Legalább 15 milliárd forintra lenne szüksége a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott fogászatoknak ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a szektor működése, mondta az Economxnak Nagy Ákos, a Magyar Orvosi Kamara volt alelnöke, Zala vármegyei fogorvos. 

Mínuszban a fogászati büdzsé

A jövő évi költségvetésben 1,5 milliárd forinttal kevesebb jut a fogászati ellátásra, az idei évi 88,1 milliárd forint után 2025-ben 86,6 milliárd forintot szánnak a területre az államkasszából. Ráadásul Nagy Ákos szerint az elmúlt két évben közel hatmilliárd forintot vettek ki a fogászati büdzséből, mert a bértámogatás sor túl volt tervezve, és átcsoportosítás helyett, inkább elvették a milliárdokat.

Nagyságrendileg 2800 alapellátó fogorvos lehet Magyarországon, 242 alapellátó fogorvosi praxis a NEAK adatbázisa szerint üres.

Kapcsolódó

A MOK volt alelnöke szerint az elmúlt években létrejöttek a fogászati praxisközösségek, de vannak olyanok, akik önhibájukon kívül nem kerülhettek be a közösségekbe, mert nincs praxisjoguk, ők jellemzően az iskolafogászatok és a fogszabályozó orvosok. Akik nem kerülhetett be praxisközösségbe, azok számára ez frusztráló lehet – mivel a közhiedelemmel ellentétben a fogorvosi és háziorvosi alapellátásban nem valósult meg teljes körű bérrendezés, hanem a praxisközösségi tagság szintjének megfelelően kaptak 30-80-100 százalékos bértámogatást az orvosok.

Aki kimaradt a praxisközösségből, mert intézményi ellátó vagy szakellátást végez vállalkozóként, az csak 30 százalékos bértámogatást kap, ez akár egymillió forinttal is kevesebbet is jelenthet egy fogászat számára, pedig ugyanazt a tevékenységet végzi, mint a kollégái, ráadásul mind az alapellátás, mind szakellátás jogviszonyban teljes bérrendezést kapott plusz feltételek nélkül

– sorolta a negatívumokat Nagy Ákos. 

A kimaradtak beemelése a bértámogatási rendszerben, éves szinten körülbelül négymilliárd forintot jelent. Pozitívum, hogy egy átlagos praxis finanszírozása a bértámogatás miatt megnőtt, emelte ki a zalai fogorvos. Ugyanakkor nem csak a bértámogatások miatt van jelentős különbség a praxisok finanszírozásában, hanem azért is mert például más összegű rezsitámogatást kap egy háziorvosi és egy fogorvosi praxis. A fogászatok rezsitámogatása alacsonyabb 140 ezer forinttal. A fogászat 380 ezer forintot, a háziorvosok havonta 520 ezer forint rezsitámogatást kapnak. Ennek a különbségnek a kiegyenlítése éves szinten ötmilliárd forint lehet.

Az infláció és az árfolyammozgás is fáj a fogászatoknak

Növelni kellene a teljesítményt, erről beszélt több szakpolitikus a decemberi egészségügyi konferencián. Nagy Ákos szerint ennek akkor van realitása, ha plusz forrásokat tesznek a rendszerbe, mert a megemelkedett teljesítménydíjból kellene a rendelőknek finanszírozni az elszálló anyagköltségeket. Az inflációt a rendelők is megérzik, a fogászatok anyagköltsége az utóbbi időben jelentősen megemelkedett a forint/euró árfolyam mozgása miatt is. Az árfolyamingadozás éves szinten több százezer forint plusz kiadást jelent a rendelőknek, emelte ki Nagy Ákos. A gépek és az anyagok ára, valamint a javítási költségek díja is jelentősen megnőtt, sorolta. Látható, hogy a kivett összegeknek több helye is lett volna a rendszerben.

Nagy Ákos a saját praxisában azt tapasztalja, hogy a pandémia után elkezdtek visszaszokni a betegek a rendelőkbe. A magyarok egyre gyakrabban választják az állami ellátást, mert a magánellátás jelentősen drágult.

Egy felmérés adatai szerint az elmúlt 5 évben 5,5 millió tb-s tajszám fordult meg az állami fogászatokon.

Az állami ellátásban a 18-62 éves korosztálynak a fogpótlásokért kell orvosi munkadíjat fizetni. A foghúzásért, a fogkő eltávolításért, a fogtömésért és a gyökérkezelésért nem kell fizetni senkinek, ezek az úgynevezett preventív és fogmegtartó kezelések.

A gyerekeknek a fogszabályozásért, a nyugdíjasoknak a fogpótlásért fogtechnikai díjat kell fizetni, de ez az összeg a fogtechnikusé, nem a fogorvosé, emelte ki Nagy Ákos.

Fókuszba került a fogászati ellátás

A 2023–2033 közötti időszakra szóló nemzeti népegészségügyi program az egészségügy számos területén jelentős változást szeretne elérni; egyik kiemelt cél a lakosság általános egészségi állapotának javítása, a betegségek megelőzése és a népegészségügyi szolgáltatások fejlesztése. A fogászati ellátás fejlesztésében a program kifejezett hangsúlyt helyez a prevencióra, írta Dul Zoltán fogorvos az Orvosok Lapjában. 

Az orális egészség elhanyagolása komoly egészségügyi kockázatot jelent, és számos betegséghez vezethet, beleértve a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, valamint a cukorbetegség súlyosbodását.

Ennek érdekében a program célja a fogászati szűrővizsgálatok elérhetőségének javítása, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, ahol jelenleg jelentős hiány van a betöltött közfinanszírozott fogorvosi praxisokból. 

A program különös figyelmet fordít a gyermekek és idősek fogászati egészségére is. A fogorvosi ellátás elérhetőségének növelése érdekében a program tervei között szerepel a dentálhigiénikusok szélesebb körű bevonása a preventív kezelésekbe, valamint a jól működő szűrőbuszok hálózatának kiépítése. Ezek a mobil fogászati egységek segítenének abban, hogy a nehezen megközelíthető településeken élő emberek is hozzájuthassanak az alapvető fogászati szolgáltatásokhoz.

Nem állunk jól

A magyar lakosság orális egészségi állapota az  Európai Unió számos országához képest elmaradott, és jelentős térségi különbségek figyelhetők meg. Például 2019-ben a 0–64 éves korosztály korai halálozási aránya Magyarországon az EU-átlag háromszorosát érte el a kardiovaszkuláris betegségek miatt, amelynek egyik kiváltó oka a kezeletlen fogínybetegség volt. A WHO szerint a fogszuvasodás és a fogínybetegségek Magyarországon is népbetegségnek számítanak, és ezek kezelése nélkülözhetetlen a teljes népegészségi helyzet javítása érdekében. A program célkitűzései között szerepel, hogy különös figyelmet fordít a szájüregi rákszűrések fontosságára is, mivel Magyarországon ennek előfordulása az egyik leggyakoribb az EU-ban.

A program teljes körű megvalósulása esetén 2033-ra jelentős javulások várhatók az ország fogászati mutatóiban. Az új népegészségügyi program fogászati célkitűzései jelentősen ambiciózusak, de megvalósíthatók. A megvalósulás kérdése, hogy a program mekkora anyagi és humánerőforrás-allokációt kap, amely, ismerve a korábbi programok tapasztalatait, erősen kérdésessé teszi ezen program tényleges végrehajtását, véli Dul Zoltán.

Nagy Ákos is azt mondta, hogy a későbbi célok megvalósításához meg kell szüntetni az egyensúlytalanságokat, a finanszírozási anomáliákat, és plusz források bevonása mellett kell stabilizálni a meglévő fogászati ellátórendszert.