Idén szeptemberben szintet lép az uniós porszívópiac, ami a háztartásokat is érinti: életbe lép ugyanis a fogyasztási limit második lépcsője, miszerint 900 wattnál nagyobb teljesítményű készülékek nem kerülhetnek forgalomba. Az első lépcső 2014 szeptemberében volt, akkor az 1600 wattos porszívók búcsúztak a boltoktól.

Önmagában a porszívók egy-egy háztartásban nem a legnagyobb fogyasztók, ha azonban uniós szinten nézzük a porszívózást, akkor már indokoltnak tűnik az energiafogyasztás csökkentése. Az erről szóló uniós rendeletben szereplő számítás szerint 2005-ben 18 terawattórát fogyasztottak a porszívók, ami a 2014-ben és az idén életbe lépő korlátozás nélkül 2020-ban már 34 terawattórára emelkedne a népesség, a lakásméretek növekedése és az energiafogyasztás bővülése miatt. A kétlépcsős korlátozás után azonban az uniós becslés szerint 19 terawattóra lesz a fogyasztás. Uniós szinten a megtakarítás százmilliárdos nagyságrendet jelent.

Így a 9,1 milliárdból 6,3 milliárd lesz

Az uniós porszívószabályokat és a fogyasztási limiteket úgy határozták meg, mintha egy 87 négyzetméteres lakást évente ötvenszer porszívóznának ki átlagosan. Ha ezzel, a magyarországi áramárakkal, négymillió háztartással, és a 2014 óta érvényben lévő maximális évi 62 kilowattórás fogyasztással számolunk, akkor évente Magyarország több mint 9 milliárd forintot porszívózik el.

2017 szeptemberétől a maximális fogyasztás azonban csak 43 kilowattóra lehet, így - ha mindenki korszerű géppel takarítana - 6,3 milliárd forintra csökkenhetne a porszívóbüdzsé.

Ez persze csak hipotetikus számítás, hiszen nagyon sok háztartásban még a 2014-ben életbe lépett limiteket sem feltétlenül teljesítő, nagyobb fogyasztású porszívók dolgoznak. Megint más kérdés, hogy a 43 és 62 kilowattóra közötti különbségből forintosítva évtizedek kellenének, hogy a megtakarításból összejöjjön egy új, viszonylag egyszerű porszívó. Ez az előírás azonban nem a megtérülésről, hanem az energiafogyasztás visszaszorításáról szól.

Shuterstock

Betűk és a DPU

A fogyasztás- és a teljesítménycsökkentés nem jelenti azt, hogy az új szabályoknak megfelelő porszívók ne lennének ugyanolyan jók vagy jobbak, mint a régebbi társaik. A szívó- és elektromos teljesítményt ugyanis nem szabad egy kalap alá venni. Utóbbi csak azt mutatja, hogy mennyi áramot vesz fel a készülék, aminek egy részéből hő termelődik.

A wattban megadott teljesítménynél sokkal fontosabb a szívóteljesítmény, azaz a hatékonyságot jelző úgynevezett DPU-érték (Dust Pick Up-érték). Ez azt mutatja meg, hogy az adott készülék a mérés során mekkora mennyiségben volt képes eltávolítani a mesterséges szennyeződést.

A számítás bonyolult, éppen ezért a DPU-értékek alapján egy egyszerűbb jelölést alkalmaznak a porszívók energiacímkéjén. Az A-s jelöléssel ellátott porszívók a legjobbak, a B-sek vagy C-sek kevésbé hatékonyak és így tovább egészen a G betűig, amelyek a leggyengébben szívnak.

Mi lesz?

Idén szeptembertől tehát újabb változások lépnek életbe. Ezek a következő korlátozásokat tartalmazzák:

  • csak 900 wattnál alacsonyabb névleges teljesítményű porszívók kerülhetnek a boltokba;
  • a porszívók éves fogyasztása nem haladhatja meg a 43 kilowattórát, ami a jelenlegi magyar átlagos áramárakon közel 1600 forintot jelent;
  • a hangjuk maximum 80 decibel lehet;
  • por-visszabocsátásuknak 1 százalék alatt kell maradnia;
  • a motor tartósságát biztosítja az az előírás, hogy a porszívók képesek legyenek 500 üzemórás működésre;
  • a porszívó egyik legfontosabb tartozékának, a gégecsőnek is bírnia kell a strapát: a szabály szerint "a gégecsőnek 40 ezer alakváltozott állapotban elszenvedett rezgési ciklus után is használhatónak kell maradnia."