Magyarországra a következő hét évben (2021-2027 között) az új ciklus keretével, az előző ciklus maradványösszegeivel, valamint a Next Generation EU (NGEU) pénzeivel együtt, 2018-as árakon számolva 51,6 milliárd eurónyi forrás érkezik.

Döntő pillanatban vagyunk, rengeteg pénz érkezik a magyar gazdaságba a következő hét évben, ami arra is lehetőséget ad, hogy a magyar gazdaság a korábbihoz képest más úton induljon el. Ugyanakkor ha ezt a hatalmas mennyiségű pénzt rosszul költjük el, akkor nemcsak komoly esélyt szalaszt el AZ ország, de egyes vélemények szerint az felér egy nemzeti tragédiával is - hangzott el többektől a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT), a Magyar Urbanisztikai Társaság, valamint a Magyar Regionális Tudományi Társaság csütörtöki közös online konferenciáján, ahol a most kezdődő uniós ciklus  pénzeinek felhasználásáról illetve Magyarország esélyeiről beszélgettek az előadók.

Kapcsolódó

A konferencián a felszólalók között most is kirajzolódott egy törésvonal a kormányzati megszólalók és a kormánytól független szereplők között. Míg a kormányzati tisztviselők inkább azt kifogásolták, hogy az EU túlságosan is meg akarja kötni a kabinet kezét az uniós pénzek költésében, a vállalkozói, elemzői és kutatói oldal többek között az információ és a tervezés hiányát hozták fel.

Utóbbi azért érdekes, mert az előttünk álló hétéves ciklus pénzeinek elköltésénél az EU feltételül szabta, hogy a tagállamok kormányainak az érdekelt felekkel érdemi egyeztetést kell folytatni, a konferencián felszólalók elmondásából azonban inkább ennek hiányosságaira lehet következtetni, jóllehet az interneten a kormány már közzétett nyilvános konzultációkat az uniós forrásokról. Ugyanakkor az is kiderült: a magyar kormány az operatív programok terveit már - egy kivételével - ki is küldte Brüsszelbe és ott is folynak az egyeztetések.

A magyar kormány tavaly november 20-án küldte ki az előzetes terveit, április 8-án pedig egy módosított verziót és azóta folyamatosak az egyeztetések a bizottság és a kormány között annak érdekében, hogy április 30-i határidőig Magyarország olyan tervet nyújtson be, amely minden szempontnak megfelel - mondta Rózsa Judit, az Európai Bizottság strukturális reformokért felelős főigazgatóságának igazgatója. A tervek elbírálásánál az országspecifikus ajánlások nagy súllyal esnek latba, különös tekintettel azokra, amelyek a pénzfelhasználás szempontjából kulcsfontosságú területek - ilyen a közbeszerzési verseny javítása, az érdekelt felek bevonása a szakpolitikai döntéshozatalba, a korrupcióellenes keret megerősítése, vagy az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása. Korábban meg az hangzott el többször az EB részéről, hogy az érdemi egyeztetéseknek akkora a súlya, hogy azok hiányában a terveket nem lehet az Európai Tanácsnak elfogadásra javasolni.

A tervek szerint az április 30-ig benyújtott tagállami terveket a bizottság 2 hónap alatt elemzi és kiértékeli, és ha megfelelőnek tartja, benyújtja az Európai Tanácsnak jóváhagyásra.

Van egy kis bökkenő

Bár az EU jogszabályi kerete már készen áll a pénzek felhasználására, a saját erőről szóló jogszabályi keretet minden tagállamnak ratifikálnia kell és lehetőleg minél hamarabb - emelte ki Rózsa Judit. Ez azért lenne fontos, mert ez szükséges ahhoz, hogy már nyáron rendelkezésre álljanak ezek a források.

Eddig 17 tagállam ratifikálta már ezt a jogszabályi keretet, de Magyarország még nincs köztük. Márpedig teljes ratifikáció nélkül nem indulhat meg az uniós hitelfelvétel és a finanszírozás a NGEU keretében - ez konkrétan azt jelenti, hogy sem a helyreállítási és ellenálló-képességi alap (RRF) előlege, sem a járvány elleni védekezési célokra (például egészségügyi rendszerek megerősítése, bértámogatási programok, kkv-támogatás), illetve zöld és digitális célokra elkölthető ReactEU forrásai nem lesznek elérhetőek mindaddig, amíg ez nem történik meg - tette hozzá Rózsa Judit. (Az RRF-ből Magyarország 6,7 milliárd euró vissza nem térítendő forrásra és 10 milliárd euró hitelre, míg a REACT-EU keretéből 1 milliárd eurónyi forrásra számíthat - a szerk.)

Mire mennyit költene a magyar kormány?

A konferencián Dányi Gábor, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztések koordinációjáért felelős helyettes államtitkára beszélt részletesebben az Orbán-kormány uniós pénzek elköltésére vonatkozó konkrétabb terveiről.

Eszerint az uniós pénzek költésének tervezésekor egyrészt azt tartották szem előtt, hogy elkerüljék a két ciklus közötti beszakadást, másrészt mivel látszott már, hogy a pandémia miatt gazdasági válság is kibontakozik, az uniós források felhasználásának leggyorsabb elindítását szeretnék elérni. E szempontból pedig úgy gondolták, hogy - akár az intézményrendszerben, akár a programstruktúrában - a kis változtatások biztosíthatják leginkább a zökkenőmentesebb haladást, illetve amíg nincsenek elfogadott bizottsági határozatok az egyes programokról, intézményi kérdésekről vagy szabályokról, a már beváltakat lehet használni a legkisebb kockázattal.

A hétéves keret (MFF) elosztását jelenleg a kormány 8 operatív programra lebontva a következőképp tervezi:

  • Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) Pluszra 25 százalék;
  • Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP) Pluszra 19 százalék;
  • Területi és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) Pluszra 18 százalék;
  • Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) Pluszra 17 százalék;
  • Digitális Megújulás Operatív Program (DIMOP) Pluszra 10 százalék;
  • Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) Pluszra 7 százalék;
  • Végrehajtási Operatív Program (VOP) Pluszra 3,4 százalék;
  • Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) Pluszra 0,2 százalék.

Az RRF 5900 milliárd forintnyi keretét pedig 9 fókuszterületre osztaná el a kormány, amelyek között a leghangsúlyosabb az egyetemi fejlesztések, az egészségügy és a fenntartható klímacélok teljesítése. Ezek alapján a leosztás Dányi Gábor prezentációja szerint a következőképp nézne ki:

  • Fenntartható, zöld közlekedés: 23,9 százalék;
  • Egészségügy: 21,7 százalék;
  • Egyetemek megújítása: 20,9 százalék;
  • Energetika: 7,4 százalék;
  • Demográfia és köznevelés: 6,4 százalék;
  • Digitalizáció: 6,2 százalék;
  • Körforgásos gazdaság: 4,9 százalék;
  • Vízgazdálkodás: 4.9 százalék;
  • Felzárkózó települések: 3,5 százalék.

Az egészségügyi komponenssel kapcsolatban a Portfolio.hu arra hívta fel a figyelmet korábban, hogy ebben a kormány gyakorlatilag egy egészségügyi reformot is “becsomagolt”, illetve hogy az 1280 milliárd forintos keretösszegből 700 milliárdot a Dél-budai Centrumkórház (DBC) projektje vihet el.

Az uniós pénzek költésével kapcsolatban Pleschinger Gyula, az MKT elnöke, a jegybank monetáris tanácsának tagja a konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani ciklusban érkező uniós forrás csaknem másfélszer annyi, mint ami a korábbi időszakokban érkezett Magyarországra. Ennek azonban szerinte bőven meg is lesz a helye, hiszen az országnak van növekedési adóssága, amit a járvány okozta gazdasági kontrakció miatt szenved el. A járvány olyan folyamatokat is felgyorsított mint a digitalizáció, amely a termelés és a fogyasztás szerkezetében egyaránt változásokat idéz elő. A gazdaság újraindítását ezekhez a szerkezetében megváltozott igényekhez igazodó, új szerkezetben érdemes megfontolni a versenyképesség növekedése érdekében - fogalmazott Pleschinger.

Mi kellene a sikerhez?

Ahhoz hogy sikeresek legyünk kell egy fenntartható növekedési pálya, kell egy jól működő fejlesztő állam, illetve az oktatásba és innovációba való befektetés, hiszen ezek gazdasági termelékenységre gyakorolt növelő hatása megkérdőjelezhetetlen - állapította meg Gál Zoltán, a Magyar Regionális Tudományi Társaság elnöke. Az EU és Magyarország közötti Partnerségi megállapodásban az uniós források területi eloszlása kisebb hangsúllyal szerepel, pedig ez egy fontos és problematikus része az uniós források elosztásának, miután a nemzetgazdaság növekedése a régiók összességének növekedéséből adódik, azaz a leszakadó régiók is vissza tudják húzni a gazdaságot.

Felzárkózás szempontjából Magyarország a csatlakozás óta közepesen teljesített, az egy főre eső GDP-ben 10-14 százalékot ért el - mondta Gál Zoltán, aki szerint ebben Románia és Lengyelország sikeresebb volt. Az utóbbi 30 év viszont nem volt túl jó sem a kumulatív GDP-ben, sem a növekedés ütemében: ez volt a legrosszabb a három nagy modernizációs időszak közül eddig - mutatott rá a szakember. A Magyarország és a 12 legfejlettebb európai ország közötti fejlettségi szakadék a Trianon előtti időszakban kisebb volt, most pedig stabil - hangzik a konklúzió.

A potenciális növekedésben is elmaradt Magyarország: 2007-2019 között a munkaképes korúakra eső GDP-növekedés Romániában és Lengyelországban 1,5 százalékkal több volt, de pozitívumként megjegyezte, hogy Magyarország az elmúlt fél évtizedben a potenciális növekedését meghaladó ütemet tudott produkálni.

Eddig az egész gazdasági modellünk a közvetlen külföldi működőtőke-beruházásokra (FDI) épült, de erre önmagában nem lehet felzárkózást építeni. Az állami forrásokból, uniós alapokból illetve a hazai forrásokból megvalósuló beruházások sokkal jobban hozzájárulnak ugyanis a bruttó állóeszköz-felhalmozáshoz, mint az FDI. Ráadásul az FDI önmagában nem okoz növekedést, és még sok egyenlőtlenségi hatást is generál: még az FDI szempontjából legsikeresebb nyugat-magyarországi régióban is hiányoznak a hosszú távon fenntartható, endogén és innováció-vezérelt növekedés hatásai.

Gál Zoltán komoly problémának nevezte, hogy a legfejlettebb és a legszegényebb 5 megye GDP-je között 71 százalék a különbség, és a munkanélküliségi rátában is 5 százalékpont a különbség. Ahhoz, hogy ezen javítani lehessen, vidéken növekedési pólusokat kellene keresni.

Fokozatos lecsúszás

A kép a kelet-európai régióval összehasonlítva sem rózsás: négy magyarországi régió már több mint 10-15 éve Európa 20 legszegényebb régiói közé tartozik, és a különvált Pest megye is épphogy a 20 legszegényebb régió felett áll  - fogalmazott Gál Zoltán. E régiók nem is növekednek olyan gyorsan, mint néhány román régió: Temesvár például elérte a nyugat-magyarországi régiót, Székelyföld és Nagyvárad régiója már jóval fejlettebb, mint az észak-magyarországi és már csak egy román régió szegényebb, mint a legszegényebb magyar régiók.

Gál szerint a fővárosoknál is hasonló lemaradás érzékelhető egy főre eső GDP-ben: Budapest a növekedés ellenére az utolsó helyre került a cseh, lengyel, román és szlovák fővárosok sorában, és a növekedési ütem is lassú.

A magyar partnerségi szerződésben az egyik prioritásként jelölte meg a kabinet, hogy Magyarország ki szeretne törni a mérsékelt innovátori pozícióból, azonban itt még bőven lenne mit tenni: a kutatás-fejlesztési (k+f) ráfordításokban rosszul áll az ország. Nagyon alacsony ugyanis az egyetemi részarány, a 2020-ban erre fordított 700 milliárd forint lényegében fele a cseh kiadásoknak (ami szintén nem nevezhető magasnak) és az oxfordi egyetemének is csak a 1,5-szerese. Az is probléma, hogy az innovációs erőforrások nagy része még mindig Budapestre koncentrál, az innovációs potenciálban lévő szakadékot nem sikerült ledolgozni. Nem beszélve arról, hogy a vidéki egyetemi városok forrásfelszívó képessége is stagnál.

A felzárkózás a gazdaságpolitika minőségén múlik

Az uniós források - bármilyen árfolyammal is számolunk - a gazdasági növekedéshez érdemben, a GDP több százalékpontját elérő mértékben járulhatnak hozzá a növekedéshez - mondta Banai Péter Benő, a Pénzügyminisztérium (PM) államháztartásért felelős államtitkára. Az Európai Bizottság számításait alapaján a 2014-2020-as időszakban az uniós források által elért növekedési többlet a GDP csaknem 3 százaléka volt.

Azonban a felhasználás hatékonyságán is sok múlik. Az államtitkár szerint nem önmagukban az uniós források eredményezik a felzárkózást, hanem alapvetően a gazdaságpolitika minősége. Példaként említette, hogy a többéves bérmegállapodás 2016-ban, az első évben a szociális hozzájárulási adó kulcsának jelentős csökkenése, a minimálbér és a garantált bérminimum szintjének jelentős növelése mellett mintegy 1 százalékponttal növelte a GDP-t, miközben az államháztartás stabilitása is megmaradt. Vagyis szerinte ez egy olyan gazdaságpolitikai lépés volt, amely nem került semmibe az államháztartásnak, mégis jelentősen emelte a növekedési szintet.

Mellékhatások

Banai - aki az uniós szabályrendszert túl szigorúnak tartja a gazdaságpolitikai eszközök és célok meghatározásában - szerint az uniós forrásoknak vannak “mellékhatásai is”: példaként említette, hogy a jogszabályban elvártnál jóval több hazai finanszírozást igényel a források felhasználása az el nem számolható költségek és költségnövekmények miatt.

A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) esetében például az áfa el nem számolhatósága ezermilliárd forintos pluszkiadást jelent, az uniós források megelőlegezése miatt pedig a kormányzati kifizetés és a későbbi bizottsági átutalások között a GDP több mint 2 százalékát kitevő, ezermilliárdos különbség van, így a GDP-arányos államadósság átmenetileg jelentősen magasabb lehet az uniós források felhasználásával, mint akkor, ha a kormány a kedvezményezettek felé csak annyit fizetne ki, mint amennyi az uniós átutalás.

Emellett az átlagon felüli növekedés átlagon felül növeli az ország befizetéseit is: 2021-2027 között a magyar hozzájárulás éves átlagos szinten mintegy 190 milliárd forintos többletbefizetést jelent, ami a hétéves ciklusban 53 százalékos növekedés a 2014-2020-as befizetésekhez képest.

Az uniós fejlesztéspolitika fokmérője lehet az RRF

Sokan az előttünk álló hétéves időszakban Magyarországra érkező uniós pénzekre úgy hivatkoznak, mint a "soha nem látott" mennyiségű támogatásra. Heil Péter, az Európai Parlament akkreditált fejlesztéspolitikai szakértője ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy ha reálértéken összehasonlítjuk az előző fejlesztési ciklusokat, akkor az derül ki, hogy a hagyományos politikák (kohézió, agrártámogatások) forrásai valójában 27 százalékkal csökkentek.

A képet az RRF változtatja meg. Ez viszont ezúttal nemhogy gúzsba köti a tagállamokat, hanem a kohéziós politikához képest jóval szabadabb kezet ad a tagállamoknak. A nagyobb önállóság azonban nemcsak lehetőség, de felelősségel is jár. Véleménye szerint az EU-ban az RRF sikerét az egész európai fejlesztéspolitika sikerének vagy kudarcának a fokmérőjeként fogják kezelni, ezért Magyarország sikere, mint az egyik legnagyobb kedvezményezetté, ebben kiemelt szerepet fog játszani.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.