A kutatóintézet szerint a legtöbbet az eleve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők bukták: a legalsó 10 százalék 2010-ben még a jövedelmek 4,2 százalékával, 2016-ban pedig már csak 3,3 százalékával rendelkezett. Mindez annak fényében különösen rosszul mutat, hogy a 2006. évi 2,6 százalékos arányról érték el a 2010. évi 4,2 százalékos részesedést, köszönhetően az akkori kormányok szegényeket mostaninál sokkal inkább segítő szociál- és adópolitikájának.

Ha ezeket az arányokat "forintosítjuk", akkor reálértékben kifejezve - 2006-ot tekintve a bázisévnek (39,7 ezer forint) - 2010-ben 44,6 ezer forint, majd 2013-ra folyamatos csökkenés mellett, 39,3 ezer forint lett az egy főre jutó havi jövedelmük. Csak 2016-ban sikerült megelőzni a kormányváltás előtti szintet. Összességében ebben a közel 1 millió fős körben 2006 és 2016 között, tehát 10 év alatt mindössze 6 százalékkal nőttek a reáljövedelmek - állapítják meg.

Kapcsolódó

Egymillióan mindenki felett

Összességében a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 1-1 millió fő egy főre jutó jövedelmében 2006-ban 7,5-szeres volt a különbség, ami 2010-re 4,3-szeresre olvadt. Az erőteljes jövedelmi átrendezésnek köszönhetően azonban 2016-ra ismét nőtt a különbség, 5,4-szeresre.

A középosztály jövedelmének több mint egy évtizedes stagnálása és az alsóbb rétegek ezen a téren mutatott relatív leszakadása különösen kopár képet fest, ha a nemrég megjelent MNB tanulmány adatait is figyelembe vesszük. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb elemzése szerint a magyar lakosság vagyoni helyzetében mutató különbségek erőteljesebbek, mint a jövedelmiek alapján várnánk.

Az természetes, hogy minden mutatóban a felsőbb rétegek mutatkoztak tőkeerősebbnek, de a felső 10 százalék különösen kiemelkedett az erős jövedelemképző erővel rendelkező pénzügyi eszközök területén, azok 66 százalékát birtokolva. (Ezen belül övék például a részvények 92-a, az állampapírok 87 százaléka, de a készpénz és betétállomány 39 százaléka is). E tekintetben is széles szakadék tátong tehát a legfelső 10 százalék és az őket követő összes alsóbb társadalmi réteg között.

Ez a fő csapásirány hét éve

A társadalmi leszakadás és az egyenlőtlenségek növekedése elsősorban a kormányzati intézkedések következménye. Az elmúlt évek trendszerű, mind szélesebb körben fölfele történő jövedelem-újraelosztás főleg az adórendszerben és a szociálpolitikában történt változtatások következménye. Az előbbit leginkább az egykulcsos adó bevezetése és az azt kísérő intézkedések fémjelezték, míg az utóbbit a munkanélküli segély radikális visszavágása, a közmunkában messze létminimum alatti jövedelemért foglalkoztattok jelentős növekedése jelentette.

A minimálbér emelése 2017-ben és 2018-ban átmenetileg valószínűleg valamennyit javítani fog a fent felvázolt arányokon. A GKI egyéb vizsgálatai azonban arra mutatnak rá, hogy ez a nettó jövedelmekre a vártnál kisebb hatást gyakorol. Az MNB által kimutatott vagyoni helyzeten csak a tőkejövedelmek erőteljesebb megadóztatása változtatna. Változatlan gazdaságpolitika esetén tehát a társadalmi polarizáció csak átmenetileg mérséklődhet.

(A képen: Szegénység, fotó: Mészáros János, MTI)