Az egészségügyi közkiadások reálértéke 2019-ben 2005-höz képest Magyarországon csupán 0,3 százalékkal volt magasabb, mondta Orosz Éva, az ELTE professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a Magyar Egészség-gazdasági Társaság (META) konferenciáján. Ezzel szemben Csehországban 58 százalékkal, Szlovákiában 57 százalékkal, Lengyelországban 105 százalékkal emelkedtek az egészségügyre költött közkiadások.

A V3-országokban az egészségügyi közkiadás növekedési üteme megdöbbentő különbséget mutat. A professzor szerint többek között ezek a számok is okoznak jelentős hozzáférési és ellátásbeli zavarokat a hazai egészségügyi ellátórendszerben. Az alacsony közkiadások miatt tapasztalnak a betegek hosszú várólistákat, és várnak több hónapot arra, hogy egy-egy szakorvoshoz bejussnak.

Egyébként a várólistákon térdprotézisért állnak sorba a legtöbben az egészségbiztosító nyilvánosan elérhető adatai szerint. Október elején 13,8 ezren vártak térdműtétre.

Kapcsolódó

Az egészségügyi kiadásokkal kapcsolatban a professzor azt is elmondta, hogy csökkenő és kirívóan alacsony részesedése van a kormányzati kiadásokban, ezzel szemben az Európai Unió (EU) országaiban folyamatosan növekvő tendencia látszik.

1992-ben a magyar egy főre jutó közkiadások az EU14-országok szintjének az 50,1 százalékát érték el, 2019-ben pedig már csak a 38,9 százalékát. Eközben Csehországban 1992-ben az EU14 átlagának 40,3 százalékára, 2019-ben pedig már 75,4 százalékra nőttek az egy főre jutó közkiadások.

1992-ben még nálunk volt a legmagasabb az egy főre jutó közkiadások értéke a visegrádi országokban: 24,4 százalékkal meghaladta a csehországit, 2019-ben pedig annak már csak az 51,6 százalékát érte el; a lengyelországinak 1992-ben közel a kétszeresét tette ki, 2019-ben pedig már a lengyel kiadások 11 százalékkal meghaladták a magyar értéket. 2019-ben Szlovákiában 19 százalékkal volt magasabb az egy főre jutó közkiadás értéke, mint nálunk, többek között ez is kiderül Orosz Éva elemzéséből.

Zuhan a GDP arányos egészségügyi költés

Az egészségi állapot és az egészségügyi kiadások átfogó elemzése azt mutatja, hogy felzárkózás helyett leszakadás történt Magyarországon. Számos alapvető indikátorban növekedett a lemaradásunk nem csak a fejlett EU-országaihoz, de a többi visegrádi országhoz képest is.

Az összes egészségügyi közkiadás részesedése 1992 -2019 között 87 százalékról 69 százalékra csökkent: ez a hatodik legalacsonyabb az EU-ban, sorolta Orosz Éva.

A GDP arányos egészségügyi közkiadások 2023-ban 4,5 százalékon álltak, 1992-ben 5,9 százalék volt, 2005-ben is a GDP 5,6 százalékát költötte a költségvetés az egészségügyre, emelte ki Orosz Éva.

Kirívóan alacsony, amit a magyar költségvetés egészségügyi kiadásokra szán, míg 2019-ben ez 9,8 százalék volt, szemben a csehországi 18,4 százalékkal, a lengyel 11,7 százalékkal és a szlovák 14,2 százalékos költéssel, véli Orosz Éva.

A professzor kiemelte: 14 év alatt körülbelül háromezer milliárd forint forráskivonás történt az E-alap terhére.

Az elkerülhető halálozással kapcsolatban elmondta: a magyar lakosság egészségi állapota az egyik legrosszabb volt már a 80-as években és a 2020-as években is. Mára azonban az egészség-egyenlőtlenség nagyobbak, mint a 80-as években, jelentős humánerőforrás krízis van az egészségügyben. 

A 2015 és 2019 közötti ötéves időszakban 234 ezer volt az elkerülhető halálozások száma Magyarországon, vagyis ennyi 75 évnél fiatalabb magyart veszítettünk el. Csehországban ez a szám 86 ezerrel kevesebb volt, ha pedig elértük volna a lengyel színvonalat, akkor 72 ezerrel kevesebb magyar halt volna meg. 

A professzor szerint a közkiadások jelentős mértékű, tartósan átgondolt emelése nélkül nem érhető el lényeges javulás. Az egészségügyi közkiadások reformok nélküli növelése nem eredményezheti az egészségügyi ellátórendszer javulását.

Az állami betegellátás elégtelenségét a magyar társadalom egy része – az ellátás bizonyos területein – „zsebből” igyekezett kompenzálni. A magyarországi egy főre jutó magánkiadások jelentősen közeledtek az EU14-országok szintjéhez: 1992-ben az EU14-országok 27,2 százalékát tették ki, 2019-ben pedig már elérték a 64,2 százalékát. 

Nonszensz, hogy nincs megoldás

Egészséggazdasági elemzések szerint 18-21 millió forint veszteséget jelent a társadalomnak minden egyes el nem végzett bariátriai műtét elhalasztása, mondta Szijjártó Attila, a Semmelweis Egyetem (SE) Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának igazgatója. 

A bariátria műtét, az a gyomor-bél műtét, amit testsúlycsökkentés céljából végeznek a kórosan elhízott pácienseknél.

Magyarországon jelenleg nem közfinanszírozott még az ilyen típusú műtét, míg Lengyelországban például már igen. És arra sincs adat, hogy Magyarországon hány beteg esett már túl bariátriai műtéten a magánellátásban. 

Szijjártó Attila szerint fontos lenne nemzeti bariátriai centrumokat létrehozni, éppen ezért a SE a napokban benyújtott a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK) egy beadvány, hogy teremtsék meg a lehetőségét az állami ellátás keretében is a bariátria műtétek elvégzésének.

Évente 100 műtétre tettek javaslatot, amit a SE-en végeznének.

A felnőttkori elhízás az energiaháztartás zavaráról szól, és ehhez társbetegségek is társulnak. A bariátria kezelés célja, hogy az egészségügyi kockázatokat csökkentse. A SE igazgatója hozzátette: 35-ös testtömegindex felett már javasolják a műtétet. Jelenleg népegészségügyi prioritás a túlsúlyos, valamint az elhízott cukorbetegek kezelése is, ezért lenne fontos, hogy nagyobb egészségpolitikai prioritást kapjanak a bariátriai műtétek.