Ezt tette az Orbán-kormány az országgal nyolc év alatt

Kedden Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter benyújtotta a harmadik Orbán-kormány utolsó költségvetését, amely így lehetőséget terem arra, hogy megvizsgáljuk, mit tett az államháztartással és az országgal négy (2014-2018 között), illetve nyolc év (2010-2018 között) alatt ez a kormányzati erő.

Bár a mindenkori költségvetési törvény jó közelítéssel leírja egy kormány gazdaság-, társadalom- és szociálpolitikáját, és utalhat arra is, miként viszonyul a szabadságjogokhoz, teljes képet mégsem adhat a kormányzás egészéről. A 2018-as költségvetés benyújtásával a kormány célegyenesbe fordul, aminek a végén már az egy év múlva esedékes országgyűlési választások láthatóak. (2018 hosszú idő után nem lesz teljes választási év, mivel az önkormányzati választások csak 2019 szeptemberében lesznek.)

A kormány két éve bevezetett újítása a korai költségvetés: a büdzsé tervezetének benyújtását a kiszámíthatóság és stabilitás jegyében hoztak előre szeptemberről májusra, így azt a parlament már június közepén elfogadhatja a korábban megszokott decemberrel szemben. Ha az elfogadás után nem nyúlnának a költségvetési tervekhez, akkor az valóban a kiszámíthatóságot és a stabilitást szolgálná, ám ez éppen az Orbán-kormány ad hoc politikai kormányzása miatt nem valósulhatott meg. Ennek ékes példája a hetvenoldalas 2017-es költségvetési módosítás, amely most került a parlament elé. Minden bizonnyal hasonló sors vár a 2018-as büdzsére - legyen bármilyen színű is a 2018 májusában összeálló új kormány -, így valószínű, hogy a most elfogadásra kerülő költségvetés csak 2018 júliusáig lesz érvényben.

Az elmúlt nyolc - még pontosabban az elmúlt négy - évben a kormány vitathatatlan módon megteremtette azt a költségvetési stabilitást, amelyre a baloldali és liberális elődei képtelenek voltak. Mára a GDP három százaléka alatt van a hiány, a csökkenő államháztartási deficit a gazdasági tervezés sarokpontja lett. Mindezt segítette a támogató környezet: az uniós támogatások irdatlan méretű beáramlása, valamint az erre épülő gazdasági növekedés. Más kérdés, hogy ha kirántanák a magyar gazdaság lába alól az uniós támogatásokat vagy ha 2020 után megszűnnek ezek a támogatások, akkor a magyar gazdaság - és vele az államháztartás is - padlóra kerülhet.

A 2010 tavaszán publikált Fidesz-féle választási programban Orbán Viktor, a párt elnöke úgy fogalmazott, hogy "olyan kormány kell, amely odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, megérti a problémáikat", és felsorolta azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tart. Ezek a következők: a munka, az otthon, a család, az egészség, a rend, és mindennek eszköze az "erős kormány - olvasható az akkor még kormánytól független Origón.

Nagyon erős lett az állam

E kijelentés függvényében nem is meglepő, hogy miként alakultak az államháztartás funkciók szerinti kiadásai: az erős állam jegyében az állami működési funkciók a 2010-es 2071,7 milliárd forintról 2018-ra 3480 milliárd forintra emelkedtek. A 2010-es árakon számolva az infláció 2011 és 2018 között 14,7 százalék volt, ezzel szemben az állami működési kiadások 68 százalékkal bővültek.

Az általános közösségi kiadások takarják a szűken vett kormányzat és törvényhozás működését: ez a 2010-es 1321,1 milliárdról 2018-ra 2239 milliárdra emelkedett, ami 69,5 százalékos emelkedés.

Minden soron dinamikus a növekedés, még az évekig elhanyagolt honvédelmi kiadásoknál is, ahol a 2013-2014-es történelmi mélypont után az utóbbi két évben kezdtek el növekedni a költések, egyrészt a béremeléseknek, másrészt a menekültválságnak, harmadrészt pedig a NATO felé tett vállalásoknak köszönhetően. A kormány elkötelezte magát nemzetközi szinten is a honvédelmi kiadások növelése mellett, így két évtizedes adósságot törleszt - igaz, a megvalósítás érdemi része a következő évek feladata lesz.

Hasonló trendet látni a rendőrségi büdzsénél: a 2010-es 501 milliárddal szemben 2014-ben még csak 599 milliárdra nőttek a kiadások, majd az igazán nagy ugrás az utóbbi években következett be, s jövőre már 892 milliárdot költ az állam a rendfenntartásra. Így a kiadások 78 százalékkal nőttek 2010-hez képest - ezt kell összevetni az alig 15 százalékos inflációval.

A jóléti kiadások is nőttek, de lassabban

Az ígéretek ellenére a jóléti kiadások jóval lassabban növekedtek, hisz a jóléti funkciókra jövőre 10 505,6 milliárd forint jut, szemben a 2010-es 8 322,0 milliárd forinttal. Hatalmas összeg a 10 505,6 milliárd forint, ez a 2018-ra tervezett 40 353 milliárd forintos GDP csaknem 25 százaléka - ami ugyanakkor csökkenést jelent, hisz négy évvel ezelőtt még a GDP 30 százaléka is elment jóléti kiadásokra. Ez azonban irreálisan magas összeg, és a magyar gazdaság versenyképtelenségének egyik okozója volt.

A nyugellátások az évek során 25 százalékkal emelkedtek, ami tízszázalékos reálnövekedést takar, miközben a vonatkozó törvények szerint a nyugdíjak reálértékének egy fillérrel sem kellett volna emelkednie - épp a Fidesz-kormány törvénymódosítása után. A nyugdíjkiadások növekedésben az emelések mellett szerepet játszott a nyugdíjasok számának növekedése, illetve az új nyugdíjasok magasabb induló nyugdíja a nyugdíjrendszerből kieső - jellemzően - alacsonyabb ellátásokkal szemben.

Hasonló trendet láthatunk az egészségügyben és az oktatásban, a szektorra fordított kiadások emelkedtek, ennek ellenére hatalmas hiányosságok és feszültségek keletkeztek. Az egészségügyi intézmények mindennapos működési problémával küzdenek, folyamatos a munkaerő elvándorlása külföldre, ezért hiába az egészségügyi kiadások 35 százalékos növekedése 2010-hez képest, a nagyon alacsony bázis és az örökölt, illetve a kabinet által generált problémák miatt a jóléti szolgáltatások egyik Achilles-sarka lett az egészségügy.

Az oktatás sem áll sokkal jobban

Az oktatás színvonala az elmúlt nyolc évben érzékelhetően romlott a kormányzat által elhatározott szerkezeti átalakítások következtében. A pénz nem minden, hisz az oktatási kiadások 26,5 százalékkal magasabbak 2010-hez képest, ami 11 százalékos reálnövekedést jelent - ami persze messze elmarad a kormányzati kiadások 70 százalékos növekedésénél, de még mindig növekedést jelent.

Ennek ellenére az oktatás színvonalának elmúlt években tapasztalható csökkenése hosszú távon ássa alá a magyar gazdaság versenyképességét, de a funkcionális analfabéták újratermelése akár a demokratikus rendszer működését is veszélyeztetheti.

Kilőtt a sport

Eközben kiemelkedő mértékben, 261,9 százalékkal emelkedtek a sportra fordított állami kiadások: míg 2010-ben 66,5 milliárd jutott közpénzből erre a célra, jövőre már 262 milliárd forintot költ a kormány.

A kabinet elnyelte a gazdaság egy részét is

Az erős állam egyik megtestesítője Orbán Viktor miniszterelnök szerint az erős állami kontroll és a fajsúlyos jelenlét a gazdaságban. Az elmúlt nyolc évben állami kézbe került az energiaszektor jelentős része, de hasonló folyamatok zajlottak le a magyar bankrendszerben is, hisz az elmúlt években két bankot is megvásárolt az állam - közülük az MKB-t tovább is adta baráti tulajdonosoknak.

Ennek fényében nem meglepő az állami gazdasági célú kiadások növekedése sem: a gazdasági funkciókra 2010-ben 3145,2 milliárd forint jutott, 2018-ben pedig 4110 milliárd forint, vagyis a növekedés 31 százalékos, ami némileg meghaladja a jóléti kiadások növekedését, de messze elmarad az állami funkciók bővülésétől.

A kormány az elmúlt nyolc évben erőteljesen növelte a közösségi közlekedési támogatásokat. Nem utolsósorban az uniós támogatásokból, több száz kilométernyi vasútvonal újult meg, de saját költségvetési forrásokból is jelentős közútfejlesztéseket indítottak.

A közlekedési infrastruktúra fejlesztése hosszú távon megtérülő beruházás - bár itt is akadhatnak kivételek -, és ugyanez elmondható lenne az energiapiaci beruházásokról. A magyar állam 2010-ben még csak évi 10 milliárdot, jövőre 215 milliárdot költ az energiaiparra - a kettő közötti különbségek a Paks 2 beruházás magyarázza, amivel "csak" egy gond van: eddig nem sikerült a kormánynak olyan számítással előállnia, amely megalapozottan igazolná a paksi konstrukció működőképességét.

A kormányzati funkciók szerint a környezetvédelmet is a gazdasági funkciókhoz sorolják, pedig a jóléti kiadásokhoz talán több közük van. A környezetvédelmi ráfordítások alakulása szintén meglepetéssel szolgál: 2010-2014-ben - az uniós támogatásoknak köszönhetően - dinamikusan emelkedett, ám a 2014-es csúcshoz (378,8 milliárd forint) képest 2018-ben már kisebb csökkenés várható, 362 milliárdot szánnak erre a célra.