A most már szerencsére a múlténak mondható inflációs válság az EU immár kevés, szám szerint 7 önálló valutája közül a forinton ütötte a legnagyobbat: tavaly sokan attól féltek, hogy az argentin peso, a török líra, vagy előző valutánk, a pengő sorsa fenyegeti. Megindult a stabil valutába, az euróba való menekülés, végül a jegybank is látta a veszélyt, és rendkívüli monetáris eszköztár bevetésével akadályozta meg az összeomlást.

Ijedt évkezdés utáni stabilizáció

Ez sikeresnek bizonyult, de az idei év eleje még félelmekkel teli volt: sokan gondolkoztak azon, hogy az immár vonzóvá vált kamatok, állampapírhozamok ellenére nem célszerűbb-e, ha a biztonságos európai közös fizetőeszközbe, a világ második legnagyobb devizájába menekülnek. A forint melletti jegybanki fellépés mellett aztán a fundamentális tényezők is gyorsan javulni kezdtek: a tavaly augusztusban az égbe szállt gázár gyorsan visszaesett, az olajár is békeidős szintre jutott, a magyar export fellendült, így a külgazdasági egyensúly helyreállt, ami egy önálló valuta stabilitásának egyik legfontosabb tényezője.

Eleinte nagy, majd csökkenő kilengések

A legrosszabb árfolyamalakulás még tavaly volt, az eurónként magasan 400 fölötti értékek az idei év elején már nem mutatkoztak, sőt, alig volt 400 fölött az árfolyam január első felében. Onnan február végéig egy nagyon komoly erősödés jött, a legjobb érték 373 forint volt eurónként, de aztán még egy gyors visszagyengülést láthattunk 400 fölé. Azonban amilyen gyors volt a gyengülés, olyan gyors erősödés következett ismét, ezúttal 370-ig.

Az erő innen hónapokig kitartott, az árfolyam megpróbálta erős irányban átvinni a 370-et, egymás után négyszer is, de ez nem sikerült, így az árfolyam a másik irányba indult el: 395 körül kétszer ránk is ijesztett, de aztán visszatért a 375-385 közötti sávba, ahol stabilizálódott, és ahol úgy tűnik, a jegybanki is elégedett az árfolyammal (ezt természetesen konkrétan nem mondja ki, de volt olyan üzenet, hogy a stabilitásra törekszik).

Egyedi tényezők

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta ezt az EU-ban egyedülálló valutaválságot, és végleg a múlténak tekinthetjük-e már. A gázár ugyanúgy elszállt mindenhol tavaly, az import kitettség sok országban volt hasonlóan magas, mint nálunk, de ezt ezt az önálló valuták elbírták. A legfőbb ők az lehetett, hogy a forint már 2018-ban gyengülő pályára állt, vélhetően tudatos gazdaságpolitikai döntés eredményeként, a járvány alatt aztán már kicsúszott a kontroll alól és nagyot gyengült.

Így eleve meggyengült állapotban érte a forintot a háborús sokk, majd az elszálló gázár, ikerdeficit alakult ki, az infláció elszabadult: úgy tűnt, mintha a gazdaság a török vagy argentin útra lépne. A fordulatot az MNB lépése hozta meg tavaly októberben, melynek időzítése annyiban kedvező volt, hogy a gázár tetőzését több mint egy hónappal követte, így egy épp javulni kezdődő folyamatra erősített rá.

Megúsztuk

Bizonytalanság persze maradt akkor még bőven, de már nem sokkal több, mint a régióban máshol, bár az infláció messze magasabb lett, mint a többieknél. Ez egész a közelmúltig fennmaradt, de most ennek is vége, az év végére lett érezhető, hogy a súlyos válság valóban a múlté: nem fenyeget már a török és argentin út. Vélelmezni lehetett, hogy az uniós pénzek ügyében is valamilyen kompromisszum születik, hisz látszott, hogy enélkül egy uniós gazdaság iránt nem tér vissza a teljes bizalom, ráadásul a költségvetés óriási hiányának fájdalommentes lefaragásához is szükség van erre.

Mi várható?

A jelenlegi állás szerint vélhetően immár stabil lesz az árfolyam, a leértékelésre épülő gazdaságpolitikát, ami 2018 óta zajlott, elvetették. A mi fejlettségi szintünkön erre nincs is szükség, nem csak az unióban, de már a nyugat-balkáni államokban sem alkalmaznak ilyet. Jó esély van arra, hogy előbb-utóbb bevezetésre kerül az euró (ha a csehek vagy a lengyelek meglépik, már nem maradhatunk ki), addig pedig már kitarthat az árfolyam az egészségesnél nagyobb ingadozások nélkül.