Februárban a megszokottnál masszívabban, 5,23 milliárd forinttal nőtt a magyar kórházak lejárt számláinak értéke, a második hónap végére így már 23 milliárd forinttal tartoztak a kórházak a beszállítóknak. A növekmény havi átlaga az első két hónapban csaknem 4 milliárd forintot (3,956 milliárd forint) tett ki, ami tavaly ugyanebben az időszakban "csak" 3,486 milliárd forint volt a MÁK adatai szerint.

A 23 milliárd forintnyi tartozás felének fizetési határideje több mint 30 napja lejárt, közel 6 milliárd forint kifizetésére több mint 60 napja várnak a beszállítók. A kórházak régóta lejárt tartozásait az 55 milliárdos állami mentőcsomagból adósságrendezésre fordított mintegy 45 milliárd forint nem nullázta le, miután a konszolidációs támogatás elosztásánál vélhetően nem a régi számlák kiegyenlítése volt a prioritás, ez lehet az oka, hogy az adósságrendezés után megmaradt 3,3 milliárdnyi 60 napon túl lejárt tartozás két hónap alatt csaknem megduplázódott.

Kapcsolódó

Az intézményekre bontott részletes adatok szerint a Honvédkórház újra az adóslista élére került 2,2 milliárdos kitettségével, csak a február önmagában 1,2 milliárddal növelte a lejárt állományt, ám a teljes adósságból 1,7 milliárdnyi fizetési határideje kevesebb mint 30 napja esedékes. A Honvédkórházétól alig 60 millióval marad el a Péterfy Sándor utcai kórház tartozása, itt a havi növekedés 242 millió forint volt, a tartozásállomány szerkezet azonban más mint a listavezetőé, a 2,2 milliárdból 1,2 milliárd kifizetésére már több mint két napja várnak a beszállítók.

Több mint egymilliárddal (1,3 milliárd forint) tartozik a Békés Megyei Központi Kórház, és a Szent János kórház, előbbiben 347 millióval, utóbbiban 201 millióval nőtt a tartozás februárban, s mindkét intézményben jelentős - rendre 599 millió, 425 millió - a 60 napon túl lejárt adósság értéke. Az éllovasok között még a Debreceni Egyetem csaknem egymilliárdos ( 943 millió forint) lejárt tartozással, amelynek zöme, 748 millió forint friss, 30 napon belül lejárt határidejű adósság.

Miért?

A kórházak megállíthatatlannak tűnő eladósodása nem újkeletű probléma amelynek gyökereit nem ugyanott keresi mindenki. Egészségügyi közgazdászok, beszállítók érdekképviseletei évek óta a finanszírozási rendszer korrekciója, a valós költségekhez igazítás elmaradásáról, a kórházi rendszer forráshiányáról beszélnek, mondván nincs meg az az egészségpolitika által emlegetett tartalék a rendszerben, ami egy elfogadható szintű ellátás fenntartása mellett is, pusztán költséghatékony gazdálkodással megállíthatná az eladósodást.

Domokos László ÁSZ-elnök eredendő ősbűnként emlegeti az adósságtermelést, amelynek oka szerinte az átláthatatlan gazdálkodás miatt nem határozható meg. Az MNB versenyképességi programja már egyértelműen az egészségügyi közgazdászok és érdekképviseletek álláspontját erősítve az ellátások nem valós költségen alapuló finanszírozását nevezi meg vezető tényezőként. A közelmúltban publikált program készítői kifejtik, ezek költségeinek egymáshoz viszonyított súlya az elmúlt 10 évben nem változott számottevően a megjelenő új technológiák és gyógyszerek ellenére. Emellett ez a program is említi a kórházak gyakran nem megfelelő gazdálkodását amely az adósság újratermelődését generálja a szinte évente bekövetkező konszolidáció ellenére is.

A valós költségekre épülő állami finanszírozási rendszer kialakításának szükségessége és többletforrások bevonásának szükségességére utalás a Pénzügyminisztérium versenyképességi programjának is eleme, a tárca a többletkiadásokra tekintettel az új finanszírozási rendszert lépcsőzetesen, 2021-re vezetné be.

Szakmai vélemény tehát akadna bőven az egészségpolitika számára, amelyből összeállhatna az adósságtermelést megállító program, de valódi struktúraváltásnak, a hbcs-korrekciónak (homogén betegségcsoport, ami alapján finanszírozzák az kórházi ellátásokat, s amelyek korrekcióját sürgetik a szakértők) egyelőre semmi jele. Szakmai vélemények szerint leginkább azért, mert a "rossz", azaz alulfinanszírozott ellátások (hbcs) finanszírozásának feljavítása pénzbe kerül, a túlárazott ellátások (hbcs) finanszírozásának csökkentése pedig politikai ellenállásba ütközne, amit nem vállal fel az egészségpolitika.

Program nélkül csak megszorítani lehet

Ha nincs struktúraátalakítás, csak a megszorítás marad az egyetlen eszköz a kórházi adósságtermelés féken tartására. Az akár az ellátás visszautasítására is ösztönző, nullszaldós gazdálkodásra való törekvésről korábban írtunk, a beszállítók jelentős részét képviselő Orvostechnikai Szövetség főtitkára, Rásky László most egy újabb jelenségről számolt be lapunknak. Rásky a friss adósságadatokat kommentálva úgy vélte, ellentmondás feszül azok alakulása és a cégek visszajelzései között.

Arról van szó ugyanis, hogy miközben az adósság lényegében ugyanolyan ütemben nő, mint eddig, a cégek arról tudósítanak, hogy bizonyos eszközkörökben, közte életmentő felszerelések esetében is nagyon visszaesett a rendelésszám, elmaradnak a közbeszerzések. Az eszközhiány pedig ellátatlansághoz kell, hogy vezessen. A mindezek ellenére mégis növekvő adósság hátterében így elsősorban a szakszemélyzet hiánya miatt a bérek elszállása állhat. Az eszközök beszerzése és így a szükséges beavatkozások pedig vagy elmaradnak, vagy rosszabb, de olcsóbb eszközökkel valósulnak meg, ami szintén az ellátás minőségének romlásához vezet - hívta fel a figyelmet Rásky László.