A szakértői előrejelzések szerint a tavaszi hónapoktól jelentősen lassul az élelmiszerek fogyasztói áremelkedése, míg várhatóan nyárra beállnak egy tartós szinten a fogyasztói árak. Ez a folyamat más termékeknél és szolgáltatásoknál is hasonlóan alakul a várakozások szerint.
Összességében a Magyar Nemzeti Bank is arra számít, hogy az inflációs csúcsot az év első hónapjaiban érjük el, majd az év második felétől jelentősen lassul az árak emelkedése, 2024-ben pedig már 5 százalék alatt marad az árindex.
A világpiacon már megtörtént a fordulat
A legtöbb élelmiszer fogyasztói árát a mezőgazdasági alapanyagok közül a gabonafélék ára befolyásolja. A gabonafélék és az olajosmagvak felvásárlási árát a tőzsdei mozgások, illetve az ehhez kapcsolódó spekulációk befolyásolják, de összességében a kereslet és a kínálat az irányadó.
Az árutőzsdéken látható már a tartós fordulat:
tavaly novemberben érdemi, tartós csökkenésnek indult a gabonafélék és az olajosmagvak világpiaci ára. Jelenleg a háború kitörését megelőző szinten mozognak az árfolyamok,
ugyanakkor a tonnánkénti árak még mindig jelentősen meghaladják a 2021 nyarán tapasztalt durva áremelkedés előtti szintet.
A másik kiemelten fontos széntóföldi növénynél, a kukoricánál még nem látszik az árcsökkenés, ugyanakkor az árak emelkedése is megállt.
Szintén tartós csökkenésnek indult az olajosmagvak, például a napraforgó világpiaci ára.
Ebből mit érzékelnek a fogyasztók?
Egyelőre semmit. A fogyasztói árakban csak később jelenik meg a gabonafélék világpiaci árának csökkenése úgy, hogy idővel megáll a bolti árak emelkedése.
A gabonafélék tőzsdei árának visszaesése viszont szinte minden élelmiszer árában meghatározó tényező,
az orosz-ukrán háború kitörését követő élelmiszerár-emelkedés jelentős részben a mezőgazdasági termények piaci árrobbanásának hatására indult.
A fogyasztói árakban a világpiaci árak változása szinte minden esetben késleltetve jelenik meg.
Árcsökkenésre ugyanakkor nem számíthatnak a vásárlók. Ahhoz, hogy csökkenjen egy-egy élelmiszer ára, ahhoz a termékpályán előre nem várt, jelentős és nehezen kezelhető piaci zavar szükséges.
Erre is volt példa az elmúlt években: az afrikai sertéspestis járvány kirobbanása után sok exportpiac bezárt az európai sertéshús előtt, a Covid-19-járvány pedig a helyi keresletet is visszavetette. Ez a hazai sertéshús-árakban is lekövethető volt: a felpörgő inflációt megelőző időszakban a bolti árak is csökkentek, ám ez nem volt jelentős.
Szintén sokáig alacsonyan tartotta a sertéshús árát, hogy a legnagyobb európai előállító, Németország nem tudta kiszállítani az uniós piacról a jelentős húsmennyiséget, így a kínálat jóval a kereslet felett alakult, letörve az árakat.
Mikor lesz a boltokban is kézzel fogható a fordulat?
A gabonafélék világpiaci árváltozása elsők között az állattartóknál jelenik meg. Az önköltség kétharmadát teszi ki a takarmányozás költsége, így nem mindegy mennyibe kerül az alapanyag.
A jelenlegi, nagyjából tavaly januári szintre csökkenő alapanyagárak csak hónapok múlva kezdik a termékpálya további részén éreztetni a hatásukat.
Itt ugyanakkor már más önköltségi tételek ármérséklésére is szükség van, például a szintén csökkenő energiaárakra. Ha az előállítási költség csökken, így összességében az állattartó önköltsége alacsonyabb lesz, az még nem jár a fogyasztói árak csökkenésével, mivel a termék átadási ára továbbra is magas marad.
Az olcsóbb előállítási költségeknek köszönhetően ugyanakkor növelhető a kínálat, de
összességében az már nem a termelőkön múlik, hogy a beszállítók, és végül a kereskedelem mennyiért vásárolja fel a terméket.
Melyik termékeknél állhat meg az áremelkedés?
A gabonafélék ára idővel letöri az élelmiszerinflációt. Az állati termékek mindegyikénél mérsékli a drágulást, beleértve
- a húsféléket,
- a tejtermékeket,
- és a tojást.
Szintén hatással van a péktermékek árváltozására, ám itt az egyéb költségek jelentősebbek.
Fontos, hogy a fogyasztói árak változását nem lehet kizárólag a termények világpiaci ára alapján megbecsülni.
A vásárlók által a boltban fizetendő árnak része a várhatóan szintén csökkenő energiaár, a szállítási költség, valamint a továbbra is drága, és várhatóan dráguló munkaerő költsége is. Emellett számos előre nem látható tényező is hat az árakra, mint az időjárás, a nagy termőterületeken várható termés és a tényleges piaci kínálat.
A gabonaárakat a spekulánsok is tudják mozgatni üzleti érdekek mentén, de befolyásolhatják olyan országok, mint Kína, amely felvásárlásaival akár a teljes világpiacon nem várt fordulattal járhat.
Tartósnak bizonyul az árcsökkenés
Az is előre jelezhető, hogy tartósan alacsonyabb árakkal érdemes már számolni, amennyiben nem következik be olyan nem várt, globális hatással bíró esemény, mint amilyen például az orosz-ukrán konfliktus kitörése volt.
Ez könnyen megbecsülhető a nemzetközi és helyi szervezetek (ENSZ, OECD, USDA) előrejelzéseiből. Ha ezeket a várakozásokat úgy módosítják, hogy a termésmennyiség az adott térségben magasabb lesz, az árak várhatóan csökkennek, ezek alapján árazzák be a befektetők hosszú távon a piacokat.
A mezőgazdasági szakmai szervezetek szerint egyébként a várható termésmennyiségre vonatkozó előrejelzések szakmailag nem vehetők komolyan, így elsődleges céljuk a világpiaci árak befolyásolása.