A megszűnés szélére sodródott, utolsó óráit éli az otthoni szakellátás. A helyzet már most is kritikus, több vidéki városban már nincs szakember, egyre nőnek a várólisták, sokan elvesztik a lehetőséget, hogy szakszerű rehabilitációval újra teljes életet élhessenek. Ha nem lesz sürgősen változás, országossá nőhet a probléma - írja a Népszava.
Évi 70 ezer beteg ellátása a tét. Ha megszűnik az üzemanyagár-befagyasztás, az a teljes végét jelenti - mondta Friesz Anna, a Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület elnöke. Sokan már több mint 25 éve végzik a betegek otthoni szakápolását, rehabilitációját és hospice ellátását és a megélhetési problémák miatt kénytelenek más területen elhelyezkedni.
Friesz Anna és Lukács Miklós, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke néhány hete közös közleményben hívta fel a figyelmet arra, az otthoni szakápolás 1996 óta és hospice ellátás 2004 óta működik az alapellátás részeként, de a finanszírozás és bérek szempontjából közük nincs a többi egészségügyi ellátáshoz, illetve a szakdolgozói bérekhez.
Ha nem lesz változás, az a szolgálatok megszűnését hozza magával. Az általuk kezelt évi 70 ezer beteget a kórházak nem tudják fogadni és teljesen ellátatlanul maradnak.
Az otthoni ellátásban dolgozó, speciálisan képzett szakemberek súlyos betegek szakápolását, rehabilitációját, életvégi gondozását végzik el a kórház helyett a beteg otthonában, sokszor a család segítségével, közreműködésével. A járvány alatt is kiderült, milyen nagy szükség van a munkájukra. A kórházak el voltak foglalva a fertőzöttekkel, sok más beteg nem jutott el a szakrendelésre, vagy nem kerülhetett be a kórházba. Főleg a krónikus betegek maradtak intézményi ellátás nélkül, nekik otthonukban kellett megoldani a szakápolásukat. Ugyanakkor jöttek ki a kórházakból a Covidból lábadozó betegek, ők is az otthoni szakápolásra szorultak.