Idén november végére megközelítette az 55 milliárd forintot a fekvőbeteg-ellátást végző kórházak és egyetemi klinikák lejárt adóssága a Magyar Államkincstár legfrissebb adatai szerint. A tartozás több mint felét, 31 milliárd forintot már több mint két hónapja ki kellett volna fizetni a beszállítóknak. Az év során eddig, azaz 11 hónap alatt összesen 40 milliárd forintnyi adósságot halmoztak fel a magyar kórházak, átlagosan havi 3,5 milliárddal növelve a tartozásállományt.

Intézményenként számba véve a november végi tartozásokat nincs meglepetés, a lista élén a megszokott nevek:

Kapcsolódó

  • a Péterfy Sándor utcai kórház 3,4 milliárd,
  • a Honvédkórház 3,2 milliárd forinttal vezeti a sort.
  • Túllépte a 2 milliárdot a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Hetényi Géza kórház,
  • és a Békés megyei kórház,
  • erősen közelíti azt a Debreceni Egyetem,
  • a Pécsi Tudományegyetem,
  • a Szegedi Tudományegyetem,
  • a Dél-pesti Centrumkórház (lánykori nevén Egyesített Szent István Szent László kórház)
  • és a Szent János kórház.

További 12 intézmény - jellemzően nagy megyei kórházak - halmozott fel 1 milliárd forint fölötti adósságot.

A kórházi adósság konszolidációjáról szóló, december 13-án megjelent kormányhatározat szerint az állam 55 milliárdot szán  a 2018 szeptember 30-án fennálló adósság részbeni rendezésere. A meglehetősen kacifántosan kialakított szabályok a következők: működési támogatásként 30 milliárdot osztanak ki, ezen belül a 30 napon belül lejárt adósságok felét, a 30-60 napon belül lejártak 60 százalékát,  két hónapnál régebbiek 70 százalékát, a 3 hónapon túl lejárt számlák 80 százalékát térítik. Hatékonyság ösztönzésre, amit az adósságok kifizetése után, hatékonyságjavító beruházásokra használhatnak a kórházak, 25 milliárd jut minőségi és gazdálkodási szempontok figyelembevételével.

Tovább göröghet az adósságlavina

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapján megjelent, intézményekre lebontott konszolidációs összegek és a MÁK novemberi adósságadatai összevetéséből a következő kép bontakozik ki. Az 55 milliárdos konszolidációból 10 milliárd biztosan nem az adósságállomány csökkenését szolgálja, ugyanis egyes intézmények a meglévő adósságaikon túl, vagy akár nullszaldós egyenlegük mellé, pluszként kapták. A szétosztott összegek és a novemberi tartozásadatok azonban már újra 11 milliárdos mínuszt mutatnak. A kórházak ugyanis nem adósságaik arányában, hanem valamilyen - nem ismert szisztéma - szerint részesültek konszolidációban. Egyszerűbben mondva, az elosztásnál nem vették figyelembe az egyes kórházak eltérő betegellátási feladatait, és azok díjazását. Vannak olyan szakmák, amelyek elvégzéséért többet fizet a biztosító, mint amennyi azok költsége, és vannak olyanok, amelyek eleve csak veszteséget termelhetnek - mutatott rá korábban a Népszava.

Így aztán november végén, a konszolidációs támogatással együtt t is a Honvédkórházban és a Péterfiben továbbra is 1,3 milliárd körüli marad a lejárt tartozás értéke, míg a BAZ-megyei kórház 1,7 milliárdos plusszal közelít az év végéhez.

A tartozásoktól nem szenvedőknek, illetve a tartozások felett kiosztott 10 milliárdos plusszal nem számolva, optimális esetben az adósságrendezést 45 milliárd forint szolgálja. Ugyanakkor a korábbi évek tapasztalatai alapján ezt sem állíthatjuk bizonyosan. Tavaly év végén például 44,5 milliárd forint volt a konszolidációs támogatás, az adósságállomány azonban november végétől csak 30 milliárd forinttal csökkent. Az év utolsó hónapját és a járóbetegellátókat is figyelembe véve - a szakrendelők ezúttal 1,5 milliárdot kaptak adósságrendezésre, ami nagyjából a felét fedezi a tartozásaiknak - 55-60 milliárddal zárulhat az év, azaz jobb esetben úgy mint tavaly 15 milliárdról, rosszabb esetben ennél magasabb összegről kezdhet újra görögni a tartozáslavina bizonyítva, hogy az elmúlt 3 évben - amióta a támogatás és a hatékonyságösztönzés című innovációt kitalálták - egy tapodtat sem sikerült előrelépni a kórházi finanszírozás rendbetételét illetően.

Ez az út sehova nem vezet

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a  "jók" ösztönzése és a "rosszak" büntetése ebben a keretrendszerben sehova nem vezet, a kórházi üzem a jelenlegi feltételek, jelenlegi hbcs-k (homogén-betegségcsoport, azaz az egyes ellátásokért járó pénz) mellett, ezen a színvonalon az előirányzottnál 50 milliárd forinttal többért működik, amit mindenképpen előre bele kellene kalkulálni a finanszírozásba. Nincsenek rejtett hatékonysági tartalékok, vágyálom, hogy milliárdokat lehetne fogni a központosított közbeszerzéseken, miként az Szócska Miklós államtitkársága idején hangoztatta. Kórházi források szerint egyedül munkaerőért folytatott versenyben itt-ott kialkudott csillagászati bérek jelentette költség adja a mozgásteret, a 7 éve állami fenntartásban lévő intézmények menedzsmentjének kezét szinten minden más területen gúzsba kötötték.

Ideje lenne szembenézni azzal, hogy adósság mindaddig legalább ezen a szinten fog újratermelődni, amíg a kórházi finanszírozást nem teszik rendben, nem aktualizálják az elszámolás alapjául szolgáló hbcs-ket, azaz az ellátásokért járó finanszírozást. A konszolidációs pénz átláthatatlan felosztásával ugyanis nem a kórházak büntetik, hanem a beszállítókat, akik nem felelősek a tartozás keletkezéséért - fogalmazott lapunknak a beszállítókat képviselő Orvostechnikai Szövetség főtitkára. A finanszírozási rendszer átalakításához minden adat és a szakértők szaktudása is rendelkezésre áll. Ideje, hogy az egészségügyi kormányzat a kórházvezetőkkel és a NEAK szakemberivel hozzáfogjon ehhez a munkához - hangsúlyozza Rásky László, aki szerint sem a hbcs-k rendbetétele, sem az orvostársadalommal sem a pénzügyi tárcával való konfliktus felvállalása nem halogatható tovább.