Masszív forinterősödés indult az elmúlt hetekben, és sokan csodálkoznak ezen, noha nem ez a meglepő, hanem a korábbi gyengülés.
Érthetetlennek tűnt, miért indult meg januárban az árfolyam az ijesztő eurónkénti 400-as szint felé, amelyet a forint márciusban majdnem el is ért.
Ott azonban fordulat következett: kétségkívül a jegybank a korábbiaknál sokkal határozottabban jelezte márciusi és áprilisi kamatdöntő ülésén, hogy nem tolerálja a további forintgyengülést. Nem tarthatjuk kizártnak, hogy tett is valamit ezért a piacon, ugyanakkor az erős szóbeli üzenet önmagában is hatékony lehet ilyen esetben.
Stabil fundamentumok
A forint árfolyamát alakító legfőbb fundamentális tényező, a folyó fizetési mérleg immár többletet mutat, a külkereskedelmi mérleg pedig erős többletet, annak ellenére, hogy az export csökkent.
Az import azonban még erősebben csökkent, amiben még komoly szerepe lehetett a gázárnak is, mivel tavaly az év első hónapjaiban még a 2022-es év végi, jóval magasabb árak alapján zajlott az import, idén pedig stabilan alacsonyan alakult az ár.
A gyengülés háttere
Az alapvető fundamentális meghatározó tényező tehát nem gyengíthette a forintot, azonban lehettek más okok.
Egyrészt azok a befektetők, akik korábban a magas kamatkülönbség miatt vettek spekulatívan forintot (ez volt az MNB célja 2022 őszén, így teremtett keresletet a forint iránt, ezért emelte igen magasra a tényleges kamatszintet), most lezárhatták pozícióikat, hiszen minek tartsák azt meg, amikor a hazai alapkamat és a hosszabb kötvényhozamok már nem kínálnak különösebben nagy nyereséget az eurózónás vagy amerikai befektetésekhez képest.
Emellett a sokadszor újra induló gyengülés, a költségvetés és az EU-pénzek körüli kiújuló bizonytalanság, a látszólag soha véget nem érő válságjelenségek sokakat arra késztethettek, hogy forintjukat a biztonságos euróra váltsák, és sokan külföldi bankokba helyezték azt. Ezt a forintban elérhető lakossági hozamok csökkenése is elősegíthette, a folyamat pedig jelentős euró iránti keresletet jelenthetett, megemelve az euró árfolyamát.
Stabil erősödés
Úgy tűnik, hogy ezek a tényezők április közepére szűnhettek meg, mivel akkor indult tartósabb, de lassabb, megfontoltabb erősödés, most már csak 387 és 388 forint közötti összeget kell egy euróért kapni. Éve elején ez még 380 körül alakult, tavaly pedig többször is előfordult 370 körüli ár, azonban a további erősödésre tett kísérletek elakadtak.
Egyre inkább úgy fest, hogy az árfolyam kezd beállni egy sávba, amely 370 és 400 forint között húzódik, de ahhoz, hogy ezt stabilnak tekinthessük, hosszabb ideig fenn kell maradnia. Utoljára tartósan stabil sáv a 2018-at megelőző években volt: ekkor a 305 és 320 közötti sáv volt a jellemző, és ezzel mindenki elégedett is volt.
2018-tól azonban megindult egy gyengülő trend, noha még semmilyen válságjelenség nem mutatkozott. Vélhető, hogy ez tudatos gazdaságpolitikai döntés eredménye volt, mivel addigra az államadósság nagyobb részét sikerült forintra váltani, így a leértékelődő valuta nem rontotta az adósság adatokat, ugyanakkor úgy gondolhatták, hogy a leértékelődés exportnövelő hatása révén élénkíti a gazdaságot.
Nem folytatható gyakorlat
Ezt azonban csak jóval gyengébb, a fejlettségben alacsonyabb szinten lévő országokban szokták alkalmazni, nálunk erre nem volt szükség, hiszen e nélkül is az export volt a gazdaság motorja. Az inflációt ugyanakkor a leértékelés csak mérsékelten növelte, mivel az eurózónában még 0 körül volt az infláció, így nem volt árnövekedés, amit importálni lehetett volna.
Most azonban, ahogy ezt Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője elmondta, még azonos árfolyam mellett is jelentkezik az importárakban az eurózóna 2-3 százalékos inflációja, leértékelés esetén pedig ennek már túl erős a hatása a gazai inflációra.
Ezt a jegybank is így látja, nem véletlenül hangsúlyozták, hogy nem tűrnek további leértékelést. Ugyanakkor egy olyan hosszú trend után, mint ami az 2018 és 2022 közti gyengülés volt, idő kell, hogy visszaálljon bizalom. Ehhez pedig az is szükséges, hogy ne legyen ilyen ijesztések, mint az év eleji gyengülés volt. A kerek 400-as szám lélektani határa erős: ha az euró árfolyama ennél magasabbra szalad, a bizalom meginog, felsejlenek a 2022-es emlékek.
Nincs alternatívája a stabil valutának
Az fokozott inflációs hatáson túlmenően azért sem lenne fenntartható a további leértékelődés, mert ha nincs annak mértékénél jóval magasabb kamatkülönbözet a forint és az euró között, akkor folytatódhat a tömeges euróra váltás, avagy spontán euroizáció. A jegybanki devizatartalék ugyan igen magasan áll, de ahhoz távolról sem elegendő, hogy mindenki átválthassa a pénzét: nem is ez a funkciója.
A tartósan magas forintkamatot pedig nem bírja el a gazdaság: a költségvetést megterheli az államadósság után fizetendő kamat, ugyanakkor a magasabb kamatszint gátolja a hitelezést és így a gazdaság élénkülését. Így a tartós leértékelés nem opció, is nincs is rá szükség: nem véletlen, hogy az Európai Unióban a még meglévő független devizák között nincs már olyan, amelyik tartósan gyengülne.