A társadalmak idősödése és a technológiai fejlődés évről évre növeli az egészségügyi fogyasztást, miközben az állami finanszírozók a költségek lefaragására törekednek. A szükségleti oldal ugrásszerű növekedése Kelet-Európában a magánegészségügyet az egyik legizgalmasabb iparággá teszi, az esetenkénti 20 százalék fölötti növekedés okán a térség a londoni befektetők körében ma az első számú befektetési célpont - fejtegette előadásában a Portfolio magánegészségügyi konferenciáján Végh Attila, a stockholmi székhelyű Capio AB elnök-vezérigazgatója.

A régió szakemberhiánnyal, elavult műszerparkkal és épületállománnyal küzd, az intézmények rendszeresen hatalmas deficiteket halmoznak fel. A szektor konszolidációja elkerülhetetlen, Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon például a fele annyi kórházra lenne szükség, amint amennyit jelenleg működtetnek - vélte az előadó. A jövőt a kórházak hálózatba szervezése, a nagy kórházláncok kialakulása jelenti Európa-szerte, Nyugat-Európában már megindult, s az elmúlt öt évben szignifikánssá vált a folyamat, egyes láncok költségvetése többszöröse a teljes magyar egészségügyi kasszának. Európa legnagyobb bevételű kórházlánca, a Helios például Németországban 120 kórházat üzemeltet, kórházanként transzparens, az interneten elérhető klinikai mutatókkal.

Kapcsolódó

Az ilyen hálózatok nagy előnye, hogy a beszerzés jóval olcsóbb (akár féláron vásárolnak az állami szereplőkhöz képest), számos, országok közötti szinergia használható ki, a háttérfolyamatok kiszervezettek, klinikai sztenderdeket alkalmaznak, kiegyenlítve a különböző kórházak vezetőinek, orvosainak gyakran teljesen eltérő szemléletét.

Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont alapító-főigazgatója megerősítette, jó befektetési terep lett a magyar magánegészségügy, amely az egyik legdinamikusabb iparág ma már. A magánszolgáltatókat a közegészségügy hiányosságai, a beteg-orvos kapcsolat silányulása, a várólisták, az ellátási környezet silánysága, a tisztátalan finanszírozási viszonyok, azaz a hálapénz és a prevenciós szolgáltatások (szűrővizsgálatok) csaknem teljes hiánya hívta életre. Utóbbi területen a magánegészségügy létjogosultsága igen erős, a prevencióra komoly vállalkozókedv van a vállalkozók körében - állította Varga Péter Pál.

A dinamikus növekedés számairól Jászkuti Bertalan, a Heal Partners alapító-ügyvezetője elmondta, míg a 10 legnagyobb magán-egészségügyi szolgáltató 2007-ben még összesen csak 6 milliárd forintos bevételt ért el, 2017-re ez 29 milliárd forintra nőtt. A medián EBITDA fedezetük 9 százalékról 13 százalékra emelkedett.

Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group (BCG) projektvezetője pedig paradigmaváltás, az érték középpontba helyezésének szükségességét emlegette, kifejtve, hogy értéknek a beteg egészségében elért mérhető eredmény és az annak eléréséhez szükséges költség hányadosát tekinthetjük, s a kórházak szükséges száma helyett, az optimális számról kellene beszélni.

Az állami és a magánellátás szétválasztásáról szóló, a Népszava birtokába jutott salátatörvénytervezet is szóba került a konferencia egyik panelbeszélgetésén. Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja a magán és az állami szétválasztása helyett a kontrollra és a minőségellenőrzésre helyezné a hangsúlyt, szükségesnek tartana egy egységes minőségbiztosítást. Ficzere Andrea, az Uzsoki úti kórház főigazgatója a sikeresen működő modelljükre hivatkozva úgy vélte, ha megvalósul a tervezet, a tehetősek a magánellátásba vonulnak, akik pedig nem tudnak annyit fizetni, paraszolvenciáért fogják megszerezni az ellátást. Végeredményben az egészségügy még inkább a nem kívánatos irányba halad majd. Egyszerűen butaságnak nevezte az ötletet, megjegyezve, hogy az állami rendszertől elzárt, csak a magánellátóknál dolgozó orvosok elesnek a bonyolult esetektől, és a széles körű kontroll lehetőségétől.

Kirschner András, a Swiss Clinic Group vezetője szerint inkább össze kellene fésülni a magán és az állami kapacitásokat. Kovács Antal, a pécsi Da Vinci magánklinika vezetője pedig a magánegészségügy államira gyakorolt inspiráló hatására, a minőségi összehasonlíthatóság megteremtésére, az ezzel kapcsolatos szemléletváltás szükségességére hívta fel a figyelmet.

Valami megmozdul az egészségügy döntéshozói, jogszabályalkotói oldalán, ez látszik - mondta Leitner György, az Affidea Magyarország vezérigazgatója. Ugyanakkor szerinte senki nem tudja, hogy valójában mit is kell érteni az állami és magánegészségügyi ellátás szétválasztásán, noha nagyon jól hangzik, de a megvalósítása szinte lehetetlen, vagy nagyon sokba kerülne felépíteni egy párhuzamos technológiai és humán erőforrás kapacitást. A transzparenciára viszont szükség lenne - tette hozzá.