A monetáris döntéshozók számára viszonylag kényelmes helyzetet jelzi, hogy amíg a korábbi jelentésekben a három alternatív forgatókönyv közül a megvalósulása esetén kettő szigorítással számolt és egy könnyítéshez vezetett volna, addig most a helyzet fordított.

  • A tartósan alacsonyabb olajárakkal számoló forgatókönyv feltételezése szerint az olajárcsökkenés döntően kínálati oldali tényezőkhöz kapcsolódik. A mérsékeltebb inflációs környezet összességében az alappályánál lazább monetáris politikai irányultság felé mutat, miközben a gazdasági növekedés kedvezőbb lehet.
  • A tartósan alacsony külső keresletet feltételező forgatókönyv a növekedésre és az inflációra nézve lefelé mutató kockázatot jelent, így az inflációs cél elérését lazább monetáris kondíciók biztosítják.
  • A geopolitikai feszültségek erősödése a külső kereslet visszaesése mellett a kockázati prémium hirtelen, nagymértékű megemelkedését okozhatja, melynek nyomán az árfolyamgyengülés megnöveli az inflációs nyomást, így az előrejelzési horizonton az inflációs cél elérését szigorúbb monetáris politika biztosítja.

A tartósan nagyon olcsó olaj nyomán vághat az MT

Az utóbbi fél évben folyamatosan csökkent a kőolaj világpiaci ára. Ebbe az irányba hatott az olajpiaci kereslet és kínálat, a szállítási és tárolási költségek mérséklődése, valamint a pénzpiaci folyamatok alakulása egyaránt. A nemzetközi konjunktúra gyengülése nyomán a fő nettó olajimportőr országok kereslete visszaesett. Kínálatoldali tényezők között említhető, hogy az USA egyre nagyobb mértékben váltja ki importkeresletét belső forrásokkal. Az észak-amerikai palaolaj-kitermelés jelentősen felfutott, miközben az OPEC-országok kitermelése is nőtt.

Az inflációs előrejelzés alappályájában használt határidős olaj jegyzésárak a jövő évre enyhén emelkedő, de mérsékelt szintű pályát vetítenek előre. Amíg előző, szeptemberi inflációs jelentés a jövő évre 103,6 dolláros hordónkénti árral számolt, addig a mostani már csupán 72,1 dollárral. (A módszertan ugyanis az, hogy a stáb a jelentés zárását megelőző tíz munkanap átlagos olajárát veszi figyelembe - azaz így nem tudták még átvezetni az utóbbi napok 60 dollár körüli szintjét. Az elmúlt hét orosz történései sem szerepelnek még a jelentésben.)

Ezen alternatív forgatókönyv - amely az alappályához képest tartósan alacsonyabb olajárral és enyhén kedvezőbb külső kereslettel számol - szerint az olajtermelés emelkedésének következtében az olajárak tartósan alacsonyabban alakulhatnak. Ez kedvezően érintheti az energiaimportőr országok vállalatait a termelési költségek csökkenése révén, míg a háztartások rendelkezésre álló jövedelme növekedhet. Mindez kedvezően hathat az eurózóna növekedésére is.

Az alacsonyabb olajárak a hazai termelési feltételekre és külső keresletre gyakorolt kedvező hatás miatt a GDP gyorsabb növekedéséhez vezetnek, mközben az alacsonyabb olajár tovább mérsékli az inflációt. A gazdasági aktivitás növekedése miatt emelkedő maginflációt a monetáris politika jobban tolerálhatja, mivel az olajárak tartós elmozdulása megváltoztatja a hazai inflációs céllal konzisztens relatív árakat. Így a középtávú inflációs cél elérése a lefelé mutató inflációs kockázatok miatt a monetáris kondíciók lazításának irányába mutat.

A tartósan alacsony külső kereslet is kamatvágást hozhat

Sok hatás eredőjeként az eurózónában erősödhettek a deflációs kockázatok. A tartósan magas adósságszint mellett a fejlődő országok növekedési kilátásainak romlása, valamint az orosz-ukrán konfliktus is visszafoghatja az eurozóna növekedését. Az MNB stábja szerint a gyenge konjunktúra és a várakozásoktól folyamatosan elmaradó, alacsony infláció felvetik annak a kockázatát, hogy az euróövezetben az alappályában feltételezettnél is nyitottabb a kibocsátási rés, és előretekintve a fellendülés lassabb lehet a vártnál. Így Európában tartósan fennmaradhat a rendkívül alacsony inflációs környezet, tovább emelve a defláció kialakulásának veszélyét. Emellett a feltörekvő gazdaságok, főleg Kína lassulása hozzájárulhat a globális konjunktúra gyengüléséhez is, ami a nyersanyagárakon keresztül további dezinflációs hatásokat okozhat. Mindezek nyomán a hazai importált infláció az alappályában vártnál alacsonyabban alakulhat.

Ezen alternatív forgatókönyvben azzal számoltak, hogy a feltételezettnél gyengébb külső kereslet erősebb dezinflációs hatást fejthet ki, ami alacsonyabb külső inflációs pályát és a külkereskedelmi csatornán keresztül mérsékeltebb növekedést eredményez. Az alacsony külső infláció miatt a globális jelentőségű jegybankok hosszabb ideig fenntarthatják a laza monetáris kondíciókat. Az erősebb külső dezinflációs hatások következtében ebben a forgatókönyvben az inflációs cél elérése az alappályában feltételezettnél lazább monetáris kondíciók felé mutat.

A geopolitikai feszültségek miatt viszont a szigorítás következhet

A geopolitikai feszültségek erősödése több csatornán keresztül is érintheti a hazai gazdasági aktivitást. A pénzpiacok működése és a nemzetközi befektetői kockázatvállalási kedv szempontjából meghatározó, hogy a bizalmatlanság általános növekedése és az orosz-ukrán térségből történő tőkekivonás folytatódása a régiós árfolyamok növekvő volatilitását okozhatja és a kockázati prémium emelkedésén keresztül további kedvezőtlen makrogazdasági következményekkel járhat. Emellett az orosz és ukrán gazdaság teljesítményének romlása negatívan hat a hazai kivitel alakulására.

E forgatókönyvben a geopolitikai feszültségek erősödése a befektetői hangulat romlását okozza, amely az alappályában megjelenítettnél magasabb kockázati prémium pályával konzisztens. A kockázati prémium emelkedése miatt számottevően gyengül az árfolyam, ami erősíti az inflációs nyomást. A kockázati pálya feltételezése szerint az orosz gazdasági növekedés jelentős lassulása és az ukrán gazdaság visszaesése az importkereslet csökkenésén keresztül érdemi lefelé mutató kockázatot jelent külső keresletre és a magyar exportra. A gyengülő árfolyam az infláció emelkedését okozza, így az előrejelzési horizonton (azaz a következő 6-8 negyedévben) az inflációs cél elérését szigorúbb monetáris politika biztosítja.