A többek között Németországban, Franciaországban, Romániában, Hollandiában és Belgiumban, sőt, hamarosan nálunk is zajló gazdatüntetések története még a 2019-es úgynevezett Green Deal-hez nyúlik, amely jelentős változásokat rendel el a környezetvédelem előre mozdításáért. A cél részben a klímasemlegesség elérése volt a dekarbonizáció által legkésőbb 2050-re, továbbá Európa gazdaságának digitalizációja.
Az Európa-szerte zajló jelenlegi tiltakozáshoz azonban nagyban az vezetett, hogy a politikai döntéshozók csak épp egy fontos szereplőt hagytak ki a képletből: magukat a gazdákat. Illetve azt nem gondolták igazán végig, hogy az európai Green Deal a gyakorlatban milyen hatást gyakorol, milyen terhet ró majd a gazdákra – írja az Euronews.
Arról nem is beszélve, hogy tavaly nyáron és ősszel az áradások, illetve az erdőtüzek miatt a gazdálkodók jelentős részét igen komoly anyagi kár érte. Sokan közülük az állatállományuk és a termésük rendkívül nagy arányú részét veszítették el. Ezek után nem csoda, hogy hatalmas káosz alakult ki, és elszabadult a mezőgazdasági népharag.
A Farm to Fork (A farmtól a villáig) stratégia például elvárja:
- Az ágazatban a növényvédő szerek és a műtrágyák használatának 50 százalékos csökkentését;
- valamint azt, hogy 2030-ra az európai gazdaság 25 százaléka térjen át teljes mértékben az ökológiai gazdálkodásra.
Haragszanak a kormányra és Brüsszelre is
Európa számos területén a tüntetések útlezárásokká fajultak, kifejezve a gazdák dühét a szektorban uralkodó emelkedő árak, egyre alacsonyabb bérek, és az egyre szigorúbb uniós környezetvédelmi szabályozások miatt. Úgy vélik, elfogyott a remény a mezőgazdasági termelők számára Európában. Az általános EU-s szigorítás mellett a helyi kormányzati döntések is borzolják a kedélyeket.
- A német gazdák lázadnak a kormány nekik szóló dízel-támogatásokat megvonó tervei ellen;
- a francia gazdák a mezőgazdasági tevékenységükre vonatkozó túlzott szabályozás ellen;
- a hollandiai gazdák a kormány környezetvédelmi tervei ellen, amely csökkentené az állatállományt a károsanyag-kibocsátás visszaszorításának jegyében.
A zavargások pedig nem csupán az ellátási láncok zökkenőmentes folyamatát zavarhatják meg, hanem az unió gazdaságának egészére hatással lehetnek. Az agresszív tüntetések, a rendőrséggel való összecsapások, az országos leállások, az útlezárások, továbbá a tömeges tiltakozások súlyos károkat okoznak jelenleg a feldolgozóiparban és az élelmiszer-kereskedelemben.
A felbőszült gazdák most épp a kikötőket és azok környékét veszik célba azzal a határozott szándékkal, hogy fennakadásokat okozzanak a logisztikai infrastruktúrában. A tüntetések így nem csupán a tagállami gazdaságokban tehetnek kárt, hanem az unió egészének mezőgazdaságában is összeomlást okozhatnak.
Innentől az uniós döntéshozóknak nincs más esélye, mint megállapodásra jutni a gazdákkal a szakadék áthidalása érdekében. Ez pedig a leginkább úgy lehetséges, ha kompromisszumkészen biztosítják, hogy a zöld gazdaságra való átállás zökkenőmentes és stabil legyen. A nemzetközi versenyt szem előtt tartva a gazdáknak mindenekelőtt anyagi biztonságot kell nyújtani.