Tudományos tény, hogy ahhoz, hogy fel lehessen venni a harcot a klímaválsággal szemben, nem szabad növelni, de még inkább csökkenteni kellene a mezőgazdasági célra felhasznált területek nagyságát, helyreállítva azokat a természeti károkat, amelyeket a művelés okozott ezeken a földeken – nyilatkozta a Napi.hu-nak Szöllősi Réka élelmiszer-politikai elemző.

Nehezítő körülmény, hogy mindeközben egyre több embert kell élelmiszerrel ellátni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) aktuális előrejelzése szerint a globális népességszám körülbelül tízmilliárd fő felett tetőzik majd.

Az élelmiszertermelés globális rendszere átalakítására mintegy tíz év áll még rendelkezésre a szakértők szerint ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a 2050-re kitűzött uniós klímasemlegességi célokat. Ennek eléréséhez pedig Szöllősi Réka szerint elengedhetetlen – egyebek mellett – a fejlett országokban élők étrendjének megváltoztatása: az állati eredetű élelmiszerek helyett a növényi eredetűek felé kell hajlani, ehhez ugyanis sokkal kevesebb termőföld felhasználására van szükség, mint az állattenyésztéshez.

Egy 2018-as EU-s kutatás alapján egy átlageurópai ökológiai lábnyomának körülbelül 40 százalékát az étkezés teszi ki, vagyis hétköznapi életünknek ez az a területe, amelyen kis változtatással nagyot léphetünk előre a környezetbarát életmód irányában. Mindeközben erről kevés szó esik, a zöldebb jövőhöz az általános vélekedés szerint elsősorban például az energiafelhasználás korszerűsítésén vagy az elektromos autókon át vezet az út.

Nem kell mindenképp végletekben gondolkodni, nem kell mindenkinek vegánnak lennie, már az is sokat javíthat a helyzeten, ha flexitáriánus elveket kezdünk el tudatosan követni, vagyis csökkentjük az állati eredetű táplálékforrásokat az étrendünkben

– szögezte le az elemző, hozzátéve, ezzel a lépéssel akár spórolhatunk is. A globálisan – elsősorban a fejlődő országok miatt – megnövekedett kereslet és a termelési költségek állandó növekedése miatt ugyanis a hús- és tejtermékek ára jellemzően emelkedik, és ez a tendencia várhatóan nem is változik.

Mit is jelent a vegánság?

Vegánnak nevezzük azt, aki nem fogyaszt semmilyen állati eredetű ételt – húst, tejterméket, tojást, mézet. Mindezek mellett kerül minden olyan árut vagy szolgáltatást, amely, közvetetten vagy közvetlenül, állatok felhasználásához, kizsákmányolásához köthető. Így például nem vásárol szőrmét, bőrből készült használati tárgyakat, állati eredetű összetevőkből vagy állatokon tesztelt kozmetikumokat.

Hangsúlyozta, a probléma megoldása újfajta szolidaritást kíván a Föld fejlett térségeiben, így az Európában lakóktól is. Egyrészt szembe kell nézni azzal, hogy eddig az európai átlagember a valós szükségleteinél jóval több állati eredetű élelmiszert fogyaszt. Másrészt pedig azzal, hogy ezek előállításának káros környezeti és szociális hatásait gyakran exportálja a kontinens a fejlődő térségek felé, például a haszonállatok takarmányozásához szükséges szóját javarészt az esőerdők kiirtásával állítják elő. Harmadrészt fel kell ismerni, hogy az európaiak rendelkeznek azzal a privilégiummal, hogy egy élelmiszerboltba betérve kiválasszák azt, mit vásárolnak, dönthetnek növényi fehérjeforrások mellett is, ellentétben azokkal, akiknek például Ázsia térségeiben egyetlen tehén jelenti a család élelmiszerforrását.

„A hazai táplálkozási felmérések ráadásul rendre kimutatják, hogy kevesebb gyümölcsöt, zöldséget, gabonát, hüvelyest és magvakat eszik az átlagember, mint kellene. A gyártók fogyasztói kutatásai pedig rendre arra az eredményre jutnak, hogy a magyarok legnagyobb félelme húsfogyasztás csökkentése kapcsán a fehérjehiány, noha a tudomány már igazolta, hogy az emberi fehérjeigény akár teljes mértékben növényi forrásokból is fedezhető"

– mondta Szöllősi Réka.

Ez persze nem kizárólag Magyarországra igaz, az egész világon folyamatosan nő a húsfogyasztás, ami a haszonállattartással összefüggő, korábban említett globális környezeti problémák miatt biztosan nem fenntartható.

Gulyáslelkület vs. egyéni felelősség

Általánosságban kijelenthető, hogy az étkezés szinte tabutéma, talán mert az emberek az identitásuk részének tekintik a táplálkozást, ami „adott”. A magyarok esetében különösen érzékeny területnek számít a húsevés, pedig ha legfeljebb két-három évtizede jellemző az átlagos magyar életvitelre az állati eredetű termékek, különösen a húsfélék mindennapi jelenléte a táplálkozásban – mondja Szöllősi Réka.

Mindeközben kétségtelen, hogy „a népegészségügyi statisztikák és az életmóddal összefüggő nemfertőző betegségek elterjedtsége alapján is borzasztó egészségtelen a magyar étrend: túl sok benne a telített zsír, túl sok a só, túl sok olyan elem van benne, ami nem tesz jót a szervezetnek, és túl kevés olyan, amire viszont szükség lenne. Mind egészségügyi, mind környezeti-fenntarthatósági szempontból reformálásra szorulna az átlagos magyar konyha”.

Az elemző kiemelte, „a táplálkozás klímaváltozásra gyakorolt negatív hatása csak abban az esetben lesz csökkenthető, ha változtatunk a hozzáállásunkon, és elengedjük azt az alapvetést, hogy az étkezésünk tabu, élvezeti faktor, amelyen nem vagyunk hajlandóak változtatni”. Hozzátette, érdemes lenne úgy tekinteni erre a változtatásra mint

„lehetőségre, nem pedig mint veszteségre”,

amely révén elérhetjük, hogy a következő generáció – gyermekeink és unokáink – rendelkezésére álljon megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer.

Növekvő uniós elvárások a következő évtizedben

A klímacélok és vállalások megvalósítása érdekében az Európai Unióban is vannak arra törekvések, hogy fenntarthatóbbá tegyék a kontinens élelmezési rendszerét, rövidítsék az ellátási láncokat, valamint szeretnék elérni, hogy az uniós polgárok étrendjében jelentősen növekedjen a növényi alapú táplálékok aránya.

A támogatási rendszert is igyekeznek ehhez igazítani, ám ez nem könnyű, mivel sokak érdekét sérti. Az EU agrártámogatási rendszere évtizedek óta alapvetően az állati eredetű élelmiszer-előállítás támogatására van berendezkedve

– mondta Szöllősi Réka.

Ennek keretében a tervek szerint lesz majd olyan védjegy az élelmiszereken, amelynek segítségével az egyes termékek vagy termékcsoportok ökolábnyomát össze lehet majd vetni. A tagállamoknak várhatóan saját programot kell majd megalkotni a fenntartható élelmiszerellátási rendszerek kidolgozására, ennek egyik eszközéül javasolhatják például a fogyasztási adóztatás átalakítását is, a fogyasztási szokások megváltoztatásának ösztönzésére.

Szöllősi Réka ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy „Magyarországon a zöldségek és gyümölcsök, az egészséges növényi fehérjeforrásnak számító hüvelyes növények és a belőlük készült élelmiszerek áfája magasabb, mint az állati eredetű termékeké. Át kellene gondolni, hogy hogyan tudnánk fenntarthatóbbá tenni Magyarországon az élelmiszer-ellátást a szabályozás, az adópolitika, az uniós támogatások odaítélése és az előállított termékek összetétele szempontjából”. Ezekre uniós példa már akad: Hollandiában és Dániában elindultak már olyan programok, amelyek segítik a gazdálkodók átállását az állati eredetű fehérjékről a növényi eredetű fehérjék előállítására.