cikkünkben részletesen itt olvashat.)

Gondolta volna? A reklámadó is eszköz

Az NGM továbbpasszolta a kérdést az EMMI-hez, amely meglehetősen szűkszavúan válaszolt. A szaktárca válasza szerint "a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázata Európa lakosságának sajnos negyedét érinti, és az Eurostat adatai szerint egész Európában romlott a helyzet". Elismerik, hogy "bár a magyar statisztikai módszerek különbözőek, tény, hogy hazánkban is sok ember nélkülöz, különösen nagy szegénységi kockázatot jelentett az elmúlt években a segélyre épülő társadalom, az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, a nyugdíjazás, a gyermeknevelés, ráadásul a 2010 előtti baloldali kormányok elhibázott politikája miatt több százezer család devizahitelcsapdába került és a lakosság sorozatos megszorításokat szenvedett".

Kiemelik, hogy "a 2010-es kormányváltás óta reményteli folyamat indult meg: a gazdaság tartós növekedési pályára állt, segély helyett munkát kínálunk, 22 éves csúcson a foglalkoztatás, a családok és a munkavállalók terhei csökkennek, a kormány segíti a gyermeknevelést, nyugdíjemeléseket és a béremeléseket hajtott végre, kivezeti a devizahiteleket, az adóterhek java részét a korábban extraprofittal bíró ágazatok pl. a bankok és a reklámszektor fizeti". Minden remény megvan tehát, hogy a magyarok helyzete és életszínvonala javuljon - írta az EMMI.

A szegénység csökkenésének látható jelei

A témával foglalkozott nemrégiben az EMMI parlamenti államtitkára is. Rétvári Bence Széll Bernadett LMP-s kérdésére ("Mik a szegénység csökkenésének látható jelei Magyarországon?") terjedelmes választ adott, de a minisztériumi tájékoztatáshoz hasonlóan ebben sem találni konkrét lépéseket, intézkedési terveket.

Szó esik viszont a rezsicsökkentésről, a reáljövedelmek emelkedéséről és az alacsonyabb jövedelműek lakáshoz jutását segítő alacsonyabb kamatkörnyezetről is. Az írásos dokumentumból az ugyanakkor nemigen derül ki az, hogy mik volnának azok a látható jelek.

Azért van egy fél stadionprogramnyi terv

Érdekes, hogy egyik válasz sem tér ki arra az operatív programra, amelynek keretében az állam a leginkább rászorultakat támogatná 29 milliárd forinttal következő 7 évben. (Igaz, ez az összeg feleakkora, mint amennyi pénzt a 2014-es költségvetésből a stadionépítésekre fordít a kormány.)
A Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program (RSZTOP) célcsoportját három társadalmi csoport alkotja: a szegény családban élő gyermekek, azaz azok a 0-3 éves korosztály tagjai, akik rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak; a közterületen élők, azaz az utcai szociális szolgálat nyilvántartásában szereplő utcán élő, vagy éjjeli menedékhelyen alvó személyek; illetve a rendkívül alacsony jövedelmű személyek, akik legfeljebb a mindenkori nyugdíjminimum 130 százalékának megfelelő havi jövedelemmel rendelkező rokkantsági vagy nyugellátásban részesülnek, továbbá a rokkantsági vagy az időskorúak járadékában részesülők. Az operatív program segítségével három tevékenységet végeznének: a megfelelő étkezés biztosítását, a társadalmi felzárkózást elősegítő alapvető fogyasztási cikkek beszerzését, továbbá másodlagos jelleggel, nem önálló elemként kísérő intézkedéseket.

Rétvári kitér arra, hogy a Gini-együttható alapján Magyarországon kisebb a jövedelemegyenlőtlenség, mint az EU28 átlagában, arról viszont nem szólt, hogy hazánkban az index növekvőben van, mégpedig 2010 óta. (Erről részletesen korábbi cikkünkben itt olvashat.)

A válasz szerint az egy főre jutó GDP "a jólét nagyságának egyfajta fokmérője", a magyar gazdaság pedig az elmúlt negyedévekben kiugró mértékben bővült, ami pedig maga után fogja vonni a jövedelmek és így háztartások jövőbeli fogyasztásának növekedését is, továbbá kedvezően hat a munkaerőpiacra is. Az érvelés itt annyiban sántít, hogy az egy főre jutó GDP nemigen mond sokat a jólétről - nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is jó ideje letette a garast amellett, hogy új mutatókra van szükség.

Az államtitkár a gazdasági növekedésre és a kedvező munkaerőpiaci folyamatokra hivatkozva úgy látja: a szegénység csökkenése nem csak rövidtávon megalapozott. Rétvári mindemellett felsorolja a munkát terhelő adók csökkentését, a közfoglalkoztatási programok kiterjesztését és a munkahelyvédelmi akciótervet is. Az Eurostat adatsorából viszont az tűnik ki, hogy a munkavállalókat is mind jobban fenyegeti a szegénység, tehát önmagában a foglalkoztatás javulása nem orvosság.

Ki a szegény? Hányan vannak?

A szegénység elterjedtségének szokásos módja a szegénységi ráta mérése. Ez azt mutatja, hogy a lakosság mekkora hányada él egy meghatározott jövedelmi szint alatt. A statisztikában alkalmazott egyik rutin megoldás a medián 60 százaléka alatti jövedelmet tekinti a szegénység határának. 2012-ben ez alatt a határ alatt élt a magyarok 17 százaléka, ami a legmagasabb a rendszerváltás óta - fogalmaz a Tárki összefoglalója, amit a már idézett Eurostat-adatok kapcsán tettek közzé.

Az Európai Unió stratégiai céljainak egyike a szegénység és társadalmi kirekesztettség csökkentése. Ennek mérésére kidolgoztak egy mutatót, amely a jövedelemszegénység mellett a társadalmi kirekesztettség két másik elemét is magában foglalja, a munkaszegénységet, illetve a súlyos anyagi deprivációt. A munkaszegénység azt mutatja, hogy egy háztartás munkaképes tagjai közül mennyien nem jutnak teljes vagy részmunkaidejű munkához. A súlyos anyagi depriváció azokat a háztartásokat jellemzi, ahol a jólét kilenc eleméből (személygépkocsi, telefon, mosógép, színes tévé birtoklása, az évente egy hét nyaralás, hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetendők időben való teljesítése, tartalék a váratlan kiadásokra, kétnaponta húsételfogyasztás vagy a megfelelő fűtés) legalább négy hiányzik. 2012-ben a magyarok 19 százaléka élt munkaszegény, 37 százaléka súlyosan deprivált anyagi helyzetű háztartásban.

Ha a szegénység és társadalmi kirekesztettség három elemének együttes előfordulását vizsgáljuk, (lásd a következő ábrát) akkor látjuk, hogy a népesség 8 százaléka élt olyan háztartásban, ahol mindhárom szegénység-elem jelen volt, illetve 47 százalékuk olyan háztartásban, amelyik legalább egy tekintetben szegénynek volt tekinthető.

Mindezek alapján jövedelmi szegénynek a lakosság 17, fogyasztásában depriváltnak a lakosság 37 és a munkaerőpiacon nagyon kedvezőtlen helyzetben levőnek 18 százalékát tarthatjuk. Nyilvánvalóan a népesség azon 8 százalékát tekinthetjük a társadalomban legrosszabb helyzetben levőnek, akik mindhárom fenti csoportba beletartoznak.