Mi probléma történhet a paksi atomerőművel, ami miatt nem képes a névleges teljesítményén működni (és így a tervezett “állandó működésből” leadva, kénytelen veszteséget benyelni)? Az, ha például nem tervezett karbantartás - értds: javítás - szükséges a rendszerben; ha a megrendelőnek (Mavir) nem kell annyi áram, mint amennyit a reaktorok termelni képesek; illetve: ha a Duna (mint hűtőközeg) túlzottan felmelegszik, és így nem képes a rendszer “teljes gőzzel” robotolni, mert a hűtési előírások, ugye…

Ez most gyakorlatilag mind összejött Pakson.

Kapcsolódó

A kedd hajnali adatok szerint éppen másfél blokknyi áramtermelési mennyiség hiányzik Pakson a kívánt termelési szintből. A rendszeresen makacskodó és most már gyakran javításra szoruló 2-es blokk (Paks-2) az elmúlt hét szerdája óta áll a tervezett, de nem szokásos karbantartás miatt (a hivatalos magyarázat szerint a blokkhoz tartozó berendezéseken olyan karbantartást és ellenőrzést kell végezni, ami miatt a Paks-2 blokkot ki kell venni a termelésből ), hétfő délután pedig a 4-es blokk (Paks-4) teljesítményének fele esett ki. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) tájékoztatása szerint utóbbi július 5-én délután a blokkon “generátor differenciál védelem” lépett működésbe, ami miatt kiesett a blokk teljesítményének fele.

A terv az, hogy a Paks-2 blokk ma újra a hálózatra termel majd. Addig marad a jelenlegi állapot: a nukleáris blokkok a 2000 MW névleges teljesítménymaximum helyett csak megközelítőleg 1200 MW-on dolgoznak.

Paks-2: a rakoncátlan

A paksi atomerőmű 2-es blokkja - Paks-2 - a négy nukleáris reaktoregység közt talán a rakoncátlanabb. Az 1974-ben építeni kezdett, de csak 1984 év végén hálózatra kapcsolt blokk 2014-ben üzemidő-hosszabbítási engedélyt kapott, Paks-2 e szerint 2034-ig üzemelhet. Legutóbb márciusban rendeltek el rajta “tervezett karbantartás” miatt teljes satuféket, de ez is csak egy újabb tétele annak, amiről az elmúlt években a Napi.hu többször is írt: az öreg atomerőmű működését váratlan meghibásodások, nem várt hibajelenségek miként befolyásolják. A Paks-2 blokkon 2019 augusztusában és 2020 márciusában is produkált hasonló, jelentős termeléskiesést okozó helyzet. Volt, hogy nem is sikerült a tervezett időre kijavítani a problémát, sőt. Olyan is, hogy a “karbantartás” befejezését követően csak többszöri próbálkozásra sikerült a visszakapcsolás és a megfelelő termelési szint elérése és tartása.Az OAH a paksi atomerőmű tavalyi működéséről szóló jelentésében azt írta, hogy a 2019-es esetszámokhoz képest 2020-ban a nukleáris biztonsági jelentésköteles események száma mintegy megduplázódott. A 19 eset okairól a Hivatal azt közölte, hogy azok jellemzően elektromos meghibásodásokkal magyarázhatók, és hogy a bejelentett esetek egyike sem jelentett veszélyt a nukleáris biztonságra.

Hasonló volt a mostani helyzethez az a május eleji helyzet, amikor szintén egy blokk nagyjavításába csúszott bele egy előre nem bejelentett újabb teljesítménycsökkenésbe. Amit később a cég azzal magyarázott, hogy előre egyeztetett visszafogás történt, mert a Mavir az országban felfutó napelemes termeléstöbblete miatt (amit kötelező átvenni a hálózatoknak) nem tartott igényt 340 MW paksi teljesítményre. Ahogy a kommunikációs cég a helyzetet magyarázta: “az esemény nem minősül üzemzavarnak és a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.-vel egyeztetve történt”. Ezzel együtt is az a konklúzió, hogy már egy szimpla napos hétvégén megdőlhet az évek óta egyre kevésbé meggyőzően mantrázott “Paks mindenek előtt” paradigma.

A helyzet sokadszorra idézi meg Mycle Schneider-t, aki 2019 szeptemberében adott interjút lapunknak (amikor az aktuális atomerőmű ipari adatanalízist - WNISR 2019 - Budapesten bemutatta). A nukleáris ipar krónikása szerint - “a nukleáris szektor nagy problémája ma az, hogy az erőművek öregek. A 30 év feletti reaktor-átlagéletkor pedig sok más mellett azzal is jár, hogy a tervezett karbantartások gyakorlati lebonyolítása során a termelésből kieső időszak fokozatosan elnyúlik. Úgy értem, hogy a tervezett javítás után, a blokkok visszatérése a termelésbe egyre bonyodalmasabb, mert menet közben többször, újra meg újra kell tervezni az indítási folyamatot, mert mindig kiderül még valami más is, amit meg kell oldani. Amikor az üzemanyagcserét vagy karbantartást megtervezik, azt egy bizonyos időszaknyi leállással számolják, de gyakran menet közben kell improvizálni és módosítani, amiből viszont az következik, hogy egyetlen leállás esetén akár hússzor is újra kell tervezni azt, hogy mennyi ideig tart a leállás. (…) Nem egyedi eset a magyarországi, mert ez az általános minta” - mondta a francia szakember.

Ahogyan az alábbi képen látszik, a paksi termelési potenciál (kék sáv) két lépésben esett vissza. A piros sáv a Mátrai Erőmű termelését mutatja, a citromsárga a napelemes erőművekét. A tegnapi nap csúcstermelője - legalábbis a látottak alapján - nagy valószínűséggel a napenergia volt, ami újabb fordulópontot jelez a dinamikusan átalakuló magyar energetikai rendszerben.

Magyarország áramtermelése 2021 július 01-06.
Magyarország áramtermelése 2021 július 01-06.
Kép: MAVIR

A paksi atomerőmű helyzete azonban a következő időszakban tovább romolhat. A jelenleg már 23 Celsius fok körüli a Duna vizhőmérséklet már az atomerőmű hűtési hatékonyságát is befolyásolhatja. A blokkok már most a télen standard 505-510 MW teljesítmény helyett inkább csak 490 MW körüli érték elérésére képesek. Ez nem jó hír Paks számára az ismét elkezdődő kánikula időszak elején, mivel az augusztusban éves rekord szintre felmelegedő Duna korábban is okozott már problémát. Az elmúlt három évből kétszer.

2019 július végétől augusztus elejéig, amikor a Duna hőfoka gyakran és tartósan 25 Celsius fok felé melegedett, az a probléma került elő, hogy automatikusan életbe kellett (volna) léptetni egy olyan riasztást, ami sűrűbb mintavételezéssel úgy korlátozza (fogja vissza) az atomerőművet, hogy a folyó vize - amibe az atomerőmű a hűtőfolyadékát üríti - ne melegedhessen 30 foknál magasabbra. Ez végül hivatalosan nem történt meg. Igaz, egy évvel korábban, 2018 augusztusában az erőmű azt a bravúrt is képest volt végrehajtani, hogy miközben az adott hónapban összesen 17 napon át volt az erőmű alatti területen 29 Celsius fokot meghaladó a folyóvíz hőfoka, a kritikus szakaszon az egyszer se érte el a vörös zónát. Mindezt úgy sikerült a statisztika számára produkálni, hogy az áramtermelés zavartalanul zajlott, és az erőmű felett 25,6 és 26,9 Celsius fok között ingadozott a “bemeneti” hőfok. A rekordhőmérséklet - bemondásra, mivel a hőmérő ahogyan az éppen most 10 éves Átlátszó akkori riportjában leírták: "elromlott" - 29,88 Celsius fokban sikerült megállapítani.