A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke
Az olajos magvak ára gyorsabban nő majd, mint a búzáé és más gabonaféléké, de mindkét termékcsoport az inflációval megegyező vagy attól kissé elmaradó tempóban drágul a következő tíz évben − derül ki a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD és az ENSZ élelmezési szervezete, a FAO Agricultural Outlook 2012−2021 című jelentéséből. Az árszínvonal 10−30 százalékkal lesz az előző évtized szintje felett. Az elmúlt hetekben tapasztalt "tüskék" a szójabab és a kukorica árában az eddigieknél gyakrabban fordulhatnak elő a következő években, az árak hullámzóak lesznek, mivel a kereslet folyamatosan nőni fog, ám a tartalékok messze nem bővülnek annyira, mint az elmúlt évtizedekben. Az utóbbiból következően a kínálat legkisebb visszaesése is felerősítve jelentkezik majd a piacon − mondta a Reutersnek nyilatkozva Merritt Cluff, a FAO vezető közgazdásza.
Ugyanez az oka annak, hogy az időjárással összefüggő terméshozam-ingadozások és a termelés lassúbb növekedése is erősíti a volatilitást. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme évi 1,7 százalékra lassul a következő tíz évben az elmúlt évtizedekben megszokott több mint két százalékról − állítják az OECD és a FAO szakértői.
A drágulás legfontosabb mozgatója az, hogy a fejlődő országok lakossága sokkal több húst és feldolgozott élelmiszert, például süteményeket és csokoládét vásárol, mint korábban. A jövedelmek növekedése és az urbanizáció előretörése a feltörekvő országokban erősíti azt a tendenciát, hogy az emberek vörös húsok és baromfihús, valamint kész élelmiszerek fogyasztásával veszik magukhoz a szükséges fehérjét. Így a gabonából nyerhető fehérje-utánpótlás szerepe csökken − magyarázza Cluff. Ez erősíti az olajos magvak iránti keresletet, miközben a búzáé és más gabonaféléké kevésbé bővül. Az előbbiek ára nominálisan kilenc százalékkal drágulhat 2021-ig.
A magas nyersolajárak és a bioüzemanyagok felhasználásának bővülése további támaszt ad az olajos magvak drágulásának − a következő évtized első évére a világon megtermelt mennyiségük 16 százalékát fogják felhasználni motorhajtó anyagként. Eközben az etanolgyártás a takarmánygabona-termelés 14, a cukorrépatermés 34 százalékát szívhatja fel.
A cukor az alacsony tartalékok és a termelést visszafogó, előre nem látható sokkok miatt drága marad. A hús árának a tartósan magas termelési költségek és az egyre szigorodó élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi és állatjóléti előírások adnak támaszt. Az OECD és a FAO mindezek alapján azt javasolja a termelőknek, hogy folyamatos innovációval javítsák az élelmiszerek előállításának hatékonyságát és mérsékeljék a tartalékok mennyiségének hullámzását.