2010 óta nincs miniszteri rangú vezetés az egészségügyben, sem egészségügyi kormányprogram nem létezik, az annak titulált ágazati stratégia ugyanis valójában csak uniós forrásból finanszírozott fejlesztésekre terjed ki, a sokat hangoztatott 5+1 népegészségügyi program tartalma pedig ismeretlen a nyilvánosság számára - jellemezte a szektort helyzetét az IME és a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság csütörtöki konferenciáján tartott előadásában Sinkó Eszter egészségügyi szakértő.

Az egészségügy hosszú ideje tartó gazdátlanságának a Covid véget vetett, ekkor viszont hirtelen túl sok gazdája lett a szektornak. Érkezett egyszerre több száz milliárd forint plusz is, csakhogy alapvetően béremelésekre, a régóta szükséges strukturális kiigazításokra,  tvk (teljesítményvolumen-korlát) korrekcióra, hbcs (homogén betegségcsoportok) kódkarbantartásra viszont így már nem jut forrás. A béremelés ilyenformán  jó néhány reformmozdulat alól kihúzta a talajt  - fogalmazott Sinkó Eszter.

Kapcsolódó

Szavai szerint a béremelés óta az orvosok leálltak, eldobták a fonendoszkópot, a szikét, az egységes bér ugyanis nem ösztönöz a teljesítményre. Lázadoznak a béremelésben jócskán lemaradó nővérek is  - tette hozzá Sinkó Eszter. A paraszolvencia kivezetésével pedig az egészségügyi ellátórendszer dezintegráltsági foka nem csökkent, hanem nőtt, ami a szakember szerint mindenképpen meglepő.

A szektorba invesztált több száz milliárdos pluszforrás és a kormányzat várakozásával ellentétben nem várják kipihent, kedves, mosolygós, kevésbé frusztrált orvosok a betegeket, sőt, egyáltalán nem várják őket, hanem inkább elutasítják, a magánegészségügybe küldik, ami nem várt fejleménye a rendszer működésének - fogalmazott a szakértő.

Véleménye szerint minden azt mutatja, hogy a béremelési sorozatnak a betegek a vesztesei. Az egységes bérek, az átlagfinanszírozás növelték a sorban állást, arra késztetve a betegeket, hogy a magánellátókhoz forduljanak, ahol a megjelenő tömegek miatt már szintén várakozásra lehet készülni.

Sinkó szerint a folyamatos átalakításokkal az állam már túl sok feladatot vállalt föl az egészségügyben, de most már egyiket sem tudja rendesen ellátni, sem az adósságállomány kordában tartását, sem a minőségi ellátás kialakítását. Most jól látszik, hogy nem volt szerencsés lépés az ÁNTSZ megszüntetése, illetve a NEAK esetében a befogadáspolitika nagyon is lelassult illetve a szolgáltatásvásárlói szerep is nagyon sorvadozott.

A béremelésnek és a pandémiás ellátásnak köszönhető az is, hogy az egészségügyi közkiadások a korábbi  GDP arányos 4,5-4,6  százalékról tavaly a GDP 5,9 százalékára nőttek- tette hozzá Sinkó Eszter.