Az Európai Bíróság szétcincálta azt a törvényt, amelyet a magyar kormány 2017-ben azzal a céllal fogadott el, hogy átláthatóvá tegye azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldről kapnak adományokat. (Ehhez hasonló szabályozást Vlagyimir Putyin vezetett be Oroszországban, igaz azok a jogszabályok a magyarnál már jóval messzebb mentek a külföldről finanszírozott civil szervezetek szabályozásában - a szerk.)

A törvény értelmében az említett szervezeteknek "külföldről támogatottként" kell nyilvántartásba vetetniük magukat a magyar hatóságoknál, amennyiben egy adott év során az általuk kapott adományok összege elér egy bizonyos küszöbértéket. A nyilvántartásba vétel során azon adományozók nevét is fel kell tüntetniük, akiknek a támogatása eléri vagy meghaladja az 500 ezer forintot (mintegy 1500 euró), valamint a támogatás pontos összegét. Ezt az információt a későbbiekben egy nyilvánosan hozzáférhető és ingyenes elektronikus portálon teszik közzé.

Az érintett civil szervezeteknek ezenfelül honlapjaikon és kiadványaikban fel kell tüntetniük azt a tényt, hogy "külföldről támogatott szervezeteknek" minősülnek.

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, amely eljutott az európai bírósági szakaszig. A bizottság az ügyben arra hivatkozik, hogy a külföldről finanszírozott civil szervezetek átláthatóságára vonatkozó törvény sérti a tőke szabad mozgásának elvét, valamint egyes, az Európai Unió Alapjogi Chartája ("Charta") által védelmezett alapvető jogokat:

  • a magánélet tiszteletben tartásához való jogot,
  • a személyes adatok védelméhez való jogot
  • és az egyesülés szabadságához való jogot.

Megbélyegző

Az Európai Bíróság főtanácsnoka, Manuel Campos Sánchez-Bordona a kedden ismertetett indítványában úgy véli, hogy valamely adománynak egy magyar civil szervezet számára külföldről történő juttatása tőkemozgásnak minősül. E tőkemozgást Magyarországon olyan feltételeknek rendelték alá, mint a civil szervezetekkel szemben előírt azon kötelezettség, hogy "külföldről támogatott szervezetekként" kell nyilvántartásba vetetniük magukat, és bizonyos adatokat közzé kell tenniük.

A főtanácsnok szerint kétségtelen, hogy ezeket a feltételeket kizárólag a külföldről származó adományok esetében kell alkalmazni, ezért ez a kikötés sokkal nagyobb valószínűséggel érinti más tagállamok állampolgárait, mint a magyarokat.

A fentiek alapján a főtanácsnok úgy véli, hogy az említett feltételek a tőke szabad mozgását korlátozzák, mind az érintett szervezetek tekintetében, amelyek finanszírozási nehézségekkel nézhetnek szembe. Korlátozott lehet az egyesülési szabadsághoz való joguk gyakorlása,  külföldi adományozóik elrettenhetnek az adományok juttatásától az ezen ügyletek részleteinek közzétételéből eredő esetlegesen megbélyegző hatás okán, amely ügyletek egy olyan ideológiai hozzáállás kifejeződései, amely kellemetlen lehet a magyar nemzeti környezetben.

Ami konkrétan az egyesülés szabadságához való jogot illeti, a vitatott szabályozás pénzügyi hatásai kiterjedhetnek az érintett szervezetek életképességére és fennmaradására, megnehezítve egyesületi céljaik elérését. Ezenfelül az említett szabályozás azzal, hogy megnehezíti a potenciális adományozók gazdasági hozzájárulását, közvetlenül érinti e személyeknek az egyesülés szabadságához való jogát.

Sérül a személyes adatok védelme

A magánélet és a személyes adatok védelmét illetően a főtanácsnok kiemeli, hogy az adományozó nevének puszta közlése önmagában elegendő az azonosításához, illetve ahhoz, hogy ez a közlés az uniós jognak a személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezései hatálya alá tartozzon. Az a tény ugyanis, hogy az adományozó neve elválaszthatatlanul egy civil szervezet javára juttatott adományra vonatkozó adathoz kapcsolódik, olyan kötődésnek minősül, amely önmagában az adományozó és az említett szervezet közötti affinitást mutatja, ami hozzájárulhat az adományozó ideológiai profiljának meghatározásához.

A főtanácsnok továbbá rámutat, hogy a közzétett adatok révén megalkotható profil megalkotása elrettenheti az adományozókat attól vagy legalább is kevésbé vonzónak találhatják azt, hogy civil szervezetek fenntartásához járuljanak hozzá.

Ezek alapján a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy a meghatározott, Magyarországon letelepedett egyesületek számára külföldről adományokat juttató személyek nevének, valamint adományaik összegének közzététele egy, a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartásban az e személyek magánéletébe történő beavatkozásnak minősül, mivel személyes adataikat kezelik.

Következésképpen a főtanácsnok úgy véli, hogy ezen adatok közzététele a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogokba, valamint az egyesülési szabadsághoz való jogba történő beavatkozásnak minősül, amely jogokat a Charta biztosítja.

A pénzmosás és a terrorizmus elleni harccal mi lesz?

A főtanácsnok elismeri, hogy egyes, Magyarország által hivatkozott közérdekű célok - mint például a közrend védelme, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem - főszabály szerint igazolhatják az érintett jogokba történő beavatkozást. A főtanácsnok mindazonáltal úgy véli, hogy bár a közrend védelmének célkitűzése jogszerűvé teheti az azon civil szervezetekkel szembeni intézkedéseket, amelyek gyaníthatóan megsértik a közrendet, nem tehet azonban érvényessé egy olyan szabályozást, amely előzetes jelleggel, valamennyi ilyen szervezettel szemben írja elő a vitatott kötelezettségeket.

Másfelől a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályozás rendelkezései elégségesek a megfelelő védelem biztosításához.

A főtanácsnok szerint a vitatott intézkedések aránytalanok, mivel

  • az 500 000 forintos küszöbérték rendkívül alacsony, az okozott sérelmek súlyosságára tekintettel;
  • az EU más tagállamaiból származó adományokat ugyanúgy kezelik, mint az unión kívülről származókat;
  • a megtámadott kötelezettségek nemteljesítése a jogszabályt megsértő szervezet feloszlatásához vezethet.

E körülményekre figyelemmel a főtanácsnok azt javasolja az Európai Bíróságnak, állapítsa meg, hogy a vitatott magyar szabályozás indokolatlanul korlátozza a tőke szabad mozgását, mivel olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a Charta által védett alapvető jogokba történő igazolatlan beavatkozással járnak a magánélet, a személyes adatok védelme és az egyesülési szabadság tekintetében.

Az Európai Bíróság közleménye hangsúlyozza, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé, amelynek bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben, az ítéletet tehát egy későbbi időpontban hozzák meg. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a főtanácsnoki véleményhez tartani szokták magukat az uniós testület bírái, vagyis az ítéletek általában tükrözik a főtanácsnoki véleményt.

A közlemény továbbá arra is emlékeztet, hogy ha a bíróság az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállammal szemben megállapítja  kötelezettségszegést, akkor az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Amennyiben a bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat. Mindazonáltal, amennyiben a tagállam nem tett eleget a valamely irányelv átültetésére elfogadott intézkedéseinek bizottságnak történő bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a bíróság a bizottság indítványa alapján már az első ítéletben szankciókat alkalmazhat.