Ratkó Anna egészségügyi miniszter 1953-tól súlyosan korlátozta a terhességmegszakítást, 1956 júniusától viszont az anya kérésére lényegében feltétel nélkül engedélyezték a művi abortuszt. Az 1959 és 1973 közötti évek mindegyikében több terhességet szakítottak meg, mint amennyi gyermek ezekben az években világra jött.

A kisgyerekek három éves koráig járó gyermekgondozási segély (gyes) 1967-es bevezetése után lassan változott a trend, s 1974-től bár változó mértékben, de a születések száma minden évben felülmúlta a terhességmegszakításokét. Az 1990-es évek közepén mért csaknem 79 ezer művi vetélés száma az ezt követő két évtizedben kevesebb mint felére, 30,4 ezerre esett 2016-ig - derül ki a KSH napokban publikált elemzéséből.

Kapcsolódó

A 100 élveszületésre jutó művi vetélések száma 1964-ben tetőzött 140 terhességmegszakítással, 2016-ban ennek a mutatónak az értéke 33 volt, vagyis minden három születésre eset egy művi vetélés.

Terhességmegszakítások és élveszületések száma/KSH

A korspecifikus gyakoriságok összege alapján számolt teljes abortusz arányszám szerint 1969-ben 100 nőre 278 művi vetélés jutott élete folyamán, 2016-ban ennek kevesebb mint ötöde, 49 volt e mutató értéke.

A rendszerváltást követően a terhességmegszakítások életkor szerinti gyakorisága egyértelműen csökkent. 1990 és 2016 között 60 százalékos volt a csökkenés mértéke a nők életkora szerint differenciált mértékben. Az életkor emelkedésével párhuzamosan nőtt a visszaesés mértéke a gyerekvállalási kor, illetve az először szülő nők életkorának kitolódásával kapcsolatban - állapítja meg a KSH.1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb a művi abortusz, 10 évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében.

Terhességmegszakítások a nők kora szerint/KSH

A rendszerváltás idején közel ugyanannyi házas nő ment abortuszra, mint amennyi egyedülálló, 2016-ban viszont a nem házas nők művi vetéléseinek gyakorisága csaknem kétszerese volt a házas családi állapotúakénak. A vizsgált időszakban számottevően változott a szülőképes korú nők családi állapot szerinti összetétele. 1990-ben csaknem kétharmaduk már házasságban élt, és csak mintegy egynegyedük volt hajadon, 2016-ban viszont már a hajadonok voltak többségben a 15-49 éves nők körében.

Mindezen változások a művi vetélések családi állapot szerinti megoszlásában is megfigyelhetők. 1990-ben az összes művi vetélés 63 százaléka a házas nőktől származott, 2016-ban viszont a hajadonoké lett a domináns szerep, mivel az összes művi vetélés 70 százaléka tőlük eredt, míg a házasok részaránya alig érte el a 23 százalékot.

A művi vetélések iskolai végzettség szerinti különbségeiben főleg a tudatos családtervezés, a fogamzásgátlás gyakorlata a meghatározó tényező. Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével párhuzamosan határozottan csökken a művi vetélések gyakorisága.

Ennyit számít az iskolai végzettség

A 2016. évi mikrocenzus iskolai végzettségi adatait felhasználva a 8 osztályt sem végzett nők 48,8 ezrelékes és a felsőfokú végzettségű nők 4,3 ezrelékes abortuszgyakorisága között tizenegyszeres a különbség, de a 8 osztályt végzettek körében is hét és félszer gyakoribb volt a művi vetélés, mint az egyetemi, főiskolai végzettségű nőknél.

Területi összehasonlításban az 1990-es évek elején Budapesten volt a legmagasabb, 2016-ban viszont Győr-Moson-Sopron és Vas megye mellett már a fővárosban volt a legalacsonyabb az abortuszgyakoriság. Az egyes megyékre jellemtő lassú és ingadozásokkal tarkított abortuszgyakoriság-csökkenés miatt 2016-ban Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyékben jutott ezer nőre a legtöbb abortusz.

A művi vetélések csökkenő irányzata a születési évjáratok szerinti adatoknál is megfigyelhető. Az egyes életkorokig bekövetkezett esetek kumulált értékei alapján az 1960-64-ben született nemzedékek minden nőtagjára átlagosan egy művi vetélés jutott befejezett termékenység idején. Az 1970-1974-ben született kohorszok a 20-as éveik végéig átlagosan több művi abortuszon estek át, mint a náluk tíz évvel idősebb születési évjáratok, de az ezt követő csökkenő abortuszgyakoriság eredményeként a negyvenes éveik közepéig összességében kevesebb művi vetélésük volt, mint az 1960-1964-ben született évjáratoknak.

Látványos javulás az Y-generációnál

Az 1980 után született nemzedékeknél jelentős és látványos a javulás, mivel az azonos életkorig elért művi vetélések ezer nőre jutó száma csak kétharmada vagy fele akkora, mint az összehasonlítás alapjául szolgáló 1960-1964-ben született évjáratoknál volt hasonló életkorban.

A korábbi művi vetélések száma szerinti abortuszgyakoriságok eredményei azt mutatják, hogy a csökkenésben főleg az első művi vetélések jelentős visszaesése játszotta a meghatározó szerepet. 1990 óta a művi vetélés nélküli nők első terhességmegszakításainak gyakorisága csaknem egynegyedére, az ismételt abortuszokat illetően a második művi vetélések gyakorisága mintegy felére, a harmadiké kevesebb mint kétharmadára csökkent. A negyedik beavatkozás gyakorisága viszont alig változott, az ennél magasabb sorszámúaké pedig emelkedett az elmúlt 25 évben.

(Elfogynak a szülőképes korú magyar nők?)

Képünk forrása: StockSnap