Újabb előrejelzést készített a negyedik negyedévre és a jövő évre a GKI. Az intézet közleménye szerint a jelenlegi külpolitikai helyzet fennmarad, az EU-transzferekhez pedig lassan, de részlegesen hozzáférhet a magyar kormány.
A munkanélküliség az idei 3,5 százalékra csökkenés után jövőre a 2021. évinél is valamivel magasabb, 4,3% körüli lesz. A GKI jelentősen, 14,5 százalékra emelte idei, s 16 százalék körülire jövő évi inflációs előrejelzését; 2023 második felében azonban már az infláció gyors, 10 százalék körülire történő esésére számít.
A GDP-arányos államháztartási hiány a jelenleg tervezettnél magasabb, 6,5, illetve jövőre 5 százalék körüli lesz, a GDP-arányos finanszírozási szükséglet pedig még az EU-transzferek kezdődő beérkezése esetén is vészesen magas, 5, illetve jövőre 3,5-4 százalék lesz az előrejelzésük szerint. Ez szükségképpen a külföldi adósságállomány fenyegető mértékű emelkedését okozza.
A válság már itt van, csökkenhetnek a reálbérek
Az elmúlt negyedévek gyors növekedésében volt szerepe az erőltetetten élénkítő választási gazdaságpolitikának, mely kifejezetten az áprilisi választások előtt kívánta csúcsra járatni a fogyasztást és a beruházásokat is. Mindez az egyensúly előre látható vészes romlásához, gyorsuló inflációhoz, gyengülő forinthoz, a belső és külső hiány megugrásához vezetett. Ezt a tartósan eleve folytathatatlan gazdaságpolitikát az orosz-ukrán háború következtében nyáron megsokszorozódott gázár tette végképp fenntarthatatlanná. Ennek következtében a kormányzat egyensúlyjavító lépéseket, a költségvetés adóbevételeit emelő és kiadásait csökkentő, inflációs hatású megszorító intézkedéseket jelentett be, s engedményekre kényszerült az EU-val folytatott tárgyalásokon. A megszorítások első, fájdalmas, de makrogazdasági szempontból többnyire szükséges következményei, a belföldi kereslet szűkülésének első jelei már látszódnak – írja a GKI.
Az élelmiszerkereskedelem forgalma júniusban és júliusban már csökkent, az utóbbi hónapban több mint 3 százalékkal. A lakosság hitelfelvétele az első félévben még 10 százalékkal nagyobb volt az előző év azonos időszakáénál, júliusban viszont már 25 százalékkal kisebb. Az építőipari termelés az első öt hónapban 11,5 százalékkal nőtt, júniusban azonban 8 százalékkal csökkent. S bár júliusban 3 százalékkal újra nőtt a termelés, a szerződésállomány visszaesést vetít előre. Ez július végén nemcsak, hogy nem volt magasabb az egy évvel korábbinál, de az új szerződések június-júliusban már átlagosan 20%-kal elmaradtak az előző évitől. A munkanélküliség alacsony, de júliusban és augusztusban kissé emelkedett (3,3 százalékról 3,5 százalékra, majd 3,6 százalékra). A régióban (11 EU-tagállam) az idén sokáig egyik legalacsonyabb infláció augusztusban már a negyedik legmagasabb volt.
A GDP-növekedés üteme az előző negyedévhez viszonyítva lassul, az idei első negyedév 2,1 százalékos dinamikáját a második negyedévben 1,1 százalék követte. A harmadik negyedévben stagnálás, a negyediktől 2023 közepéig recesszió várható. Miközben az első negyedévben a nettó keresetek az egyszeri kifizetések révén 21 százalékkal, az infláció 8,5 százalékkal, ezek eredőjeként a reálkeresetek közel 12 százalékkal emelkedtek,
A lakossági fogyasztás bővülése az első negyedévi 11,5%-ról fokozatosan lassul, év végére 2% körülire csökkenhet, ami azonban az év egészében még így is 7,5%-os, vagyis rendkívül dinamikus növekedést jelentene.
Nem lesz nagy ugrás a minimálbérnél
Az idén nyáron elfogadott 2023. évi költségvetés 10 százalék körüli átlagkereset-növekedéssel számolt (5,2%-os áremelkedés mellett). Ez utóbbi nyilvánvalóan irreális, ugyanakkor a belföldi kereslet elkerülhetetlen korlátozása, a bér-ár spirál elkerülése érdekében a keresetek országos átlagban nem követhetik a várt inflációt. A GKI 10 százalék körüli, talán 1-2 százalékponttal magasabb minimálbéremelést valószínűsít. A bruttó keresetek 13 százalék körüli emelkedésével számol, miközben az infláció éves átlagban 16 százalék, de 2023 végén már 10 százalék körüli lehet. Ez a reálkeresetek 3,5 százalékos, a reáljövedelmek ennél nagyobb csökkenését valószínűsíti a 2022. eleji kifizetések okozta magas bázis, a nyugdíjprémium elmaradása, a családi pótlék értékvesztése, a vállalkozói jövedelmek mérséklődése miatt. A fogyasztás a hitelfelvétel drágulását és a törlesztések növekedését is figyelembe véve várhatóan 3,5-4 százalékkal csökken, a lakosság rétegei közötti igen nagy differenciálódás mellett.
Kicsi az esély a forintot erősítő politikára
A GKI szerint még az idén és jövőre is jelentős összegű külföldi devizahitel felvételére lesz szükség, mert Magyarország devizatartaléka a növekvő finanszírozási igények ellenére csökkenőben van. A 2021 végén 38,4 milliárd euró 2022 augusztusára 36,5 milliárd euróra csökkent.
A magyar GDP-arányos államháztartási hiány (ESA) évek óta a második-harmadik legnagyobb a régió 11 országa közül. Idén és jövőre is az előirányzottnál (4,9, illetve 3,5 százalék) magasabb, 6,5, illetve 5 százalék körüli GDP-arányos deficit várható, mivel az idei első félévi nagy költekezést, a gázvásárlást, a többek között az energiaár-emelkedés okozta válságkezelési kiadásokat várhatóan nem tudják kellőképpen ellensúlyozni az inflációs többletbevételek, adóemelések és beruházási kiadáscsökkentések. A kormányzat már bejelentette a 2023. évi költségvetés újratervezését.
Az áremelkedés 2023 elején, például a megugró energiaárak tovagyűrűzése miatt még minden bizonnyal folytatódni fog, mértéke jelentősen függ a béremelésektől. Ha sikerül elkerülni a bér-ár spirál kialakulását, 2023 átlagában akkor is feltehetőleg az idei 14,5 százaléknál magasabb, 16 százalék körüli lesz az áremelkedés, ami azonban a második félévben már erőteljes, az év végére 10% körülire való fékeződést jelentene. Az infláció akkor lehetne érdemben alacsonyabb, ha a világpiaci energiaárak normalizálódnának, illetve a monetáris politika (beleértve ebbe a kormányzati döntések által meghatározott kamatstopot és befektetői bizalmat érintő lépéseket is) szigorúbb, a forintot erősítő lenne – erre azonban kicsi az esély.
Magyarországon az importált infláció hatását felerősíti a forint szinte folyamatos gyengülése csaknem az összes európai devizához képest. Ebben a gazdaságpolitika iránti bizalmatlanságnak (választási osztogatás, a különadók ismételt bevezetése, EU-tárgyalások elhúzódása) és a laza monetáris politikának is szerepe van. A forint idén augusztus végéig csaknem 10 százalékkal értékelődött le az euróhoz képest, a zloty viszont például csak mintegy 6,5 százalékkal. Idén az év végén 400 forint körüli euróárfolyam várható, mivel az EU-val történő kompromisszumos, további vitákat előre vetítő megállapodás összességében stabilizáló, a romló külső egyensúly és eladósodás viszont negatív hatású lehet a magyar devizára. Éves átlagban idén 385 forintos, jövőre 410 forintos euró-árfolyam várható. A GKI 2022 végére 15, 2023 végére pedig 10 százalék körüli alapkamatra számít, a mostani 13 százalékos szinttel szemben.