Hernádi Zsolt az ügy hátteréről és annak előzményeiről az Indexnek elmondta, hogy Ukrajna a nyár elején tiltotta meg a Lukoilnak, hogy kőolajat szállítson, ám a többi orosz szállító továbbra is gond nélkül dolgozhatott az országban. A Mol egyik legnagyobb szállítója a Litasco nevű cég, amely a Lukoil 100 százalékos leányvállalata. Bár a Lukoil került a tiltólistára, a Litasco se szállított kőolajat Ukrajnán keresztül, mert az oroszok úgy értelmezték az ukrán szankciót, hogy az vonatkozik a kőolajszállítást végző leányvállalatukra is.

„Július elején ezért le is állították a szállítást, mert féltek, hogy az ukránok lefoglalják majd a sok millió dollárt érő árut. Gyorsan megoldást kellett találnunk, és sikerült is több más orosz termelőtől és a hazai stratégiai készletből kipótolni a kiesett mennyiségeket” – fogalmazott Hernádi Zsolt.

Kapcsolódó

A megoldás végül az lett, hogy míg korábban csak az ukrán–magyar határon került magyar tulajdonba a kőolaj, most az áru egy részét már a belarusz–ukrán határon veszik át. Hernádi Zsolt hozzátette: jó hírnek tartja, hogy szerinte orosz és ukrán üzleti partnereik egyaránt érdekeltek abban, hogy hosszú távon fennmaradjon a szállítás.

Az új megállapodások minden EU-s és ukrán jogszabálynak megfelelnek. És az Európai Unióban is értik azt, hogy középtávon Magyarországnak és Szlovákiának nincs más reális lehetősége, mint a keleti szállítási útvonal, ezért is kapott szankciós mentességet

– árulta el a brüsszeli álláspontról a Mol-vezér, aki azt is hozzátette: ha most leállna az orosz kőolajszállítás, akkor leépülne a jelenlegi rendszer, és az egész régió letérdelne.

A vádakra reagálva, melyek szerint a Mol képes lenne 100 százalékban nem csupán orosz kőolajat feldolgozni, amihez kizárólag a kedvezőbb árak miatt ragaszkodik, Hernádi Zsolt kifejtette:

a mi finomítónk technológiáját az orosz kőolajmixre alakították ki. Ez a technikai optimum. Minden más kőolajat rosszabb hatékonysággal és drágábban tudunk feldolgozni. Egyébként az orosz kőolaj, az uráli mindig is olcsóbb volt a Brentnél, mert nehezebb és költségesebb a finomítása. Nem nagyon van más technikai választásunk – egyelőre.

Az interjúban az elnök-vezérigazgató azt is elmondta, hogy szerinte a magyar és a szlovák politika kiváló munkát végzett: sokat segítettek, hogy tető alá tudják hozni a megállapodásokat. „Aki már üzletelt oroszokkal vagy ukránokkal, az tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor politikai nehéztüzérség nélkül nem megy. (…) A Lukoil-ügy tanulsága számomra az, hogy a két ország vezetése felismerte a hosszú távú stratégiai és geopolitikai érdekeket. Ismét bebizonyosodott, hogy a közép-európai együttműködés éles helyzetekben is tud működni. ” – fogalmazott Hernádi Zsolt.

Horvátországgal kapcsolatban kifejtette, hogy „az álláspontunk mindig is az volt, hogy minél több vezeték van, annál jobb. Egy cső jó, két cső jobb. Ha csak a keleti vagy csak a déli vezeték van, akkor nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. És láthattuk, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek, amint lehetősége volt, rögtön sarokba akart szorítani minket a horvát vállalat, és nem volt szégyenlős elképesztő mértékben emelni a díjakat. Tudták, hogy az EU-s szankciók miatt nagyobb szükség van rájuk.”

Hernádi Zsolt szerint az elképesztő szállítási díjak mellett az is probléma, hogy senki nem tudja, a déli vezeték valójában mennyi kőolajat bír szállítani. A horvátok először azt ígérték, hogy egy beruházással emelik az áteresztőképességet. Ez eddig nem valósult meg, és mégis azt mondják, hogy képesek leszállítani a nekünk és a szlovákoknak szükséges mennyiséget.

A Barátság vezetékkel kapcsolatban elmondta: hosszú távon számolnak vele, és ugyan a most létrehozott alternatív rendszerrel emelkednek a költségeik, ez még mindig sokkal kedvezőbb, mint a horvátországi szállítás. Az az érdekünk, hogy mind a két útvonal működjön, így saját cselekvési szabadságunk megmaradhat. „Ezért is folytatjuk azokat a beruházásokat, amelyekkel rugalmasabbá tesszük kőolaj-feldolgozásunkat” – fogalmazott az interjúban Hernádi Zsolt.