A jogeset a Bírósági Határozatok Gyűjteményében jelent meg és az alapvető jogi kérdés az volt, hogy a felszámolási eljárásban van-e helye beszámításnak, az egymással szembeni követelések beszámításának.

A követelését hiába váró cég felszámolást kezdeményezett az adós cég ellen. A kezdeményező a 4,8 millió forint tőketartozást és a rá rakódó követeléseket be is jelentette a felszámolónak, aki azt nyilvántartásba vette 5,6 millió forinttal. Ezt követően a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választottbíróság a felszámolást kezdeményező kárára 8 millió forintot ítélt meg a végrehajtás alatt lévő cég számára. A felszámolást kezdeményező számba vette a tartozását, illetve a követelését, és úgy találta, hogy végül ő tartozik 1,6 millióval a felszámolás alatt levő cégnek, az összeget át is utalta. A felszámolóbiztos egyezséget is kötött a felszámolást kezdeményező céggel, amit a bíróság jóváhagyott.

A felszámoló mégis 8 milliót követelt

A jogi csűrcsavar ezt követően kezdődött, a felszámoló ugyanis végrehajtást kért a felszámolást kezdeményező ellen, a választott bíróság által megítélt 8 millió forintra. A felszámolás kezdeményezője viszont elment a bíróságra, kérve a végrehajtás felfüggesztését, mivel ő a tartozását megfizette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megszüntette a végrehajtást. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a beszámításnak a Polgári törvénykönyvben meghatározott korlátai a felszámolási eljárásban nem érvényesülnek, a felszámolás kezdeményezője követelése megfelelt a csődtörvény által támasztott követelményeknek, mivel azt az a felszámoló elismert követelésként nyilvántartásba vette. A felszámolási eljárásban az érintettek egyezséget kötöttek, de ez csak úgy valósulhatott meg, hogy az egyezség tárgyát képezték a felszámolás kezdeményezőjének a felszámoló által nyilvántartásba vett követelései is.

Másodfokon másképp látták, mint elsőfokon

A felszámoló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a felszámolást kezdeményező követelése nem tekinthető végrehajtható követelésnek, a beszámítani kért követelése a felszámolási eljárásban megkötött egyezségben nem szerepel. Önmagában a felszámoló általi nyilvántartásba vétel nem eredményezi azt, hogy a felszámolást kezdeményező követelése "végrehajtható" követelés legyen, és nem tekinthető közokiratba foglalt ellenkövetelésnek sem.

A Kúria döntött: van helye beszámításnak

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt - a felszámolást kezdeményező cég terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához. A legfőbb bírói fórum az elsőfokú ítéletet hagyta jóvá. Indoklásában kifejtette, hogy a speciális szabály (a lex specialis) és az általános szabály (a lex generalis) egymáshoz való viszonyát meghatározó jogelvből, a felszámolási eljárásban a Polgári törvénykönyv általános szabályaival szemben a csődtörvény speciális szabályai érvényesülnek. Vagyis a felszámolási eljárásban az egymással szemben álló, elismert tartozások és követelések beszámításának van helye.