Nehéz időszakot élnek át az idén a nyugdíjpénztárak és azok, akik hosszú távra takarékoskodnak. Az öngondoskodóknak azzal kell szembesülniük, hogy a rosszul teljesítő magyar állampapírpiac és a zuhanó tőzsdei árfolyamok miatt folyamatosan csökken a nyugdíjcélú megtakarításaik értéke. A problémát tovább tetézi, hogy a negatív hozamok mellé magas infláció is társul, ami még inkább elértékteleníti a befektetéseket.

A jelenlegi szabályok szerint a nyugdíjpénztári és egészségpénztári befizetésekre az adott adóévben 20 százalék, maximum 150 ezer forintnyi szja-visszatérítés igényelhető, vagyis a kétféle pénztártípusban évi 750 ezer forint befizetéssel elérhető a maximális kedvezmény. A nyugdíjbiztosításoknál 130 ezer forint a visszatérítés plafonja, ami évi 650 ezer forint befizetéssel érhető el, emellett a nyugdíj-előtakarékossági számlák (nyesz) után is lehet szja-t visszakérni, amelynek aránya szintén 20 százalék, a mértéke pedig maximum 100 ezer forint. További megkötés, hogy egy adott adóévben maximálisan 280 ezer forint kérhető vissza. 

Elinflálódik a kedvezmény

Az adó-visszatérítések mértéke nagyjából másfél évtizede alig változott. 2006 és 2014 között 100 ezer, illetve 130 ezer forint volt a limit, a kétféle pénztárba történt befizetések után pedig összesen 120 ezer vagy 150 ezer forintig kérhettek vissza szja-t a tagok. A magasabb összeghatár azokra vonatkozott, akik 2020. január 1-ig betöltötték a nyugdíjkorhatárt. 2006 és 2010 között magasabb arányú, 30 százalékos volt az szja-visszatérítés mértéke, ezt csökkent 2011-től 20 százalékosra. 

A jelenlegi limitek 2014 óta vannak érvényben, az infláció viszont időközben - különösen az idei évi kiemelkedően magas áremelkedések miatt - már 2014-hez képest is megette a visszatérítések mintegy harmadát. Vagyis az a 100 vagy 150 ezer forint, amit az öngondoskodók 2014-ben visszakaptak, jóval kevesebbet ér most, mint akkor, a 2006-ban visszakapott 100 ezer forint pedig az idén akár már 200 ezret is érhet. (Hasonló a helyzet más szja-támogatásokkal is, amelyeknek az összege nem változik, ilyen például a családi adókedvezmény, amelynél. gyakorlatilag a bevezetése óta egy háromgyerekes család ugyanakkora összeget igényelhet vissza, ennek a vásárlóértéke viszont egyre kisebb.)

Bár egy átlagos pénztártag vagy nyugdíjbiztosítási szerződéssel rendelkező ügyfél még mindig belefér a maximális pénzvisszatérítési keretbe, egyre több az olyan öngondoskodó, aki eléri a limitet. Természetesen ezekbe az intézményekbe több pénzt is be lehet fizetni annál, mint amire adókedvezmény kérhető, akár több millió forintot is évente, csak akkor arányaiban számolva kisebb a visszatérítés. 

Az érintetteket pedig visszatarthatja ettől, hogy a nyugdíjpénztári vagy nyugdíjbiztosításban lévő megtakarításuk nehezen hozzáférhető, ha nem kapnak támogatást, akkor szívesebben teszik be a pénzüket másféle eszközbe, amelyből könnyebben ki tudják venni szükség esetén. 

Folyamatosan emelni kellene a kedvezményt

A Napi.hu kérdezte a Pénzügyminisztériumot, tervezik-e az adókedvezmények limitjének módosítását a magas inflációra való tekintettel, de a megkeresésre nem kaptunk választ. 

A pénztárak persze szeretnék, ha nőne az immár nyolc éve változatlan összeg. Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) folyamatosan igyekszik egyeztetni ennek lehetőségeiről az érintett szervekkel; több alkalommal is javasolták a jogalkotóknak az évtizedek óta változatlan kedvezmény mértékének növelését, értékállóságának megőrzését, különös tekintettel a jelentősen változott kereseti, inflációs viszonyok változásaira - mondták lapunknak.

A munkáltatók szerint is érdemes lenne emelni a kedvezményt. "Az öngondoskodás ösztönzése közös érdeke a munkáltatónak, a munkavállalónak és az államnak, a kedvezményeket az inflációval párhuzamosan lehetne korrigálni" - mondta lapunknak Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. Rolek szerint az lenne a legjobb, ha évente emelnél a visszatérítés maximális összegét.

A munkaadók emellett azt is szorgalmaznák, hogy hozzák vissza az egészségügyi juttatások adó- és járulékkedvezményeit. Az ilyen juttatásokat ugyanis az államnak is megérné támogatni, a munkáltatók által fizetett magánorvosokhoz járó munkavállalók ugyanis az állami egészségügyet mentesítenék, ezzel költségvetési kiadásokat takarítanának meg az állam számára

Az MNB szerint jó ez így, ahogy van

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) véleménye valamelyest eltér ettől. A jegybank úgy látja, az önkéntes pénztártagok befizetését ösztönző 20 százalékos mértékű adójóváírás ma is kiemelkedőnek számít, az önkéntes pénztári szektor mögötti pénzügyi ösztönzők megfelelőek. Az MNB szerint inkább a penetrációval van baj, a tagok toborzására kellene nagyobb hangsúlyt helyezni. Fontos volna a munkáltatói szerepvállalás erősítése és a fiatalok megszólítása.

A munkáltatói szerepvállalás viszont a kormány számára nem tűnik fontosnak, a munkáltatók pénztári befizetésekkel kapcsolatos kedvezményeit ugyanis folyamatosan szűkítette a kormány az elmúlt években. A legutolsó ütést 2019-ben vitték be, amikor a cafeteria-rendszert úgy alakították át, hogy a munkáltatók pénztári hozzájárulásának kedvezménye gyakorlatilag eltűnt.

Egy jellemzően 25-30 éves, hosszú távú és célú megtakarítás elkezdésének az adott személy élethelyzetéhez, például első munkavállaláshoz kellene kötődnie. A kiegészítő nyugdíjcélú megtakarítások időtávja (ideális esetben akár 40 év) alatt több gazdasági válság és inflációs környezet is megtapasztalható, érdemesebb ezért hosszútávú visszatekintéssel elemezni az egyes pénzügyi termékek teljesítményét.

A jelenlegi inflációs környezet persze nem kedvez a hozamoknak, de az MNB felhívja a figyelmet arra is, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál magas szinten megvolt a reálhozam az elmúlt 10-15 éves időtávban. Ezt az idei év hozam és kamatkörnyezete rövidtávon csökkentheti ugyan, de rendszeres befizetésekkel jelentősen csökkenthető a volatilitás kockázata.

Integrált intézményeket szeretne a jegybank

Az MNB szerint Magyarországon nincs kínálati probléma az öngondoskodási piacon, mert jelenleg is több termék közül tud választani az ügyfél a személyes preferenciái függvényében. Az elérhető kiegészítő termékek jelenleg is lefedik a főbb célokat: nyugdíj, egészség, önsegélyező; az ügyfelek szinte minden élethelyzetére kínálnak szolgáltatásokat (például nyugdíj-kiegészítés, gyerekvállalás, nevelés, egészségmegtartás, lakás).

Az MNB mindezekre tekintettel új intézményt nem is hozna létre, hanem a meglévők integrációjával, egy fúziós megoldást javasolna a már működő és elterjedt önkéntes pénztári rendszerre alapozva, azzal a céllal, hogy minél több cél megvalósítható legyen egy intézményen belül és így vonzó legyen a fiatal, pályakezdő korosztály számára is. A jóléti alapok tervét már legalább három éve felvetette a jegybank, előrelépés azonban nem történt ezek létrehozásában.

Állítólag azért nem, mert a kormányt a 2010-ben megszüntetett kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerre emlékezteti a jegybank által kitalált konstrukció. Az egyik lényeges eleme ugyanis a rendszernek az volna, hogy mindenkit beléptetnének kötelezően, bár később, ha nem tetszik neki, kiléphetne a jóléti alapból.