Minden eddiginél szerényebb áramfogyasztás-növekedési becsléssel állt elő a Mavir, lehet, hogy feleslegessé válik a paksi bővítés? - tette fel a kérdést a napilap azt követően, hogy az Eurostat közléséből az olvasható ki, hogy rosszabbul állunk energiahatékonyságban és légszennyezés csökkentésben, mint korábban.

A gazdasági növekedés és a mind gyakoribb áramfogyasztási rekordok sem voltak ahhoz elég meggyőzőek - írja a Népszava, hogy a hazai áramellátás biztonságáért felelő rendszerirányító (Mavir Zrt.) éves jelentésében ne csökkentse tovább az áramfogyasztás-növekedési előrejelzési adatait. Noha az már hat évvel ezelőtt bizonyítottan látható volt, hogy 2008 óta egyáltalán nem úgy történnek az események, és nem azok felé a számok felé halad a magyarországi rendszer, mint amit ezekbe a prognózisokba írtak, az évente érkező, esetleges kritikai észrevételeket mostanáig nem vették komolyan, így viszont a korábbi prognózisok tetemes méretű különbségeket produkáltak.

Kapcsolódó

A 2001 óta évente elkészített adatkivetítések közül a 2005-ösből például a 2017-es prognosztizált fogyasztás (53 TWh) már 8 terawattórával haladta meg a végül teljesült, tényleges fogyasztási adatokat, 2012-ben pedig olyannyira nem nőtt a fogyasztás, hogy az 1,5 százalékos növekedés helyett 0,6 százalékos csökkenést produkált.

2007-ben a 2025-re vonatkozó becslés már több mint 60 TWh-t rögzített, s bár a tévedését lehetne arra fogni, hogy akkor még a 2008-as gazdasági válságot nem lehetett (?) bekalkulálni, a rendszeres többlet-tévedés lényegében a Mavir állandó jelzője is lehet. Jellemző módon, még a 2016-ban készített prognózist (mely szerint 2016 után a magyar gazdaság nettó villamosenergia-fogyasztása évi 1,1 százalékkal bővül, majd a 2020-as évektől 1 százalékra, később pedig 0,9 százalékra mérséklődő ütemben nő, és 2031-re 50,8 TWh szintig jut) is "le kell rontani, mivel a friss számítások szerint (2023-ig évi 0,6 százalékos, majd 2028-ig évi 1 százalékos, utána 2033-ig évi 0,9 százalékos növekedés várható) még 2035-ben se érjük majd el az 50 TWh éves fogyasztási limitet.

A Mavir rossz prognózisai abból a szempontból kisebb problémát eredményeznek, hogy az alul tervezés ellátásbiztonsági problémákat idézhetne elő, de azt is látni kell, hogy a túlméretezésből a szükséges áramtermelő kapacitások méretének felül becsléséig egyenes út vezet. Márpedig ez esetben kihasználhatatlan kapacitásokat építtethet meg a rendszer - az ellátásbiztonságra hivatkozva - aminek az árát viszont mindig a fogyasztó fizeti.

Ebből azért nem származott kára eddig a nemzetgazdaságnak, mert valójában nem épültek jelentős méretben új erőművek Magyarországon. Azonban ez Paks II. megépítésével is, de a már építés alatt lévő, akár 2000 megawattnyi napelemes erőművi potenciál megépítésével is alaposan megváltozik, megváltozhat majd. A túlméretezés kérdését ezen a ponton úgy is fel lehet tenni, hogy szükséges-e az új nukleáris reaktorok 10 milliárd eurós orosz hitel segítségével történő megépítése akkor, ha a Paks II. építés hivatalos indoklása ma is az, hogy a klímavédelmi célok mellet az "évente várhatóan 1,5%-os villamosenergia-igénynövekedést" a magyar villamos energia rendszer ki tudja elégíteni.