Az elmúlt időszakban sok fogyasztó szembesült ijesztően magas számlával akkor is, ha a teljes előző fűtési szezonra nem haladta meg fogyasztása a rezsicsökkentett mennyiség határát. Az MVM elmagyarázza, hogy ez a részszámlák számítási módjából származik, miután nem lehetnek benne biztosak, hogy egy adott fogyasztó átlépi-e a határt, vagy sem. Így előfordul, hogy a csak rezsicsökkentett mennyiségét fogyasztók is kifizetik a magasabb árat, majd később visszakapják az éves elszámolás után.

Belezavar a rezsicsökkentésbe

A gond ott van, hogy a magasabb gázár a rezsicsökkentett szint több mint hétszerese, és ha ez átmenetileg is kifizethetetlen lehet azoknak, akik tudatosan tartják fogyasztásukat a limit alatt. Így már különösen érthetetlennek tűnik, hogy az átlagfogyasztás feletti ár miért haladja meg többszörösen a tényleges piaci árat, hisz így azokat is kár érhetii, ha átmenetileg is, akiket a rezsicsökkentéssel most is meg akarnak védeni a magas áraktól.

A bevezetéskor indokolt volt

A több mint hétszeres, köbméterenként 750 forintos ár a tavalyi meghatározás idején nem volt magas az akkori égbe szökött piaci árhoz képest, sőt, volt egy 3-4 hónapos időszak, amikor jóval alacsonyabb volt annál. Így érthető, hogy nem nyúltak hozzá azonnal, amint visszatértek a békebelihez közelítő árak, hisz valahol mérsékelni kellett az égig érő árak idejének állami veszteségét.

Stabil piac

Most már azonban huzamosabb ideje alacsony a gázár, Európába ömlik más kontinensekről a cseppfolyósított (LNG) gáz, de a kontinensen belül a norvég kitermelés is felfutott, így bőven biztosítva van a korábbi orosz import pótlása. Emellett az európai tárolók közel vannak a teljes telítettséghez, miközben a legnagyobb nyár tombol, így most már stabilnak tekinthető a piac.

Magasan a piaci ár fölött

Az elmúlt 2-3 hónap átlagában az európai piacon 35 euró/megawattóra körüli átlagár adódott, csökkenő trend mellett (most 27 euró az ár). A hosszabb távú szerződések elszámolási ára nagyjából ez lehet, ami köbméterenként 37-38 eurócentet jelent, ez forintban ez 150 forint alatti érték. Ha ehhez hozzáadjuk a nagy-, és kiskereskedői árrést, áfát, egyéb költségeket, a fogyasztói ár 250 forint körüli lehet, ami a most fizetendő ár harmada.

Miért nem követi a piacot?

Kérdés, hogy a tartós csökkenő trendet látva miért nem csökkenti az állam a lakossági piaci árnak nevezett, jelenleg annak háromszorosát kitevő árat. Nagy költségvetési bevételt ez vélhetően nem hoz, hisz ilyen árat kevesen tudnak kifizetni, így sokan állhattak át más, sokkal környezetszennyezőbb fűtésre (fa, esetleg szén), ugyanakkor a rezsicsökkentett fogyasztók egy részének is kellemetlenséget okoz az elszámolási módszer miatt.

Egy lehetséges magyarázat

Egy okot el tudunk képzelni, amit a lépés időzítés indokolhatna. Ha a rendkívül magas árat csökkentenék, akár a piaci ár által indokoltnál kisebb arányban is, az óriási esést hozna a havi inflációs adatban. Így logikusnak tűnhet, hogy egy olyan hónapban lépjék ezt meg, amikor pont ez kell ahhoz, hogy az infláció átüsse lefelé a 10 százalékot, és így a kormány és a jegybank által nagyon várt és ígért egyszámjegyű tartományba lépjen még az idei évben.

Ez persze csak egy lehetőség, aminek erős logikája van, a tényleges szándékról semmit nem tudunk. Az logikus lépés lehet, ha esetleg az árat nem egyből harmadolják, hanem mondjuk csak felezik, mozgásteret hagyva arra az esetre, ha mégis emelkedne az európai piaci ár. Ha a vázolt, inflációhoz köthető feltételezésünk helytálló, akkor ennek olyan időszakban kell bekövetkezni, hogy az adott hónap adatai még bőven idén jelenjenek meg, így ebben az esetben legkésőbb októberben számíthatunk a lépésre.